2016. szeptember 30.

Lodi

(2009.szeptember)

Lodiról nem sok mindent lehet, és kell tudni. Egy kisváros Milánótól nem messze, az Adda partján. A 12. század közepén alapította I. Barbarossa Frigyes, és a virágkorát a reneszánsz időkben élte. A történelemben jártasak számára ismert lehet a hely, hiszen volt itt egy Napóleon által vezetett győztes csata 1796-ban, melynek eredménye az lett, hogy Lombardia az Adda folyóig az uralma alá került.
A város egyébként nagyon barátságos, és hangulatos. A belváros szinte egésze sétálóutca, és ahol nem az,  ott is széles járdák vannak. 




A főtéren egy színpad volt éppen felállítva, és a tér tele volt székekkel, így eléggé átláthatatlan volt az egyébként hatalmas terület. 









Elsétáltunk a folyóhoz, melyen a Bonaparte Napoleon nevű hídon lehet átkelni. 

Az Adda


Majd visszasétáltunk. Ettünk valamit valami büfében, és a főtéren keresztül visszasétáltunk a pályaudvarra. Nagyon kellemes délutáni séta volt. 




2016. szeptember 28.

A Comoi-tó másik oldalán-Lecco

(2009. szeptember)

A fordított V alakú Comoi-tó egyik csücskében, Como-ban már jártunk korábban, így ez alkalommal a másik csücskét, a keleti oldalon fekvő Lecco-t vettük célba. Itt folyik ki a tóból az Adda.

Engem már Como is teljesen elbűvölt, nem gondoltam, hogy lehet még ennél feljebb, ennél jobban. Azt vártam, hogy Leccoba érve hasonlóan gyönyörű kisváros fog fogadni minket, mint Como, hogy majd sétálunk a csillogó víz partján, és gyönyörködünk a hegyekben, és persze ezt mind meg is kaptuk, de ennél még sokkal többet is. Mert Lecco maga a csoda!
A vízparti sétányról szinte karnyújtásnyira vannak a hegyek, az Alpok lábai. Meredekek, sziklásak, félelmetesek, szemetgyönyörködtetőek. A sétányról lehet kacsát etetni, és egy játszótér is van a végében.






A város pedig nekem olyan muzsikahangjás volt . Kedvem lett volna dalra fakadni ott a templomtorony előtt a macskaköves utcácskákban. 
A római kori eredetű város együtt fejlődött a környékbeli nagyobb városokkal, ( Monza, Bergamo) és napjainkban is Lombardia fontos ipari települése, jelentős a fém-, textil, és selyemgyártása. Ipara mellett azonban látnivalókból, műemlékekből, múzeumokból sincs hiány. Van történelmi múzeum egészen a római időkig visszamenőleg, halászati- és hajóépítési múzeum, és egy Manzoni múzeum, aki e város híres szülötte. 
A Madonna della Vittorio templom  nemcsak a freskói miatt érdekes, hanem azért is, mert egy egykori kastély alapfalira épült. 






Torre Castello

Torre Viscontea

Manzoni szobra 


A város legrégibb műemléke az Adda-folyón átívelő Ponte Azanne Visconti híd. A 14. században épült.



Panoráma a hídról



Az Adda







2016. szeptember 21.

Monza

( 2009.szeptember)

Egy napsütéses meleg szeptemberi napon Monzába kirándultunk. Monza mindössze 15 km-re fekszik Milánótól, ez csupán negyed órányi vonatozás. 
Ha Monza, akkor mindenkinek a Forma-1 ugrik be először. Nekünk is, bár nem követjük a futamokat sem akkor, és azóta sem. Így csak amikor már megérkeztünk a városba, akkor jöttünk rá, hogy éppen a következő hétvégén lesz a monzai futam. Még szerencse, hogy nem akkor vetődtünk ide, akkor bizonyára hemzsegtek volna a városban, így viszont szinte üres volt minden. Igaz, a déli tűző napsütésben nem is csodálkoztunk ezen. Mi is bemenekültünk az első szembejövő főtéri cukrászda napernyői alá egy kávéra, fagyira. 
A másik, ami ottjártunk óta rögtön eszembe jut Monzáról az ez a kávézás. A terasz sűrűn volt emberekkel, szinte mindenhol ültek, de találtunk egy éppen megürülő asztalt. Az asztalon nem volt itallap, kávélap, semmi, de nem is hiányzott igazán, mert úgyis tudtuk étlap nélkül is, hogy mit kérünk, Latte Machiatto-t, meg azt szeretjük. Meg is rendeltük, meg is ittuk, és csak fizetéskor derült ki, hogy a kávé bizony 5 euróba került. Darabja. Ami még olasz viszonylatban is méregdrága, hiszen eddig bárhol ültünk le kávézni, az nem került többe 2 eurónál, de inkább a 1.5 az átlagos. Szóval itt a többszöröséért kávéztunk. Kicsit mérges is lettem e miatt, de végül arra jutottunk, hogy valószínű már a jövő heti nagy dömpingre készülnek, és a forma-1 miatt verték fel az árakat. 


Monza hosszú történelmi múltra tekint vissza, már a rómaiak előtt is fontos település volt, de igzai fénykorát a 6. században élte, amikor is a longobárdok fennhatósága alatt, Theodolinda királynő koronázási székhellyé tette. Ő alapította a monzai dóm helyén lévő korábbi templomot, 595-ben. Keresztelő Szent Jánosnak ajánlotta, majd a 12-14. században a régi templom helyére épült fel a mai székesegyház. A templomban található Theodolinda 1444-ben emelt sírkápolnája, és a híres lombardiai vaskorona másolata. mellyel egészen V. Károlyig koronázták a német-római császárokat itáliai királyokká, és ezzel koronázták Napóleont is 1805-ben itáliai uralkodóvá. 



A harangtorony 1606-ban épült. 

Fel akartuk keresni az autópályát, hogy legalább kívülről megnézzük, vagy körbejárjuk, és el is indultunk arra fel. Az autópálya a város északi oldalán  lévők hatalmas park szélén fekszik. A  Parko Monza-nak csak a 15%-át teszi a versenypálya, a többin mindenféle egyéb sportnak lehet hódolni, van itt golfpálya, uszoda, teniszpálya, biciklipálya, rengeteg játszótér, kavicsos út, bot, kutya, növények, büfé, igazi szabadidő park. 

http://www.sestodailynews.net/
A park jobb alsó végében áll a Villa Royale, melyet az 1777-ben Mária Terézia építtetett a fia , Ferdinánd számára, amikor Lombardia az Osztrák császárság része lett, és egészen 1900-ig királyi palotaként használták. Később időszaki kiállításoknak és 4 minisztériumnak adott otthont. Sokáig zárva volt a nyilvánosság előtt, majd hosszas felújítási munkálatok után 2014-ben nyitotta meg újra a kapuit a látogatók előtt. ( Ottjártunkkor még zárva volt)









Sétáltunk ugyan még jó darabig a parkban, de végül az autópályáig nem jutottunk el, mert vissza kellett indulnunk a vonathoz.