Velence- hajóval Punta Sabbioniból

Ha már szinte karnyújtásnyira voltunk Velencétől, hiba lett volna, ha egy napot nem arra szántunk volna, hogy újra megnézzük Velencét, végre úgy, hogy nem esik az eső, mint régen, amikor itt jártunk, és persze, hogy megmutassuk a gyerekeknek.
Az utazástervezésbe belevettük, hogy ne az ottlétünk elején legyen nagyon, mert akkor nehezen lehetne meggyőzni a fiúkat arról, hogy strandolás helyett menjünk várostnézni. A hétvégéről pedig az ingatlanos csaj beszélt le, mondván, hogy akkor tuti fullra van nemcsak a város, de az utak is, oda-vissza, így megállapodtunk a hétfőben.
Én itthonról a vonatos odajutást olvastam több helyen, hogy sima liba, de a csaj azt mondta, menjünk inkább úgy, hogy autózzunk el a földnyelvnek a túlsó felén lévő kikötőig, és onnan hajózzunk át Velencébe. Ehhez volt is egy hajós kontaktja, hogy-hogynem, és rögtön le is foglalta nekünk a hajón a helyeket hétfőre. Szóval így mentünk.
Hétfőn elég korán kellett kelnünk, hogy elérjük a 9.30-as hajóindulást. Mi még picit rá is hagytunk az időre, mert jobb szeretünk időben odaérni, semmint rohanni, és izgulni, hogy vajon odaérünk-e.
A fiúk még egy kicsit tudtak szunyókálni az autóban, amíg odaértünk Punta Sabbioni-ba, a kikötőbe. Több cég is indít innen hajókat, kisebbeket, nagyobbakat, kicsit kijjebb, még a kikötő előtt vitorlások is horgonyoztak, lehet, hogy azokat is lehet bérelni, és halászokat is láttunk kint a lagúnán.

A kikötő mellett van egy hatalmas parkoló, ahol napi díjat kell fizetni, ott leparkoltunk, és kerestük a hajónkat. Arra mondjuk még várnunk kellett, még a csaj sem volt ott, akinél le kellett jelentkeznünk, de csakhamar befutott ő is meg a hajó is, amíg várakoztunk, addig meg néztük, ahogy a többi hajó érkezik, majd indul. Voltak hatalmasnagy hajók is, amik csak úgy nyelték el a turista áradatot. Én nagyon drukkoltam, hogy a mi hajónk egy kicsike legyen, mert ezektől batárnagyoktól eléggé tartok,  meg nem is érzem olyan természetközelinek. Szerencsére mi egy kis hajóval mentünk át Velencébe, olyannal, amilyenhez a Balatonon is hozzá vagyunk szokva.

Mire eljött az indulás, addigra a nap is forrón sütött. Hiába írta az időjárásjelentés, hogy aznap nem lesz annyira meleg, sőt még elszórt záporokat is jelzett, ugyanolyan hőség volt, mint az összes többi napon. De mi már fent ültünk le, ahol semmi árnyék nem volt :-) Az út kb. 20 percnyi volt csupán, ki lehetett azért bírni.

Olyan gyönyörűséges volt megérkezni!

Már-már hihetetlen volt, hogy újra itt vagyunk.
Mondjuk a fiúk nyávogtak, hogy meleg van, melegük van, mikor eszünk, mikor iszunk, de legalább nem esett az eső, és nem kellett babakocsit cipelni a lépcsőkön föl-le. Már megérte. :-)