Kassa

2005 őszén autóval indultunk neki a világnak, és egészen Lengyelországig mentünk barátokhoz látogatóba. Út közben több neves városban is megálltunk, tettünk egy kört, ittunk egy kávét, majd folytattuk utunkat, gyerekek nélkül könnyen megtehettük, akkor még tényleg ott álltunk meg, ahol nekünk jól esett, nem akkor amikor a gyereknek van valami bajuk. Ma már ez másképp van, de hát ez az élet rendje. Visszafelé pedig a Magas-Tátrában álltunk  meg néhány napra. 

Az egyik ilyen pihenőnk Kassán volt. Nem sok időt töltöttünk itt, de amit igen, az elég volt arra, hogy megcsodáljuk Kassa főutcáját, ami fölé tekintélyt parancsolóan magasodik a Szent Erzsébet dóm, azaz a Kassai dóm.

 

 
 

A templom  egy korábban a helyén álló román kori plébániatemplom helyére épült, ami leégett.  (Óhatatlanul Ken Follett Katedrálisára asszociálok, de nem  hiszem, hogy lenne összefüggés) A dóm több szakaszban épült, nagyjából 1520 körül hagyták abba az építését, de ezután többször is restaurálták, felújították. ezek közül a legemlítésreméltóbb az 1800-as évek végén történt, ami Steindl Imre tervei alapján történt, és ekkor került a templom alá az a kripta is, ahová 1906-ban II.Rákóczi Ferenc hamvait is szállították.

A templomban nem lehetett fényképezni, és ezt olyan komolyan vették, hogy folyamatosan mellettünk-velünk jött egy alkalmazott, mintha csak idegenvezetést kértünk volna (arra már nem emlékszem, hogy kellett-e érte fizetnünk). 

A dómbéli sétánk után megnéztük II.Rákóczi Ferenc rodostói házának ide felépített mását, ami múzeumként üzemel, és több eredeti bútordarab, vagy az eredeti utánzata látható benne. 

 

 

Ezt a festett faborítást az eredeti rodostói házból hozták át ide, és állítólag maga Rákóczi is részt vett a fal festésében.

 

2006-ban állítottak a ház udvarára egy Rákóczi szobrot is , azt mi még nem láttuk 2005ben. 

Ha erre járunk mindenképp meg kell tekintenünk a Kassai Színház épületét, mely évekig német nyelvű színház volt, majd a 19.században magyarul is elkezdtek játszani, és itt tartották 1833-ban a Bánk bán ősbemutatóját. A mai színház kizárólag szlovák nyelvű, a város magyar társulata két másik helyen játszik.

 

És ha még van időnk, akkor hallgassuk meg a minden órában mást játszó harangok játékát, sétáljunk a város csodaszép és hangulatos főutcáján, igyunk egy kávét, együnk egy sütit, mert Kassán minden háznak története van, legtöbb helyen tábla is van kitéve, hogy megemlékezzenek a neves lakókra, és rengeteg kisebb-nagyobb kiállítás és múzeum várja az ide látogatókat, bár a nyitvatartásuk elég fura. Sok helyen előre be kell jelentkezni, különösen a kisebb magángyűjtemények esetében igaz ez, de a nagyobb kiállítások-múzeumok sem biztos, hogy a hét minden napján nyitva vannak. Érdemes előre tájékozódni.