2018. szeptember 7.

Keszthely-Pálmaház

A filmnézés közben, szerencsére egészen rövid idő alatt elállt az eső, jókora pocsolyákat hagyva maga után, de ez minket nem akadályozott meg, hogy a pálmaház felé induljunk, és hazaindulás előtt még azt is megnézzük. Nem tervezünk itt sok időt, mert fáradtak vagyunk már, meg ki tudja mikor kezd el újra esni az eső. A pálmaház kertjében hatalmas kaktuszok fogadnak bennünket.




Az épületet Gróf Festetics Tasziló építettette, 1880-ban, és szerkezeti elemei Párizsban, Gustav Eiffel műhelyében készületek.
A pálmaház különleges növénygyűjteményekkel büszkélkedhet, itt van például Európa legnagyobb, többszáz darabos hibiszkuszgyűjteménye, de emellett orchideák, jázminok, és pálmák otthona is az épület.

A pálmaház kertjében egy kis madárpark is helyet kapott, ahol nagyjából 60 madárfaj él, mint pl. a fekete hattyú.







A madarak után a növények felé kanyarodtunk. A kaktuszok "háza" nem volt épp egyszerűen megközelíthető, a bejáratot teljesen elárasztotta a víz, kis köveket tudtunk csak beugrálni.



Rengeteg féle kaktusz volt. Ha ismerném őket.... de nem ismerem...


Azt mondjuk nem értettem, hogy miért cserépben vannak a növények, miért nincs az a nagy hely földdel feltöltve, de nem értek hozzá sajnos, lehet, hogy így jobb nekik?





A mellette lévő igazi pálmaházban borzasztó volt a meleg és a pára. Persze a növények szépek voltak, és hatalmasak.






A pálmaház után kicsit sétáltunk még a kertben, vetettünk néhány búcsúpillantást a kastélyra, majd haza indultunk.






Hazafelé:
Megcsodáltuk a Badacsonyt,

A szigligeti várat,

 A Tihanyi-félszigetet,


2018. augusztus 29.

Keszthely- Vadászati múzeum

A Festetics-család a fénykorában jelentős vadászati tevékenységet folytatott. A kastély folyosóját is véges-végig a trófea gyűjteményük díszítette. Sajnos a családi gyűjtemény a 2. vh. során/után eltűnt vagy megsemmisült, a kiállítást főnemesi adományokból hozták létre, emléket állítva a Festetics-családnak, és további nagy magyar vadászoknak.

A kiállításon 5 földrész állatai láthatóak életnagyságban, élőhelyüknek megfelelő környezetben.
Én bevallom, kicsit tartok az ilyen kitömött jószágoktól, úgy vagyok velük, mint a bábokkal meg a babákkal, hogy nekem kicsit para, hogy csak úgy néznek ki a fejükből mozdulatlanul. De azért a kiállítás persze szép, meg érdekes, de én azért igyekeztem szedni a lábam.









Hídvégi Bélát a világ legjobb 10 vadásza között tartják számon, és európaiként elsőnek kapta meg 2017-ben a legrangosabb vadász kitüntetést, a Pantheon-díjat.

Egyéb vadászati díjak, kitüntetések. Egyik szebb, mint a másik.

Bevallom, nem sokat tudok a vadászatról. Persze azt tudom, hogy nem csak úgy "vaktában"lövöldöznek, hanem nagyon alapos felkészültség kell hozzá, és nagyon szigorú szabályokat kell betartani. Úgy hozta az életem, hogy az évek során több "hobbi"vadász is került az ismerőseim, ismerettségeim közé, akiktől szőrmentén azért hallok történeteket. És bár látom, érzem én, hogy ez egy igazi szenvedély, és nem csak az állatok lelövéséről szól, sőt... talán legkevésbé arról, inkább egyfajta megnyugvás ad nekik a természet közelsége, az érinthető csönd egy-egy hegyoldalon, magaslesen, a feszült koncentráció utáni lövés bizonyára hatalmas adrenalinlöketet ad a lövést eldörrentő vadásznak... mégis valahogy akkor sem érzem magamhoz annyira közel ezt a szenvedélyt. 

Máté a tanév során dolgozott egy kiselőadáson az egyik barátjával, széchenyi Zsigmondról szólt. Akkor nagyon sok mindent megtudtunk, megtanultunk a vadászatról, a hogyanokról, a miértekről, épp ezért nagyon felcsillant a szemünk, amikor a kiállításon megtaláltuk egy vitrinben Széchenyi Zsigmond puskáját, és egy kis összefoglalót a munkásságáról, életéről. 


És hogy milyen csoda dolgokat lehet faragni egy igazán nagy agancsból, az teljesen ámulatba ejtett. 




Egy tipikus vadász dolgozószoba. 

Mire itt végeztünk, és mire meghosszabbítottuk a parkolójegyünket, addigra megint elkezdett nagyon esni az eső, így először csak behúzódtunk az árkádok alá, majd találtunk egy különtermet, ahol filmvetítés volt a kastélyról, a kastély tulajdonosairól, a sorsukról, életükről. Érdekes volt egyébként, csak egy idő után már nagyon idegesítő volt hallgatni a gyerekszínészek túlzott affektálását. Szerencsére viszonylag hamar elállt az eső, és indultunk a Pálmaház felé, ezt még meg akartuk nézni, mielőtt hazaindulunk.


2018. augusztus 24.

Keszthely- Vasútmodell kiállítás

A Történelmi vasútmodell kiállítás egy külön épületben, a Vadászati Múzeummal együtt van, az épület második emeletén. A kiállítás, mint olvastuk, Európa egyik legnagyobb történelmi modellvasút kiállítása, és minden egyéb infó ITT olvasható, szerelvényekről, méretarányokról, útvonalakról, stb...




Csipp-csipp a kapun, és már bent is voltunk, és valóban nagyon klassz terepasztal fogadott bennünket, rengeteg vonattal. Nekem, bevallom, egyik terepasztal olyan, mint a másik, de ebben az volt a nagyon jó, hogy tényleg annyi vonat jött-ment, és olyan sokféle, személyvonat, tehervonat, autószállító, hogy nem kellett sosem hosszasan keresgélni, hogy na hol jön már egy, hanem bármerre néztünk mindenhol pöfögött egy szerelvény.









Badacsony is van




Szerintem még most is ott állnánk és néznék a vonatokat oda-vissza, ha nem történik valami malőr... mert egyszer csak, szerencsére pont akkor, amikor már a végére értünk a pályának, és épp azon voltunk, hogy megyünk még egy kört, szóval ekkor a pálya egy részén elment az áram. Volt nagy felfordulás... előkerült két srác, akik sebtiben belevetették magukat a problémamegoldásba. De ez azzal járt, hogy az összes részen le kellett kapcsolni az áramot, és elkezdték a vonatokat visszaállítani valami kezdetleges helyzetbe, nem tudom, de rakosgatták őket, hogy most jó, most nem, valamelyik még mindig nincs a helyén, melyik lehet az, jaj megvan, akkor most minden a helyén, kezdhetjük a hibakeresést, és így tovább.
Egy darabig ácsorogtunk ott, várva, hogy mi lesz, de nem lett semmi, és belátható időn belül nem is nagyon ígértek semmit. Vagyis mondtak egy ilyen hááááát 10 perc? fél óra? attól függ, mi a gond-ot, szóval jobbnak láttuk nem várni.
Marci kicsit szomorú volt, de belátta, hogy milyen szerencsénk volt, hogy egyszer pont meg tudtuk nézni, és most meg nem működnek, kár ott álldogálni.

Így a vadászati múzeum felé vettük az irányt.