Szarajevó este és reggel

 A bőséges vacsora és a fagyi után muszáj volt még egy kicsit sétálni. ( Meg hát amúgy sem volt a szálláson wifi, úgyhogy a fiúk sem akartak annyira hazamenni ) És mivel lassana lemenőben volt a nap, elindultunk a közeli Sárga Erőd felé, hogy onnan nézzük meg a naplementét. 

Bár az igazi szép naplementét nem láttuk már, de fenn az erőd falán ülve hallgathattuk meg a müezzin imára hívó dalát. Nagyon nagy élmény volt, egészen lúdbőrözős. Nagyon sokan voltak fenn, főként fiatalok, a fenti kávézóban mikor megérkeztünk modern zene szólt, de amikor felcsendült az imára hívás, akkor lekapcsoltak minden zenét, és minden elcsendesedett, talán még a város zaja is elhalkult a lábunk alatt, és csak azt hallgattuk. 

Alifalkovacs- temető. 

Az erőd: 

Innen már a szállásunk felé kanyarodtunk, szerencsére nem volt messze és abból szempontból is  nagyon jó volt, hogy a kőfalaknak köszönhetően kellemesen hűvös volt, és a fenti franciaágy olyan hatalmas volt és kényelmes, hogy akkorát aludtunk, mint a huzat.  Így reggel nem volt kérdés, hogy a kelő nappal én keltem, vagyis inkább a hajnali müezzinnel, és futottam egy rövidke, de annál élménydúsabb néhány kilométernyi városkört, érintve az ébredező, még emberek nélküli bazársort is. 

A Miljacka fölött lógó installációkkal is találkoztam.

Örökmécses, ami a 2. világháború áldozataira és hősei emlékeztet. 

Üres bazársor

Éppen csak ébredező város: 

Hazafelé már nem álltunk meg sehol. Egyetlen helyen kerültünk csak kisebb slamasztikába, ahol egy kiégett busz miatt egy kis faluba terelték a forgalmat, és az falu végén a kishídon megrekedt két kamion. Itt álltunk egy darabig, de végül átjutottunk. Horvátországban még megálltunk bevásárolni, mert nálunk másnap ünnepnap volt, így a horvát lidl-ből felkapolva értünk haza a balkáni kalandunkból.