2019. április 2.

Sasbérci-kilátó

(2018.július) 

Már-már hagyomány, hogy a nagyok minden évben eltöltenek egy hetet Nógrád megye tanyavilágában, egy táborban. Ilyenkor, amikor értük kell menni a tábor végeztével, akkor rendszerint úgy megyünk, hogy előtte még kirándulhassunk egy kicsit, mert Nógrád megye annyira jó hely, és annyira sok szép látnivalóval vár minket.
Egy dolog van, amit mindig elfelejtünk, vagy ha nem is felejtjük el, nem vesszük számításba a tervezésnél, hogy mennyire nem lehet praktikusan, könnyen, gyorsan közlekedni Nógrád megyében. Mert hiába nézzük, hogy húú ez nincs messze, mert amikor ott vagyunk, hogy akkor menjünk egyik helyről a másikra, akkor rájövünk, hogy ha nem akarunk megint a hegyek közötti kétes földutakon lavírozni, ahol egyszer már ráfáztunk, akkor bizony a fél megyét körbe kell kerülni. (kis túlzással.)

Ez úttal a Sasbérci kilátó volt az egyik célpontunk, és a Bujáki vár a másik.

A Sasbérci-kilátónál kezdtünk.
Majdhogynem a kilátó lábáig lehet autóval menni, mi is addig mentünk. Tábla jelzi, hogy merre tovább, és rövid sétával már ott is voltunk a kilátónál.



Az út helyenként jónak volt mondható, helyenként pedig útnak sem igen nevezhető állapotban volt.

Az út érint egy Kiskérpuszta nevezetű helyet, ami arról nevezetes, hogy itt töltötte gyerekkorának nyarait Szent-Györgyi Albert. Erről egy emléktáblával is megemlékeznek, amit mi csak autóból láttunk, nem álltunk meg.


Itt már nem volt olyan jól járható...

A kilátó egykor grófi vadászházként épült, az 1920 körül építette gróf Poppenheim Szigfrid erdőtulajdonos feleségének, gróf Károlyi Erzsébetnek, és eként is használták pár évtizedik az építményt. Az alsó szinten lakott az erdész a családjával, a felső szinten pedig a vadászok pihenhettek meg. Csak ahogy az évek során elmaradoztak a szállóvendégek, a kilátóház állapota is egyre romlott, mígnem a 90-es években már használhatatlanná is vált, beszakadt a teteje. A 2000-es évek elején egy nagyszabású felújításon esett át, de a nem megfelelő faanyag miatt a kilátó állapota hamarosan újra nagyon leromlott. Így újabb felújításra volt szükség, ami 2017 őszére ért véget körülbelül. a felújított kilátó 2018. tavaszától látogatható újra. 

A táblától, ahol parkoltunk alig pár száz métert kellett már csak gyalogolni. Mivel meleg, hőséges nyári nap volt, nemisigen vágytunk nagyon többre, inkább csak a látvány, a panoráma volt az, ami vonzott. 

Békalencsés tavacska
 Árnyas erdei út a kilátó felé.

 És íme, már ott is vagyunk.

Először körbejártuk, alaposan körbenéztük.
Van itt klassz piknikezőhely, tűzrakó helyek, egy kis behúzódó.



Gyönyörűszépen fel van újítva.


Egy kis olvasnivaló is van a kertben.


Csak amikor be akartunk menni, hogy felmenjünk, és fentről is körbenézzünk, na akkor nem tudtunk bemenni. Kicsit még ólálkodtunk ott a kilátó alatt, hogy most mi legyen... majd begurult nagy robajjal egy fiatal társaság, és leparkolt kicsit arrébb, egy már ott álló autó mellett, melyből kiszállt egy bácsi, és már nyitotta is ki az ajtót, hogy fel lehet menni. Nem értettük, hogy aludt volna egészen eddig, és nem vette észre, hogy ott sétálgatunk? De mindegy is, a lényeg, hogy bejutottunk. 

