( 2020.október)
Régi-régi bakancslistás helyem volt a vácrátóti arborétum, de valahogy mindig kikerült a látószögünkből, vagy az évszak nem volt megfelelő, vagy időnk nem volt. Nagyon szerettem volna tavasszal, tulipánvirágzáskor menni, de akkor a koronavírus miatt zárva volt, és nem lehetett látogatni.
Aztán az őszi szünetben úgy alakult, hogy a gyerekeknek mindenféle programjuk akadt, és sosem volt egyben egy egész szabad napunk, és ekkor jutott eszembe, hogy akkor menjünk el az arborétumba, mert ott pont jó lesz eltölteni egy fél napot.
Bár annak ellenére, hogy szép napos hétvégét ígértek, lolyan szép ködös napra ébredtünk, hogy csak na. De nem tántorított el bennünket, hogy útra keljünk. És rajtunk kívül még egy csomó más embert sem. Mondhatom, hogy sokkal többen voltak, mint ahogy azt gondoltam, hogy lesznek, de mikor eljöttünk, akkor még annál is hosszabb sor állt sorba a kapunál, úgyhogy nem jártunk végül rosszul. Nem volt épp nyomorgás, de azért elég sokan voltak. Mi lehet itt egy tulipánvirágzáskor?
A kert nagyon szép volt így ősszel is, arra nem lehet panasz. Az ősz mindenféle színe képviseltette magát, a sárgától a sötétbarnáig. Kényelmes tempóban olyan 2-2,5 óra alatt körbesétáltuk. Persze ennél sokkal több idő is eltölthető itt, ha az ember nem nyafogó gyerekekkel van, és tud egy kicsit bámészkodni, gyönyörködni.
Az arborétum az 1800-as években egy átlagos angol kert lehetett a Sződ és a Rákos-patak völgyének lankáin. Több tulajdonosváltást követően a kastélyt és a kertet 1871-ben Vigyázó Sándor vásárolta meg, aki a kor legnvesebb kerttervezőjével terveztette meg a tavacskákkal, tisztásokkal, mesterséges vízesésekkel és különféle építményekkel tarkított kertet. A kerten átfolyó Sződ–Rákos-patak vízének felhasználásával, hatalmas földmunkával és a meglévő tó hasznosításával összefüggő tórendszert alakítottak ki. A kert romantikus hangulatának fokozására a patak partjára 1890-ben vízimalmot építettek. Emellett a kert különleges növényfajok gyűjteménye is lett. Ezek a növények képezik a mai botanikus kert alapjait.
Vigyázó Sándor halála után a vagyona a Tudományos Akadémiára szállt, majd jogi huzavonák kezdődtek, és a kert egyre pusztult. '936-ban lebontották a kastélyt, kivágták a fél kertet és gyümölcsöst telepítettek a helyébe. A 2. világháború további pusztításokat végzett a kerten. Orosz katonák állomásoztak itt, bunkereket építettek, az udvarházat istállónak használták, a fákat eltüzelték, stb...
1952-ben került végül az Akadémia birtokába, és kezdődött meg a helyreállítás.
