A bándi Essegvárra egészen véletlenül bukkantam rá a googlemapsen, amikor a balácai romok környékét nézegettem. Gyorsan fel is jegyeztem, hogy ha esetleg úgy alakul, hogy a villagazdaság után még lesz egy kis időnk, akkor kanyarodjunk arra, mivel Nemesvámostól ez nem esik annyira messze, és mert azt írták a kommentek, hogy nagy dologra ne számítsunk, de egy várromnak támasztott követelményeket nagyszerűen hozza, így gondoltuk, még pont belefér, hogy rápislantsunk.
Így kerültünk Bándra.
A 8-as úton Körmend felé haladva pikkpakk ott is voltunk a faluban.
És ahogy az lenni szokott, már az odaúton még két jövőbeli terv is listára került, a Csatár-hegyi kilátó, és Herend. :-) Ha ketten kirándulgatnánk az országban ezek mind beleférnének egy napba is, de gyerekekkel azért más a rutin, őket még nem hozza annyira lázba a "minél több mindent lássunk" érzés, simán ellennének napokat is a strandon. Úgyhogy már ezeknek az egy-egy kis kirándulásocskáknak is nagyon örülünk.
 |
| A Csatárhegyi- kilátó |
 |
| A faluból a vár tornya |
A vár alatt egy szuper játszótér van. Egyetlen hibája volt csak, hogy nulla árnyék volt fölötte, és ez így déltájban, kora délután nem esett jól. Nem is volt rajtunk kívül senki :-) De látszott, hogy még nagyon új, csillogott-villogott, és körbe van ültetve facsemetékkel, amik ha megnőnek, biztos klassz árnyékot fognak adni.
A településről az első írásos emlékek a 13. századból származnak. A falu történetét a törökök miatti elnéptelenedést követő német betelepítés határozta meg. A sváb kultúrát a faluban ma is ápolják. A falu a 20. században szoros együttműködésben állt Herenddel, és a faluban is több önálló porcelánfestő dolgozott.
A játszótér mellett vezető úton indultunk a vár felé, és egy nem túl hosszú, és nem is megerőltető rövidke emelkedő után már láttuk is a tornyot. És nagyjából ez a torony az egyetlen épebben megmaradt része a várnak, meg némi falmaradvány :-( Az Árpád-kori várat valószínűleg az 1200-as évek végén építették, és a 16. századig az Essegvári család birtokában volt, akik birtokközpontként használták egész addig, amíg át nem helyezték a központot Döbröntére, és innentől kezdődött a vár hanyatlása.
A vár történetéről a balatoniromokon sok mindent lehet olvasni.
A vár alatt, a domb alján egy remek információs táblán olvashatunk a várról, 3 nyelven. Nagyon profi. Ilyet én még egy ilyen "istenhátamögötti" kis romocskánál még nem tapasztaltam.
A várból sajnos nem sok maradt. De a község honlapján olvasható, hogy 2003 óta folynak régészeti és állagmegóvási munkálatoka várban, leginkább helyi önkéntesek és várbarátok segítségével, jórészt adományokból. Ez a maroknyi lelkes társaság tartja rendben, bozóttalanítja a vár környét is, hogy ami van, az megközelíthető legyen. Köszönjük nekik!
A kilátásért is mindenképpen érdemes ide feljönni.
Távolban a herendi porcelánmanufaktúra.
Sajnos a toronyba nem lehet felmenni, le van lakatolva. Ellenben egy régésztábor keretén belül tovább folytatódnak a feltárások az egykori várudvaron. Hátha egyszer ebből a várromból is lesz majd egy igazi vár :-) Mint ahogy a pécselyi Zádorváron is dolgoznak, ahol pár éve még a munkálatok megkezdése előtt jártunk.
A várat körülvevő vizesárok.
Persze innen sem távoztunk úgy, hogy ne bővült volna a képzeletbeli bakancslistánk, merthogy lentről, a parkoló mellől indul a Tiszafa-tanösvény, ami egy körtúra a szomszédos hegyeken, keresztül az ország egyetlen tiszafaligetén, ami 1951-től védett terület. A tanösvény a kiírás szerint kb. 10 km hosszú, szóval abszolút vállalható, ha az ember úgy készül... mi most nem úgy készültünk, a gyerekeket kitörte volna a frász, ha még bejelentem, hogy akkor most végigmegyünk a tanösvényen :-) de legalább elraktároztam, és lesz miért visszajönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése