Szentgotthárd- Máriaújfalu, Hársas-tó

(2010. június)

2010. júniusában nagyot gondoltunk, és csaknem friss 4 fős családként, ( Milán fél éves volt még csak), autóba ültünk, és egy jó nagy kört mentünk. Az Őrség felé indultunk, majd innen Triesztbe mentünk, majd vissza a Szigetközbe, végül a Bécsben élő barátainkat is meglátogattuk egy röpke hétvégére. 

És hogy hogyan alakult ilyen bonyolultra? Hát úgy, hogy egyetlen fix pontja volt a nyaralástervezésnek, hogy a meglévő szállodapontokat június végéig le kellett lakni valahol valamelyik Star Hotel egyikében. Ezek többségében Olaszországban vannak, de van még egy-két egyéb lehetőség is, de pl. a párizsi az nekünk akkor, két pici gyerekkel nem volt annyira a kedvünkre való. Így választottuk Triesztet, ami Budapestről autóval nincsen annyira messze, és relatív könnyen megközelíthető. De mivel Milán még csak fél éves volt, és nem tudtuk mennyit bír autózni, így iktattunk be még egy őrségi pihenőt, hogy kicsit szusszanjunk. Meg hát amúgy is el akartunk egyszer menni az Őrségbe! Szóval kapóra jött, hogy épp útba esett. 

A szállásunk egy Szentgotthárdhoz tartozó településen Máriaújfalun volt, egy panzióban. ( Tavi Vendégház) Igaz, elég pici szobát kaptunk, de végülis elfértünk, ezzel nem volt baj. Volt viszont nagy udvar, gyerekjátékokkal, trambulinnal, amit lehetett használni, és volt egy kedves dalmata kutya is, amit Máté nagyon megszeretett. A házinéni is kedves volt, még sütit is hozott nekünk. 

A vendégházhoz közel fekszik a Hársas-tó, ami igazából Máriaújfalusi-víztározó néven fut hivatalosan, és a közelben folyó Hársas-patak felduzzasztásával jött létre. Igazi horgászparadicsom. Egy részén strandolni is lehet. Gyalogosan körbejárható,  egy tanösvény-szerű sétány vezet körbe. 

A tó és a környéke tényleg nagyon szép, ápolt, gondozott, rendezett. A tó körül pihenőpadok, piknikasztalok is vannak, ahol meg lehet pihenni, és gyönyörködni a lehet a természetben. 

Magán, Szentgotthárdon nem sok időt töltöttünk. Csak estefelé mentünk be a városba, hogy körülnézzünk, és hogy vacsorázzunk. Mentünk egy kisebb kört a belvárosban, de mivel nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nagy eső lesz, így nem mertünk sokat téblábolni. 

A szentgotthárdi Nagyboldogasszony templom az ország harmadik legnagyobb barokk temploma. Az apátságot III. Béla alapította, aki francia ciszterci szerzetesek telepített a vidékre.

Lillafüred-villámkirándulás

( 2010. április)

Szilvásvárad mellett Lillafüred is egy olyan hely, ahol gyerekkoromban többször megfordultam. Többször, mint felnőttkoromban. Pedig csakúgy mint Szilvásvárad, számtalanszor lehetne ide elkirándulni, mert a hely annyi, de annyi érdekességet, látnivalót és szépséget tartogat. 

A település Miskolc közigazgatási része. A Szinva és a Garadna-patakok összefolyásánál jött létre. 

Nevét  Gróf Bethlen Andrástól kapta, aki a patakok összefolyásánál lévő tó, a Hámori-tó,  felduzzasztása után 1890-ban úgy döntött, hogy a tó mellé kormányüdülőt építtet, és a helyet Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről, akit Lillának becéztek, Lillafürednek nevezte el.  A Palota-szálló csak később, 1920-ban Bethlen István miniszterelnöksége alatt épült meg. 

Ebben az időben meleg vizet is kutattak a településen, de a fúrások 734 méter mélyen abba maradtak, de a fúrások következtében jött létre a ma legmagasabb, 20 méter magas vízesés. 

A mi legutolsó lillafüredi kirándulásunkról mindig az ugrik be elsőnek, hogy otthon hagytunk mindenféle gyerekszállító eszközt. Se babakocsi, se hordozó nem volt nálunk, de az csak akkor derült ki, amikor a parkolóban kiszálltunk a kocsiból, és elő akartuk venni a kocsit a csomagtartóból. Pillanatnyi pánik lett úrrá rajtam, majd gyorsan rögtönözve a kocsiban lévő takaróból egy hevenyészett hordozókendőt fabrikáltam az akkor 3 hónapos Milánkának, aki egész végig békésen elszunyókálgatott a hirtelen jött hordozókendőjében. 

Íme. A még borús, esős időben is csodaszép zöld Hámori-tó partján. 

Mivel éppen megérkezésünkkor kezdett el beborulni, majd nem csokra rá csöpögni is kezdett az eső, így tényleg csak egy nagyon röpke sétát tettünk. Megcsodáltuk a Palota-szállót, megnéztük a kisvonat állomását, de nem ültünk fel, és egy nagy kört mentünk a Függőkertben. Innen nyílik a híres mésztufa Anna-barlang, mely világszinten egyedülálló, csak 6 hasonló létezik. 1982 óta fokozottan védett.

A háttérben részben látható József Attila csukott szemű, merengő szobra, mellette az Óda sorai olvashatóak.

Itt az ideje újra bakancslistára lenni Lillafüredet, és végre egy igazi nagyot kirándulni a Bükknek eme csodaszép részén!

Szilvásváradi minikirándulások

Szilvásváradon rengetegszer voltam. Gyerekkoromban sűrűn jártunk oda kirándulni, jó levegőt szívni, kiszabadulni a városból. Olyan volt nekünk, mint a pestieknek a Normafa, hogy ha süt a nap, akkor menjünk ki a Normafához. Egyszer még egy egy hetes ( 5 napos?) táborban is voltam itt, a kohászat helyi üdülőjében töltöttem el ezt a pár napot. Azóta is keresem, hogy hol is lehetett az, mert csak emlékfoszlányaim vannak belőle. Egy hosszú, nagy fákkal övezett emelkedős úttest, melynek a két oldalán volt az üdülő. Én az egyik oldalon voltam egy emeletesben, de az út túloldalára jártunk át ebédelni, ahol kis bungalófélék voltak, no meg játszótér. De ilyen utcából nagyjából 100 is van Szilvásváradon, szóval nincs egyszerű dolgom. ( nyilván rákereshetnék az interneten, googlemapsen, akárhol, és akkor máris meglenne, de akkor elveszne a keresés varázsa. ) Annak  ellenére, hogy számtalanszor jártam már a faluban, a Szalajka-völgyben, az ősember- barlangnál, fényképképileg nem vagyok túl bőven eleresztve. A korábbi, gyerekkori, fiatalkori kiruccanásaink nemigen vannak fényképen megörökítve, aztán meg mindig akkor voltunk, amikor nem volt fotózós idő, akkor is csak minisétákra futotta. Éppen ezért nagyon tervben van, hogy jó lenne már egy alapos Szilvásvárad-felfedezés. Már a gyerekek is elég nagyok, már föl tudunk ülni a kisvasútra is, amire egyszer azért nem tudunk fölülni, mert babakocsival voltunk, és nem fértünk föl, egyszer azért nem, mert akikkel voltunk, ők voltak babakocsival, szóval mindig közbejött valami. A barlangban meg nem is tudom mikor jártam utoljára. Szóval mindenképpen bakancslistás lett újra a hely.

De azért, hogy ne maradjon ki ez sem, azért az utóbbi évekből azért szemezgetek pár képet.

A völgy bejáratától jókora séta, amíg eljutunk a Szalajka-völgy végében lévő nagyrétre. Persze egyszerűbb, és gyorsabb, ha kisvonattal megyünk, és az élmény is garantált, de ha a gyalogos megközelítést választjuk, akkor sem foguk csalódni. Az utunkon véges-végig van valami izgalmas dolog. Mellettünk csörgedezik a patak, hol erről az oldalról, hol arról, kis vízesés, nagyobb vízesés, kis átjárók a vizen, kis hidak, nagy fák, pisztrángos tavak. A gyerekek különösen találnak mindig valami felfedeznivalót.

Ha Ózd felől érkezünk, ahogy mi szoktunk, már az autóból is csodálhatjuk a meseszép tájat. 

 Ide látszik a falu fölé magasodó Millenium-kilátó. ( én még nem jártam fönn.)

Van egy minivadaspark, ahol ha szerencsénk van, akkor egy egész őz családot is sikerül meglátnunk, kicsit arrébb pedig muflonok laknak.

És a méltán híres Fátyol-vízesés. A vízesés egy 17 méter hosszú, 18 lépcsőből álló mésztufa gáton zubog le. A vízesést a Szalajka-forrás táplálja, mely nagyjából 450 méter magasan fakad.

Szóval Szilvásvárad mindenképpen megér nem egy, de több kirándulást is, mert van itt lovarda, lehet biciklit kölcsönözni és azzal tekerni ki a völgybe, lehet kisvonatozni, van kalandpark, minivadaspark, és pisztrángostó, van szabadtéri múzeum, vízesés, és minden, mi szem-szájnak ingere.