Egy lépcsőházon keresztül lehet feljutni a kilátóteraszra, a lépcsőházból nyílnak a majdani vendégszobák, de ezek egyelőre még nem üzemelnek. Valami olyasmi az elképzelés, mint az felújított galyatetői-kilátónál, csak azt mondja a bácsi, hogy bevezetett víz meg áram nélkül nehézkes lenne egy kicsit a működtetés. Ő személy szerint nem is hiszi, hogy ez valaha is meg fog valósulni. 


A teraszhoz vezető köztes emeleteken kiállítások vannak, makettek a környező hegyekről, régi fotók a környékről, a kilátóról, a felújításról.

És a kilátás az tényleg megért minden perc várakozást.

Szanda várromjának a toronymaradványa is ide látszik.




És a bujáki várromokat is ki lehet venni a fák között. Igaz, nagyon kell meresztenünk a szemünket.


A fiatal társaság sittysutty lőtt a tetőn pár képet, és már ott sem voltak, mi még elbeszélgettünk egy kicsit a bácsival. Mesélt érdekes dolgokat, régebbről meg mostanából is, a felújításról, és hogy hát.... mivel jóóóó sokba került a felújítás, és jóóó messziről hozták hozzá a faanyagot, a beruházó az emeleti szobákból tervezi, hogy majd visszajön az a pénz... de ahogy már említettem, a jelenlegi minimálkonforttal nem lehet manapság kiadni ezeket a szobákat, vagy ha igen, nem annyiért, hogy megérje. A vizet-villanyt pedig felhozni ide az erdő közepére, ahol semmi más nincs, az sem lenne túl jó befektetés... szóval a bácsi eléggé szkeptikus a kilátó jövőjét illetően, bár mint mondta, mint helybéli, ő örülne a legjobban, ha nem lenne újra az enyészeté pár évtized múlva. 
Hát reméljük nem lesz az! Mert valóban nagyon szépre sikerült ezt most megcsinálni, és igazán élmény itt a környéken eltölteni rövidebb-hosszabb időt. 

2019. április 1.

Bikás park

Nyáron, amikor a nagyok valamilyen iskolai táborban vannak, akkor van egy hetünk, amikor Marcival kettesben járhatjuk a várost. Ilyenkor szóba jöhetnek olyan programok is, amik egyébként a nagyoknak már unalmasak, mint például a klasszikus játszóterezés. Itt most nem valami speckó nagycsúszdás, nagy mászófalas helyre gondolok, hanem csak egy mezei játszótérre, amiből sajnos, nem sajnos, az iskolások már kinőttek. Vagy ha még el is foglalnák ott magukat ideig-óriág, akkor is nagyon kilógnak már a hagyományos játszótér közönség közül.
Egy meleg nyári napon így kerültünk Marcival a Bikás-parkba. Arrafelé volt dolgom, és gondoltam, ha már át kell utaznunk a városon, akkor eltöltjük ott a délelőttöt.

Bevallom, hogy amíg a négyes metró szóba nem került a városban, és amíg át nem adták pár éve, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, hogy Bikás-park. Soha nem vitt arrafelé az utam.
Valójában nincs is ott semmi izgi, mégis azt mondom, hogy nem bántuk meg, hogy pár órát eltöltöttünk ott.
A park egy tízemeletes panelházakkal övezett területen van kialakítva már évtizedek óta. Nevét a park dombján álló bikáról kapta.
A parkot, és a jellegzetes Bikás-dombot a Kelenföldi Lakóteleppel egyidőben létesítették 1974-ben. A Monda  című szoborcsoportot Kiss István szobrászművész alkotta, a szürkemarhákat ábrázozoló szoborcsoport eredetileg a Napot,  a Holdat, és a CSillagokat is tartalmazta a marhák szarvai között, de ezek a szimbólumok többszöri pótlás után is elvesztek, így ezek ma már nem szerepelnek a szobrokon.
A dombról még annyit, hogy él egy pletyka, legenda, szóbeszéd, hogy  a Bikás park területén a lakótelep építésekor egy teherautó annyira megsüllyedt a sárban, hogy nem tudták kihúzni. Végül otthagyták és ráhordtak mindenféle építési törmeléket, sittet, ez lett az építkezés hulladéklerakó helye. Végül egyszerűbbnek találták, ha befedik földdel, így alakult ki a 8 méter magas szánkózódomb. Ami vagy igaz, vagy nem, de hogy hulladék van alatta, azt én elképzelhetőnek tartom. Mivel a metró építésekor sem nyúltak a dombhoz, így ez a titok akkor sem derült ki. :-)



