2016. december 24.

Trieszt felé

Hogy miért éppen Trieszt, arról már írtam korábban. Mikor felmerült, hogy legyen Trieszt, akkor először furcsa volt. Trieszt? Miért pont Trieszt? akkor már miért nem Velence? hát azért nem, mert Velence sokkal bonyolultabb autóval és kisgyerekkel, mint egy szárazföldi város. Így viszont Triesztben egy igazi luxusszállodában szállhattunk meg 2 éjszaka erejéig. 

Szentgotthárdról nem túl bonyolult út vezet Triesztig, tulajdonképpen csak át kell vágni Szlovénián az autópályán, és már ott is vagyunk. 
Én még sosem jártam úgy igazán Szlovéniában, viszont párszor már átutaztuk így rajta, és minden egyes alkalommal lenyűgöz. Pedig tényleg csak épphogy látunk belőle valamit, hiszen az autópályán suhanunk csak végig. Mégis annyira szép és hívogató még így röptében is. 
A kis lankás dombok egyszer csak hatalmas hegyekké nőttek, melyek felhőbe burkolózó csúcsát sokszor nem is lehetett látni. A hegyek között és a hegyek oldalában apró falvak, templomtornyok, a fű varázslatosan zöld, a végeláthatatlan hegyi legelőkön vidáman sütkéreztek a tehenek, bárányok. 
Ha nem ült volna hátul két szuszogó manó, akkor vagy megálltam volna és soha el nem megyek onnét, vagy a végtelenségig autóztam volna egyik hegytől a másikig. Még jobb lett volna gyalog megmászni egy-egy méretes hegycsúcsot és a tetejéről nézni szerteszét. 








Útközben megálltunk egy klassz fánkozónál, és akkora fánkot ettünk, hogy nagyobb volt a fejünknél is. 
Pikkpakk megérkeztünk Trieszt határába, amit már elsőre is nagyon vonzóvá tesz az, ahogy a hegy tetejéről gurulva a város felé, gyönyörűen rá lehet látni a városra és a Trieszti-öbölre. 






Kicsit kanyarogtunk a szűk utcákon oda-vissza, mire sikerült ráfordulni a helyes útra, mert bár mondta a gps hogy hol merre, de sokszor annyira keskeny utcákba akart bevinni, hogy mire észrevettük, hogy ott le lehet kanyarodni, addigra már túl is mentünk rajta. de végül megérkeztünk! És fantasztikus volt! 

2016. december 23.

Őriszentpéter, Árpád-kori templom

Az Őrség központja, Őriszentpéter, melynek legismertebb, legnevesebb látnivalója az erdő mélyén megbújó Árpád-kori Szent Péter templom.
A templomot az 1200-as években építették, majd a török támadások idején, az 1550-es években erődítménnyé alakították, sáncokkal, árkokkal vették körül, és több tucat katona állomásozott itt, hogy védje a falvakat, és ez egészen 1664-ig sikerült is. Ekkor azonban győzedelmeskedtek a törökök, az erőd falait lerombolták, és ez után már nem is állították vissza. A templomkertben azonban máig látszódnak a sánc nyomai.
A templomot újjáépítették, a 17. században a protestánsok kezébe került, és csak 1732-től lett újra a katolikusoké.

A templomhoz rövid sétával érünk el a faluból. Szépen gondozott falusi, muskátlis, gyümölcsfás porták mellett visz az út.





A karzatra vezető falépcső, mely rendkívüli módon a templomon kívül van. A tornyot az újjáépítéskor egybeépítették a nyugati homlokzattal.

A déli oldali román kori faragott kapu.
A templomot egykor kívül-belül freskók díszítették, ezeknek csak a nyomai maradtak fenn sajnos.
A templom belsejében Szent Péter képe függ, körülötte 17. századi biblia idézetek.
Trehány fotós voltam akkoriban, mert nem találok a szentélyről képet, pedig voltunk bent. A templom szabadon látogatható.  A képet wikipediáról kölcsönöztem.
A templom műemlékvédelem alatt áll.
www. wikipedia.hu

Nem messze innen áll egy középkori téglaégető. Állítólag pár perces séta a templomtól egy keskeny ösvényen. De mi erről vagy nem tudtunk, vagy nem találtuk az ösvényt, vagy babakocsival járhatatlannak gondoltuk, már nem emlékszem, mindenesetre a téglaégetőt nem láttuk. Feltehetően a 16. században épület, és itt égették ki a templom erődítéséhez szükséges téglákat.

A további terv az volt, hogy megállunk Magyarszombatfán, a Fazekasháznál, de mivel a gyerekek elaludtak az autóban, nem álltunk meg csak átautóztunk a falun.



Ejj, de vissza kéne menni erre a környékre is!

Őrség, Szalafő-Pityerszeri Skanzen

Hivatalos nevén Őrségi Népi műemlékegyüttes

Az Őrség nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek erre a területre, hogy az ország nyugati kapuját védjék. A magaslatokra épült épületegyüttesek, a szerek, mely a tájegység jellegzetessége. A szerek legeredetibb formáját a Pityerszeri skanzenben lehet megtekinteni, ahol az épületek az 1700-as évekbeli formájukat mutatják,  korabeli berendezési tárgyakkal. Egy-egy szer csak néhány házból, ezek gazdasági épületeiből és udvaraiból áll, és csak egy család lakta. 

A Pityerszeri Falumúzeum jellegzetes épületei a boronaház, mely az első háztípusok egyike volt, és a jurtát váltotta fel, továbbá a kerített ház, mely tulajdonképpen azt jelenti, hogy az épületeket U alakban építették és középen volt az udvar, illetve az emeletes kástu ( egy különálló éléskamra őrségi neve), melyek csak ezen a területen találhatóak meg. 



Emeletes kástu








A skanzen mellett egy remek büfében/csárdában pihentünk meg, az árnyas fák alatt, ahol természetesen őrségi dödöllét ettünk és bodzaszörpöt ittunk. 




Innen továbbautóztunk, mivel a gyerekek már nem nagyon akartak csak úgy céltalanul bóklászni a dombokon. Az Őrség az a hely, ahonnét nehéz elszakadni, akármeddig tudnék itt autózni és kirándulni, nézni a dombokról szerte, szívni a friss levegőt, menni egy faluból a másikba, és csak úgy ott lenni. 

( 2010. június)



2016. november 13.

Szentgotthárd- Máriaújfalu, Hársas-tó

(2010. június)

2010. júniusában nagyot gondoltunk, és csaknem friss 4 fős családként, ( Milán fél éves volt még csak), autóba ültünk, és egy jó nagy kört mentünk. Az Őrség felé indultunk, majd innen Triesztbe mentünk, majd vissza a Szigetközbe, végül a Bécsben élő barátainkat is meglátogattuk egy röpke hétvégére. 

És hogy hogyan alakult ilyen bonyolultra? Hát úgy, hogy egyetlen fix pontja volt a nyaralástervezésnek, hogy a meglévő szállodapontokat június végéig le kellett lakni valahol valamelyik Star Hotel egyikében. Ezek többségében Olaszországban vannak, de van még egy-két egyéb lehetőség is, de pl. a párizsi az nekünk akkor, két pici gyerekkel nem volt annyira a kedvünkre való. Így választottuk Triesztet, ami Budapestről autóval nincsen annyira messze, és relatív könnyen megközelíthető. De mivel Milán még csak fél éves volt, és nem tudtuk mennyit bír autózni, így iktattunk be még egy őrségi pihenőt, hogy kicsit szusszanjunk. Meg hát amúgy is el akartunk egyszer menni az Őrségbe! Szóval kapóra jött, hogy épp útba esett. 

A szállásunk egy Szentgotthárdhoz tartozó településen Máriaújfalun volt, egy panzióban. ( Tavi Vendégház) Igaz, elég pici szobát kaptunk, de végülis elfértünk, ezzel nem volt baj. Volt viszont nagy udvar, gyerekjátékokkal, trambulinnal, amit lehetett használni, és volt egy kedves dalmata kutya is, amit Máté nagyon megszeretett. A házinéni is kedves volt, még sütit is hozott nekünk. 
A vendégházhoz közel fekszik a Hársas-tó, ami igazából Máriaújfalusi-víztározó néven fut hivatalosan, és a közelben folyó Hársas-patak felduzzasztásával jött létre. Igazi horgászparadicsom. Egy részén strandolni is lehet. Gyalogosan körbejárható,  egy tanösvény-szerű sétány vezet körbe. 






A tó és a környéke tényleg nagyon szép, ápolt, gondozott, rendezett. A tó körül pihenőpadok, piknikasztalok is vannak, ahol meg lehet pihenni, és gyönyörködni a lehet a természetben. 

Magán, Szentgotthárdon nem sok időt töltöttünk. Csak estefelé mentünk be a városba, hogy körülnézzünk, és hogy vacsorázzunk. Mentünk egy kisebb kört a belvárosban, de mivel nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nagy eső lesz, így nem mertünk sokat téblábolni. 



A szentgotthárdi Nagyboldogasszony templom az ország harmadik legnagyobb barokk temploma. Az apátságot III. Béla alapította, aki francia ciszterci szerzetesek telepített a vidékre.

2016. november 11.

Lillafüred-villámkirándulás

( 2010. április)

Szilvásvárad mellett Lillafüred is egy olyan hely, ahol gyerekkoromban többször megfordultam. Többször, mint felnőttkoromban. Pedig csakúgy mint Szilvásvárad, számtalanszor lehetne ide elkirándulni, mert a hely annyi, de annyi érdekességet, látnivalót és szépséget tartogat. 
A település Miskolc közigazgatási része. A Szinva és a Garadna-patakok összefolyásánál jött létre. 
Nevét  Gróf Bethlen Andrástól kapta, aki a patakok összefolyásánál lévő tó, a Hámori-tó,  felduzzasztása után 1890-ban úgy döntött, hogy a tó mellé kormányüdülőt építtet, és a helyet Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről, akit Lillának becéztek, Lillafürednek nevezte el.  A Palota-szálló csak később, 1920-ban Bethlen István miniszterelnöksége alatt épült meg. 
Ebben az időben meleg vizet is kutattak a településen, de a fúrások 734 méter mélyen abba maradtak, de a fúrások következtében jött létre a ma legmagasabb, 20 méter magas vízesés. 

A mi legutolsó lillafüredi kirándulásunkról mindig az ugrik be elsőnek, hogy otthon hagytunk mindenféle gyerekszállító eszközt. Se babakocsi, se hordozó nem volt nálunk, de az csak akkor derült ki, amikor a parkolóban kiszálltunk a kocsiból, és elő akartuk venni a kocsit a csomagtartóból. Pillanatnyi pánik lett úrrá rajtam, majd gyorsan rögtönözve a kocsiban lévő takaróból egy hevenyészett hordozókendőt fabrikáltam az akkor 3 hónapos Milánkának, aki egész végig békésen elszunyókálgatott a hirtelen jött hordozókendőjében. 
Íme. A még borús, esős időben is csodaszép zöld Hámori-tó partján. 


Mivel éppen megérkezésünkkor kezdett el beborulni, majd nem csokra rá csöpögni is kezdett az eső, így tényleg csak egy nagyon röpke sétát tettünk. Megcsodáltuk a Palota-szállót, megnéztük a kisvonat állomását, de nem ültünk fel, és egy nagy kört mentünk a Függőkertben. Innen nyílik a híres mésztufa Anna-barlang, mely világszinten egyedülálló, csak 6 hasonló létezik. 1982 óta fokozottan védett.












A háttérben részben látható József Attila csukott szemű, merengő szobra, mellette az Óda sorai olvashatóak.




Itt az ideje újra bakancslistára lenni Lillafüredet, és végre egy igazi nagyot kirándulni a Bükknek eme csodaszép részén!