Tapolca, Malom-tó

Úgy alakult a nyarunk, hogy rengeteg helyen jártunk a Balaton környékén. Köszönhető ez annak, hogy bár igazán remek kánikulás nyarunk volt, mi mégis kifogtuk azt a kétszer egy hetet, amikor nem volt strandidő. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy így viszont remek kirándulásokat tudtunk tenni már ismert, és még ismeretlen helyeken is.
Az egyik ilyen hely Tapolca volt, ami nem is volt tervben, de mégis ott kötöttünk ki. Eredetileg a csobánci várat terveztük aznapra, de akárhogy is néztük, a Gyulakesziről felfelé vezető utat, nem tűnt úgy, hogy az huzamosabb ideig autóval járható lenne. Mivel az előző napokban pedig irdatlan sok eső esett gyalog nem mertünk nekivágni a gyerekekkel, felszerelés nélkül a hegyoldalnak. Így a várat csak a hegy lábától láttuk, de nem mondtunk le róla. Fogunk még onnan messzire nézni, állítólag remek a panoráma a várhegy tetejéről.

De hogy ne potyára autózzunk el ideáig, hát bementünk Tapolcára, hogy egy kicsit sétáljunk a Malom-tó partján. Mivel adhoc kerültünk ide, a tavas barlangon nem is kezdtünk el gondolkodni sem, pláne, hogy amikor elautóztunk előtte, akkor jókora sort láttunk. Majd egyszer, ha előre tervezünk, akkor foglalunk előre jegyet. Most rögtön a belváros felé mentünk, és próbáltunk parkolóhelyet keresni, ami nem volt egyszerű, de végül persze mindig sikerül. Nagyon hideg szél fogadott minket az autón kívül, nem nagyon volt jó kint lenni. 

Kicsit kavarogtunk a főutcán, mert nem emlékeztünk már pontosan, hogy hogyan is jutottunk le a tóhoz annak idején, 10 éve már. Csak azt tudtuk, hogy volt egy kis lépcső, valami kis beugróban, de hogy az hol volt... hiába mentünk a tábla után, csak nem találtuk meg. Míg végül egészen véletlenül a hátunk mögött lévő táblán vettük észre a helyes irányt. 

A tó az itt eredő Tapolca patak felduzzasztásával jött létre. Két részből áll, a Nagy-tóból és a Kis-tóból. A környék már i.e. 5. században is lakott terület volt, és valószínű, hogy a patakot már a rómaiak is felduzzasztották. Az Árpád- korban viszont mér biztos, hogy állt a mai malom elődje.  A tó egész évben kellemes 18 fokos, ezért egyetlen egy alkalmat kivéve, amikor a bauxit bányászat miatt leapadt a tó vize, nem fagy be sosem. Talán ezért is kedvelt élőhelye a tó az aranyhalaknak (telepítettek) , amik egészen hatalmasra is megnőnek. 

A tó körül remek éttermek, kellemes sétautak, szépen gondozott park, játszótér van kiépítve. Igazán kellemes kikapcsolódást nyújt.