Somlyó-hegyi kilátó, Alsóörs

Alsóörsön van a Somlyó-hegyi kilátó, amit idén adtak át. A régi életveszélyes volt, most tavasztól egy csilivili új, 17,5 méter magas kilátóra lehet felmenni.
Az kilátóhoz vezető út borzasztóan kényelmes sétaút. Semmi megerőltetés nélkül fel tud menni még a legkisebb lábonjáró is, de babakocsival is simán vállalható. Az autóval a templomhoz vezető lépcső aljánál parkoltunk le, onnan pár lépésre kezdődött a fölfelé vezető út.

Lent már egészen jó idő volt, sütött a nap, fönt viszont jó nagy szél volt, szinte levitt minket a tetőről, de azért körbejártunk és körbenéztünk. A kilátás természetesen innen is gyönyörű, egyik oldalon ott a Balaton, másikon a Bakony, mi kellhet még több.

A kilátó alatt egy kicsivel egy kis piknikező hely is ki van alakítva, ahol megpihenhetnek a fáradt vándorok.

Mivel nagyon hamar végeztünk a sétával is és a kilátóval is, ezért tettünk még egy kört a faluban, és milyen jól tettük, mert a templom felé kanyarodva a fenti útról még jó hosszan gyönyörködhettünk a Balatonban. 

Lefelé jövet pedig belementünk az úgynevezett Török-házba, ami az ország egy 15-16. században épült gótikus udvarház. Míg a kapun lévő kiírásokat tanulmányoztuk  Egy kedves néni már invitált  minket be. A házban fiatal festők kiállítása volt éppen, leginkább portrék, de volt egy-két tájkép is. Míg mi körbejártuk a pici kis szobát, addig a néni elszórakoztatta a gyerekeket. Mindenről kifaggatta őket, kaptak tőle cukrot, és Mátéval íratott is a vendégkönyve.:)

 A kertje kedvelt esküvői színhely, nem hiába. Csodás lehet itt egy esküvő, a Balatonnal, a vitorlásokkal, háttérben a Tihanyi Apátsággal.

A közeljövőben nagy fejlesztések várhatóak az alsóörsi parton is. Új kikötő, új sétány van tervben. Érdemes lesz majd azt is megnézni. Mi most nem voltunk lent a parton. 

A szentbékkállai kőtenger

Az idei balatoni nyaralás egyik legnagyobb kalandja és felfedezése a szentbékkállai kőtenger volt. Ennél érdekesebb, izgalmasabb és gyerekfárasztóbb kirándulást keresve sem találtunk volna. 

Egyszer, talán tavaly, láttam valami tévéműsorban, lehet, hogy a Balatoni Nyár volt, nem tudom, hogy a műsorvezetők meglátogatták ezt a kőtengert. Csak fél szemmel figyeltem, láttam, hogy egy nagy területen rengeteg hatalmas kődarab fekszik szerteszét, de több nagyon nem jött át a műsorból. 

Most, hogy Tapolca felé elmentünk a szentbékkállai bekötőút mellett eszembe jutott, hogy ha úgy alakul, akkor egyszer majd arra kanyarodhatnánk, és megnézhetnénk ezeket a köveket, ha már így a tévében is megmutatták, és mi meg még nem láttuk, pedig ki tudja hányszor megfordultunk már erre. 

Ez a valamikor most jött el. Zánka után tehát errefelé indultunk a huppanós úton. 

Maga a kőtenger szinte az egész Káli-medencében megtalálható, Kővágóörstől egészen a Hegyestűig, de Szentbékkállánál vannak a legnagyobb és leglátványosabb képződmények. A kőtenger az egykori Pannon-tengerből visszamaradt homoküledékből keletkezett, vulkanikus tevékenységek következtében feltörő kovasavak cementálták ezt a homoküledéket, és néhol egészen hatalmas kődarabok maradtak meg.

A kőtengert mi a falu felől közelítettük meg, szépen ki van táblázva, hogy merre kell menni. Az egyik elágazásnál különválik a gyalogos és az autós út. Mi most az autóson mentünk, de klassz lehet a gyalogos túra is, egyszer talán azt is kipróbáljuk. Autóval jól megkerültette velünk a területet, és az út nagyobbik része már földutas volt, de jól járható, és elmentünk a lovaspóló pálya mellett is. ( Nem tudtam, hogy ilyen van errefelé, egyszer egy lovaspóló meccset is megnéznék szívesen. ) 

Az út egészen elvisz a kőtenger lábához. Már-már azt hittük, hogy nem fogunk tudni leparkolni, de végül mégis sikerült, mert még egészen hátul is voltak helyek, amikor már azt gondoltuk volna, hogy már biztos nincs arra semmi.
Már a kocsiból is lehetett látni néhány szépen megtermett példányt, de ami a domb tetején várt minket, az egyszerre volt fantasztikus és félelmetes látvány. Rögtön a hely jellegzetessége, az Ingókő felé indultunk. Az ingókő egy nagy lapos kő, amire ha felállunk, akkor meg lehet billegtetni. Mintha a T betű teteje mozogna. Lentről nézve borzasztó félelmetes! Én meg mit sem sejtve előreküldtem a fiúkat,  (Ferivel)  hogy másszanak fel, és én majd lefényképezem őket lentről a nagy szikla tetején.  Míg ők másztak, addig én lent szörnyűlködtem, hogy úristen, ez a kő mozog! 

A kövek tetejéről pedig nagyon szép a kilátás a környező dombokra.

Nagyon szuper volt! A gyerekek különösen élvezték, akármeddig elmászkáltak volna még a köveken. Gyerekes, különösen örökmozgó  fiúgyerekes cslaádoknak kifejezetten ajánlom!

A környék tartogat még szépségeket, túraútvonalakat, kilátót, ahonnan az egész Káli-medence belátható, szóval akár egy egész napos kirándulást is lehet szervezni. Nem kizárt, hogy fogunk még mi is erre járni. 

Zánkai haditechnikai park

Ha Füredről Tapolca felé autózunk, akkor az út mellett mindig látjuk a nagy helikoptert, de csak most alakult úgy, hogy arrafelé autózva megálljunk és megnézzük. A park közvetlenül a gyerektábor mellett van, vagy üdülőközpont vagy nem is tudom most mi a neve. A parkot 2010-ben alakították ki, egy tavaly nyár eleji cikkben azt olvastam, hogy felmerült, hogy bezárják, hogy ellepi a gaz, hogy nem lehet bejutni, merthogy az Erzsébet táborrá alakult komplexumnak nincs rá igénye, és ezért nem is akarja karbantartani, sattarasattara... hogy mi áll tulajdonképpen mindennek a hátterében nem tudom, a lényeg, hogy most odamentünk, és a park működik, nyitva van, nincs gaz, sőt szépen karbantartott úton lehet körbesétálni és megnézni a járműveket.

A jegyárus néni nagyon kedves, még azt is felajánlja, hogy kifelé jövet felváltja a pénzünket. 

Rögtön az első helikopterbe be lehet ülni, utána a többit már csak nézni szabad, kordonnal el is vannak kerítve. 

Persze, hogy belemegyünk mindannyian. Ez egy szállítóhelikopter, két oldalt padsor, mint a teherautókon, elül a pilótafülkébe be lehet ülni, de a bácsi azt mondja, ne nyúljunk semmihez. A fiúk azért lelkesen beülnek, és feszítenek a kopott székben, mint pók a lucernásban. Én inkább kint járom körbe, bent borzasztóan fülledt a levegő. 

Zamárdiban is van egy ilyen hely. Ott állítólag mindenbe bele lehet ülni. Szép kis vita is van ebből az interneten, hogy melyik a jobb, ha csak nézni szabad, és akkor az állaga, minősége megóvható a kiállított járműveknek, vagy az, ha mindenki mindent megtapizhat, neadjisten letörhet, és a tárgyak megrongálódnak, és egy idő után élvezhetetlen és lepusztult lesz minden. Hát kétoldalú a dolog, az biztos.

A kijáratnál vettünk egy fagyit, és hmmm... volt diós fagyi is, amit úgy szeretek, de olyan ritkán találkozom vele. Fagyival a kezünkben pedig sétáltunk egy kicsit az üdülőközpont parkjában.

Egy igazi kis miniváros van itt, biztos klassz lehet itt táborozni régen is és most is. A hátsó sportpályán éppen valami atlétikai verseny zajlott, de van fedett sportcsarnok, mozi, étterem, téli házak, nyári házak. Jó nagy területen feküdhetek ez az egész, mert ezeket a bungalókat nem is láttuk, csak az iránymutató nyilakkal találkoztunk. A tábor területén van a kalandpark is.

Ez is túl hideg volt :)

 Van egy kis miniskanzen, amit mi most kihagytunk, hogy legyen időnk a következő programunkra.