Így néztek ki eredetileg: (budapest-foto.hu)

A parkot viszont egészen felújították, rendbe hozták. Oldalt sportlétesítményeket hoztak létre, focipályák, teniszpályák, fedett csarnokok. Ennek szélén találtuk egy Grosics Gyula emlékművet. 





 A metróhoz közel kávézók, fagyizók, friss térkövezés, ami jól jön a gördeszkásoknak, és egy  most divatos földből jövő szökőkút is van. Ettől, bevallom, engem a hideg ráz, mert nehéz megmagyarázni egy gyereknek, hogy most épp nincs nálunk csereruha, hogyha összevizezi magát. Persze akik tudják, hogy itt erre is kell számítani, azok rögtön így készülnek. :-)

Középen egy mesterséges kis tavacska van, ugyancsak a gyerekek örömére, Marci legalábbis nagyon szereti az ilyesmit. Pláne, ha még halacskák is úszkálnak benne.



És a park másik végében van a játszóteres rész. Azt olvastam az interneten, hogy szuperklassz hely, és ezt csak megerősíteni tudom, tényleg nagyon menő. 
Még az elkerített részen kívül van egy jókora mászóobjektum, ami nagyon meg is tetszett Marcinak, és nem is akarta abbahagyni az ideoda mászás. Majd felmászott, és elfeküdt a tetején. Én meg lent ácsorogtam. 


A benti, elkerített részen külön a sarokban van egy minijátszó, az igazán kicsiknek.
Van egy vizespocsolós rész is, amit most mi kihagytunk. És kicsit arrébb egy nagyobb mászóváras csúszda, hinták, a szokásos.
Ami nekem nagyon tetszett, és kisgyerekes anyukaként úgy örültem volna neki, hogy volt hely a játszótéren belül kismotorozni. Sőt fel is van festve egy mini kreszpálya. Szerintem ez annyira szuper megvalósítás, csak mifelénk, meg akkor még, amikor igazán erre lett volna szükségem, akkor egyáltalán nem volt ez elterjedve.
Ami még nagyon tetszett, hogy a tér nagyobbik része árnyékos volt, és oldalt volt egy vastagabb füves rész, ahol lehet pl. focizni, vagy plédet terítve piknikezni. Szóval úgy néz ki, hogy a tér kialakításakor meghallgatták a szülői igényeket. Nem messze a játszótértől vécé is van. Igaz, fizetős, de van, ami még mindig említésre méltó. 

Kifelé jövet megint megálltunk a nagy mászónál, meg volt mellette egy kisebb is, csak arra nagyon rásütött a nap. 




Szóval, ha erre jártok, akár tudatosan, akár véletlenül, akkor próbáljátok ki, és járjatok egy kört a Bikás-parkban! :-)

2019. március 7.

Veresegyházi medvepark

(2018.július)

Nem először jártunk már itt, (bár itt a blogon a korábbi látogatásainkat nem sikerült megörökíteni), de nagyjából minden gyerekünk kisebb korábban megfordultunk már itt, szerintem ez egy nagyon klassz kisgyerekes program. Már egész pici kortól élvezik szerintem a picik, és még nagyobb korban sem fintorognak talán annyira :-)
Az utóbbi években pedig szépen ki is épült a hely, és a környéke. Utolsó ittjártunk óta rengeteg pozitív változást tapasztaltunk. Voltunk mi még itt úgy, hogy süppedtünk a sárban, mert nem volt még körbe sétajárda :-) Persze annak is megvolt a szépsége, a vadregényessége, a kalandossága, de mennyivel kényelmesebb szépen térkövezett útról szemlélni az állatokat. De nem csak a környezet szépült, hanem az állatok "kínálata" is bővült, ha mondhatom ilyen csúnyán, hiszen a medvék mellett már sok-sok egyéb állatfajjal is ismerkedhetünk a parkon belül, farkasokkal, mosómedvékkel, ragadozómadarakkal. ( honlap)

Mi most ezúttal csak Marcival mentünk, a nagyok épp táborban voltak.
Már a megérkezéskor is csak tátottuk a szánkat, mert még jóval a kapu előtt egy hatalmas parkolóba irányítottak, a kapuban lehet megvenni a belépőjegyeket  és a napi parkolódíjat. Nem voltak még ekkor sokan, mikor kifelé jöttünk dugig volt a parkoló.  Innen sétáltunk befelé, és csak hümmögtünk, hogy húúú ez sem volt itt, az sem ilyen volt. Lett pl. egy szuper játszótér a fák alatt.2017-ben adták át, egészen új.


A bejáratnál műanyag kismotorokat lehet "kölcsönözni" ingyen a kisebb gyerekeknek. Kisgyerekes szülők pontosan tudják, hogy ez micsoda nagy könnyebbség, a gyerekek nem szeretnek, vagy nem tudnak még annyit sétálni, hogy szórakoztató legyen mindenkinek a nézelődés, de kismotorozni azt bármennyit tudnak szerintem. :-) Mi már kinőttünk a kismotorozásból, sajnos, de ez egy nagyon szimpatikus kezdeményezés.
Marci elég bátortalanul és kedvetlenül indított. Kicsit tartott is szerintem a nagy medvéktől, akik a kerítés mellett ólálkodtak, és várták a mézet. A bátortalanságát végül egy kisvonatozással sikerült megtörni, mert nem csak állatbarát, hanem vonatrajongó is, és egy kört mentünk a park körül, ezzel jól fel is térképeztük, hogy mi várhat még ránk, ha körbe is szeretnénk esetleg  sétálni.



Nekem a kedvenceim a fürdő mackók voltak. Nagyon élvezték, és olyan cukik voltak, ahogy pancsoltak.



Mézre várva.


És persze meg is etettük őket. Itthonról vittük a mézet, de ott is lehet venni. Nagyon szerették :-) Viszont volt olyan medve, aki begyűjtötte a fakanalakat, és a területén ott volt szétdobálva egy csomó kanál.








A honlapon láttam, hogy májusban érkezett egy akkor 3 hónapos kisbocs. Ő még külön karámban volt, szegénykém biztos nagyon magányos egyedül, mert csak sétálgatott föl-alá, ő még mézet sem kaphatott. Volt viszont kétszer egy nap látványetetés, 12-kor és 3-kor, és terveztük, hogy a délit majd megnézzük. Végül annyira beborult, és dörgött is, hogy még 12 előtt elindultunk haza. :-(

Kismackó




A medvék területének túloldalán van egy kilátószerű építmény is, ahonnan kicsit be lehet látni a terepet.




Csúszdával egybekötve :-)


Lámák is voltak. Meg kecskék.

Mire újra  a bejárathoz értünk Marci megéhezett, de csak olyan helyet láttunk, ahol komplett ebédet tudunk volna enni, így csak egy kürtőskalácsot vettünk arrébb. Ekkor mág úgy terveztük, hogy a park túloldalán folytatjuk majd a délelőttöt, a játszótér felől, de hirtelen nagyon elkezdett feketedni az ég, majd esni is kezdett, így inkább menekülőre fogtuk a dolgot.

Korábban még a tó parton is sétáltunk egy nagyot, de most csak autóból nézegettünk arra, nem álltunk meg. Talán majd máskor felelevenítjük azokat az emlékeinket is. :-)