Kőszeg

A szombathelyi nyaralásunk alatt egyik nap Kőszegre kirándultunk.

A város belvárosát egykor a várfalak folytatásaként épült városfal vette körül. Ennek városfalnak még ma is áll a teljes nyugati oldala, és a déli oldal nagy része, a keleti oldal pedig beépült az itt található házak tűzfalába.

Az Alsó-kapu, melyet a 14.században építettek,  fontos része volt a város védelmi rendszerének, 1880-ban lerombolták, és helyére épült 1932-ben a török ostrom 400. évfordulójára a Hősök kapuja, melyben ma várostörténeti múzeum látható.

A történelmi városközpont máig őrzi a középkori jegyeket. A Jurisics téret, az egykori piacot szegélyező épületek nagy része középkori eredetű, jellemző rájuk az oromfalas, zártsorú beépítés.

A városháza a 14.század körül épülhetett,  majd többször is bővítették, de a kezdetektől napjainkig megőrizte eredeti rendeltetését. Mai homlokzata az 1710-es tűzvész után alakult ki. Legfőbb dísze az ablakok közötti 5 falikép. A bal szélső a Jurisics család címere, a jobb szélső Kőszeg történelmi városcímere, a középső a koronás magyar címer., a másik kettő pedig Magyarország Védasszonyát, Patrona Hungariae-t, és Szent István királyt ábrázolja, de ezek később a 19.század végén készültek.

A Fő teret a Jézus szíve plébániatemplom  uralja, a maga 57 méteres tornyával. A templom előtti, egykori külső piactéren áll a Szentháromság-szobor, 1713-ban emelték, a pestis leküzdésének az emlékére.

Mivel tűzött a nap, dög meleg volt, és már Máté is éhes-fáradt volt, hódoltunk a  kedvenc hobbinknak, és ittunk egy jó kis jegeskávét a főtéren. Máté pedig megírt pár képeslapot:)

És ha Kőszeg, akkor természetesen Jurisics-vár. Kettős vár, egy négyszögletű belső várból, és vizesárokkal elválasztott elővárból áll, és a város többi részétől is vizesárok választja el. Eredetileg 5 tornya volt, de ma már csak 2 áll, a többit felhasználták a későbbi építkezéseknél. A vár legnevezetesebb kapitánya Jurisics Miklós volt 1528-43 között, aki sikeresen megvédte Kőszeg várát és városát a Bécs felé haladó törökök  ellen. 

Kőszeg csodálatos város, ennél a fél napnál amit mi itt töltöttünk, sokkal többet is el lehet itt tölteni, hasznosan, és érdekesen, vagy remek kiránduló útvonalakat lehet találni a Kőszegi-hegységben.

Szombathely

Ha asszociációs játékot játszanánk, és valaki azt mondaná nekem hogy Szombathely, akkor két dolog ugrana be rögtön egymás után. Az egyik, hogy ez volt az első családi nyaralásunk hármasban. Máté ekkor 8 hónapos volt. (2008.augusztusa) Igen, vele eddig tartott az, amíg rászántuk magunkat hogy kimerészkedjünk a városon túlra. (leszámítva néhány nagyszülős látogatást). A második gondolatom pedig rögtön az, hogy nem sok mindenre emlékszem a városból, és magából a "nyaralásból" sem, mert Máté (szokásához híven) szinte végig ordított. Úgyhogy gyakorlatilag a nyaralásunk nagy része arról szólt, hogy kitaláljuk, hogy Máté épp milyen pozícióban óhajt sírás nélkül létezni. Nem mindig sikerült eltalálnunk, de azért néha igen, és ilyenkor azért fényképeztünk is egy kicsit. 

Szombathely  Magyarország legrégebbi alapítású városa, a Nyugat királynőjének is nevezik. 

Jelentős várossá  a római uralom alatt fejlődött, ekkor Savaria volt a neve, több fontos út keresztezte itt egymást, és áthaladt rajta a híres Borostyánkő út is, mely fontos kereskedelmi- és katonai útvonal volt a rómaiak idején.  A római város egy földrengés következtében elpusztult. 

 A Borostyán úton:

 

A Romkertben:

A 17-18.században tűzvészek és a pestisjárvány pusztították a várost, majd 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette, és ekkor fejlődésének új korszaka kezdődött. '791-ben kezdték építeni a Székesegyházat, és 1814-ben fejezték be, és Magyarország egyik legnagyobb barokk temploma. 

A templom belsejében a II. vh-s bombatámadás (1945.03.04.) helyrehozhatatlan pusztulást okozott, megsemmisültek a mennyezeti freskók, az oltárok, az oltárképek, és az orgona. Amit tudtak persze pótoltak, amit tudtak restauráltak. 

A város központja a Templom tér, ami az ország egyik legharmonikusabb barokk tere. 

 A Zsinagóga:

 Skanzen:

És voltunk egy szuperjó játszótéren, amit akkor sajnos még nem tudtunk maximálisan kiélvezni, mert Máté akkor még csak hintázni tudott. Bezzeg most... húúúú de jó lenne nekik!!!! Már csak ezért is egyszer érdemes lesz visszamenni. Meg azért is, hogy pótoljuk a hiányosságainkat. 

És a kedvenc családi képeim akkorról: