Keszthely- Vadászati múzeum

A Festetics-család a fénykorában jelentős vadászati tevékenységet folytatott. A kastély folyosóját is véges-végig a trófea gyűjteményük díszítette. Sajnos a családi gyűjtemény a 2. vh. során/után eltűnt vagy megsemmisült, a kiállítást főnemesi adományokból hozták létre, emléket állítva a Festetics-családnak, és további nagy magyar vadászoknak.

A kiállításon 5 földrész állatai láthatóak életnagyságban, élőhelyüknek megfelelő környezetben.
Én bevallom, kicsit tartok az ilyen kitömött jószágoktól, úgy vagyok velük, mint a bábokkal meg a babákkal, hogy nekem kicsit para, hogy csak úgy néznek ki a fejükből mozdulatlanul. De azért a kiállítás persze szép, meg érdekes, de én azért igyekeztem szedni a lábam.

Hídvégi Bélát a világ legjobb 10 vadásza között tartják számon, és európaiként elsőnek kapta meg 2017-ben a legrangosabb vadász kitüntetést, a Pantheon-díjat.

Egyéb vadászati díjak, kitüntetések. Egyik szebb, mint a másik.

Bevallom, nem sokat tudok a vadászatról. Persze azt tudom, hogy nem csak úgy "vaktában"lövöldöznek, hanem nagyon alapos felkészültség kell hozzá, és nagyon szigorú szabályokat kell betartani. Úgy hozta az életem, hogy az évek során több "hobbi"vadász is került az ismerőseim, ismerettségeim közé, akiktől szőrmentén azért hallok történeteket. És bár látom, érzem én, hogy ez egy igazi szenvedély, és nem csak az állatok lelövéséről szól, sőt... talán legkevésbé arról, inkább egyfajta megnyugvás ad nekik a természet közelsége, az érinthető csönd egy-egy hegyoldalon, magaslesen, a feszült koncentráció utáni lövés bizonyára hatalmas adrenalinlöketet ad a lövést eldörrentő vadásznak... mégis valahogy akkor sem érzem magamhoz annyira közel ezt a szenvedélyt. 

Máté a tanév során dolgozott egy kiselőadáson az egyik barátjával, széchenyi Zsigmondról szólt. Akkor nagyon sok mindent megtudtunk, megtanultunk a vadászatról, a hogyanokról, a miértekről, épp ezért nagyon felcsillant a szemünk, amikor a kiállításon megtaláltuk egy vitrinben Széchenyi Zsigmond puskáját, és egy kis összefoglalót a munkásságáról, életéről. 

És hogy milyen csoda dolgokat lehet faragni egy igazán nagy agancsból, az teljesen ámulatba ejtett. 

Egy tipikus vadász dolgozószoba. 

Mire itt végeztünk, és mire meghosszabbítottuk a parkolójegyünket, addigra megint elkezdett nagyon esni az eső, így először csak behúzódtunk az árkádok alá, majd találtunk egy különtermet, ahol filmvetítés volt a kastélyról, a kastély tulajdonosairól, a sorsukról, életükről. Érdekes volt egyébként, csak egy idő után már nagyon idegesítő volt hallgatni a gyerekszínészek túlzott affektálását. Szerencsére viszonylag hamar elállt az eső, és indultunk a Pálmaház felé, ezt még meg akartuk nézni, mielőtt hazaindulunk.

Keszthely- Vasútmodell kiállítás

A Történelmi vasútmodell kiállítás egy külön épületben, a Vadászati Múzeummal együtt van, az épület második emeletén. A kiállítás, mint olvastuk, Európa egyik legnagyobb történelmi modellvasút kiállítása, és minden egyéb infó ITT olvasható, szerelvényekről, méretarányokról, útvonalakról, stb...

Csipp-csipp a kapun, és már bent is voltunk, és valóban nagyon klassz terepasztal fogadott bennünket, rengeteg vonattal. Nekem, bevallom, egyik terepasztal olyan, mint a másik, de ebben az volt a nagyon jó, hogy tényleg annyi vonat jött-ment, és olyan sokféle, személyvonat, tehervonat, autószállító, hogy nem kellett sosem hosszasan keresgélni, hogy na hol jön már egy, hanem bármerre néztünk mindenhol pöfögött egy szerelvény.

Badacsony is van

Szerintem még most is ott állnánk és néznék a vonatokat oda-vissza, ha nem történik valami malőr... mert egyszer csak, szerencsére pont akkor, amikor már a végére értünk a pályának, és épp azon voltunk, hogy megyünk még egy kört, szóval ekkor a pálya egy részén elment az áram. Volt nagy felfordulás... előkerült két srác, akik sebtiben belevetették magukat a problémamegoldásba. De ez azzal járt, hogy az összes részen le kellett kapcsolni az áramot, és elkezdték a vonatokat visszaállítani valami kezdetleges helyzetbe, nem tudom, de rakosgatták őket, hogy most jó, most nem, valamelyik még mindig nincs a helyén, melyik lehet az, jaj megvan, akkor most minden a helyén, kezdhetjük a hibakeresést, és így tovább.
Egy darabig ácsorogtunk ott, várva, hogy mi lesz, de nem lett semmi, és belátható időn belül nem is nagyon ígértek semmit. Vagyis mondtak egy ilyen hááááát 10 perc? fél óra? attól függ, mi a gond-ot, szóval jobbnak láttuk nem várni.
Marci kicsit szomorú volt, de belátta, hogy milyen szerencsénk volt, hogy egyszer pont meg tudtuk nézni, és most meg nem működnek, kár ott álldogálni.
Így a vadászati múzeum felé vettük az irányt. 

Keszthely-Hintómúzeum

A kastély oldalában, egy külön épületben, az egykori istálló-kocsiházban, kapott helyet a Hintómúzeum. Az épület földszintjén "laktak" a lovak, és itt tárolták a napi használatban lévő kocsikat, hintókat, az emeleten pedig a lovászok és a kastély személyzete volt elszállásolva. 

Az épület 1945 után a katonaság birtokába került, majd később a városéba, de az állapota folyamatosan csak romlott, és csak 2004-re sikerült helyreállítani, és ekkor nyitotta meg a kapuit a ma is látható kiállítás. 

A kiállítás anyagát nagyrészt a 18-19. század főúri életformájához kapcsolódó lóvontatású járművek gyűjteménye alkotja. A restaurálási, felújítási munkáknak köszönhetően eddig 54 darabot (ebből 9 szánt) sikerült felújítani és kiállítani. A kiállított anyag Európában is jelentős gyűjteménynek minősül. 

A kiállítás érdekessége, hogy több híres történelmi személy tulajdonából származó kocsival, hintóval is találkozhatunk, például Mária Valéria főhercegnő utazó kocsijával, Ferenc Ferdinánd park kocsijával, valamint Rudolf trónörökös homokfutójával. ( link) 

halottaskocsi

postakocsi

Ford T-modell

A kocsimúzeumban viszonylag gyorsan végeztünk. A kocsik szépek voltak, de annál több időt, mint, hogy végigsétáltunk a középső soron oda-vissza, és megcsodáltuk őket, nemigen töltöttünk ott. Marci pedig ekkorra már percenként kérdezte, hogy mikor megyünk már vonatot nézni. Ezért a modellvasút-kiállítás lett a következő állomásunk.

Keszthely- Helikon kastélymúzeum

A Balatonnál nyaralók többségénél mindig probléma, hogy mi van, ha esik rossz idő van. Mi ettől nem szoktunk pánikba esni, hiszen annyi látnivaló van a Balaton környékén, közel, és kicsit távol, hogy sose nem is érünk a végére. Én azt szoktam mondani, hogy ha nem esik az eső, az már jó idő, mert akkor tényleg bármit lehet csinálni. Ha kicsit esik, és az sem annyira gáz, hiszen van esőkabátunk, gumicsizmánk. Na de ha nagyon esik... ha ömlik... akkor azért mi is szoktuk fogni a fejünket.
Idén júniusban is kaptunk egy ilyen esős napot. Eleinte nem tűnt olyan vészesnek a dolog, azt gondoltuk, hogy egy futó záporral megússzuk a napot, attól meg nem félünk. Több minden is volt a tarsolyunkban, így autóba ültünk, és elindultunk Badacsony felé, mert elsődleges célunk a Folly arborétum volt, amiről olyan sok helyről, olyan sok embertől hallottam már csupa jót, és mi még nem jártunk ott. De pont mire elértük a Badacsony vonalát utolért minket az eső, vagy mi az esőt, ki tudja már... így úgy döntöttünk nem állunk meg, tovább megyünk, és majd megállunk Balatonedericsen az Afrika múzeumnál. Mivel évekig kisgyerekekkel jártunk a Balaton partra, Füredre, a Balaton túlfelére nemigen jöttünk át, mert nem lett volna praktikus. De már nem kicsik.
Az eső viszont egyre csak esett, esett, és nem hogy elállt volna, de még jobban ömlött az autónkra. Edericsnél nem is tudtunk volna kiszállni sem az autóból, mert vonalban esett az eső. Tovább mentünk. Vonyarcnál csak úgy zúdult le a vörös lé a hegyoldalról.
Végül Keszthelyig mentünk, ahol végre nem esett. (vagy nem nagyon) És gondoltuk, hogy milyen jó, hogy ideáig eljöttünk, mert a kastélyban biztos jól el fogjuk tölteni az időt. Nem is tévedtünk! az egyik legjobb élményünk lett a keszthelyi kastélylátogatás.

A keszthelyi Festetics-kastélyt mindenki ismeri. A barokk stílusú kastélyt az 1800-as évek közepén kezdték építeni, majd még később is folyamatosan bővítették, alakították. A kastély 101 helyiségből áll. Szerencsére a II. vh. nem okozott komoly pusztítást a városban, a Festetics-kastély épülete, bútorzatának egy része és könyvtára épen maradt. A könyvtár megmenekülése annak is köszönhető, hogy a fosztogatásokat megelőzendő a könyvtári szárnyat az ott elraktározott berendezési tárgyakkal együtt elfalazták. A könyvtár állományából utóbb az értékesebb példányokat Budapestre szállították és beolvasztották az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, majd más kötetekkel pótolták őket.

Egy mi-hol ismertető tábla a kapunál.

A kastély előtt Festetics György szobra áll, aki felkarolta és igazából megalapozta a városnak azt a fajta kulturális életét, ami még a mai napig is él.

Közelednek a felhők.

Ahogy böngésztük a jegykínálatot, végül egy all in jegyet vettünk, mert jó családhoz méltóan mindenki mást akart megnézni. Rengetegféle jegykombináció van egyébként, de ehhez a mindentbeléhez nagycsaládosok félárú felnőttjegyet kapnak, így kb. annyiba került, mintha valami kisebb variációt választottuk volna. ( és ez két napig érvényes, amúgy. De nekünk csak 1 napunk volt)
A kastély megnézésével kezdtünk.
Ahhoz képest, hogy Csehországban mennyi várban és kastélyban voltunk már bent, ahhoz képest mindig nagyon keveslem a magyarországi kincseink felfedezését, mert sokszor az van bennünk, hogy úgyis bármikor meg tudjuk nézni, és akkor épp ott nem szakítunk időt rá. Sajnos.  Ezért mindig nagy boldogság kipipálni egy-egy újabb hazai nevezetességet. :-)
Szerencsére, a kastély vezetés nélkül is körbejárható. Ezt a lehetőséget én jobban kedvelem, mert így a magunk tempójában, és a magunk érdeklődésének megfelelően tudunk haladni, vagy megállni. Nem kell végighallgatni azt a rengeteg sok infót, ami elhangzik egy ilyen vezetés során, amit szerintem egy átlag felnőtt is olykor nehezen tud követni, a gyerekeknek meg egyenesen unalmas. Az önálló felfedezés lehetősége sokkal gyerekbarátabb, hiszen őket nem érdeklik a száraz történelmi adatok, őket sokkal inkább el tudnak veszni a részletekben, hogy az a kutyaszobor pl. kinek a kutyája volt, és milyen fajta. stb... Szóval nyakunkba vettük a kastélyt!

És milyen klassz kastély ez! A gyerekeknek is nagyon tetszett. Volt, hogy hosszasan olvasgattuk a kiírásokat, plakátokat, de volt, hogy csak bámészkodva továbbhaladtunk egy-egy szobán, ahogy jólesett. ( Közben kint is hol esett, hol nem)
A kastélymúzeumban külön fotójeggyel lehet fényképezni.

Keszthely, és a Festetics család legjelentősebb alakja Festetics György volt, aki 1799-1801 között könyvtárszárnyat építtetett a kastélyhoz, folyóiratok és könyvek kiadását támogatta, később, 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepeket, ahová a környék neves írót, költőit hívta meg . A könyvtár közel 80ezer kötetes gyűjteményből áll, és ezzel Európa legnagyobb épen maradt főúri könyvtára. 

Valóban fenséges ez a könyvtár. Már az ajtó felé közeledve megcsap az az isteni könyvtár-illat, ami a könyves szekrények és a régi könyvek szagának keveredéséből jön létre. Szinte érezni odabent, ahogy vibrál az a rengeteg tudás, amik azokban  a temérdek könyvekben vannak, amik körbevesznek bennünket egészen a földtől a plafonig. Még a látvány is gyönyörű! Nem is akarunk innen tovább menni.

Régi mesekönyvek

Herendi porcelánvázák

Kastélykápolna

Tükörterem

A kastély séta vége felé, a berendezett szobákon túl egy kis történelmi lecke is ki van állítva, 3D-s óráis könyvlapokon olvashatunk a történelmi korokról, művészetről, vetítést nézhetünk meg korabeli fotográfiákból, és sok mindent megtudhatunk a kastély háború utáni "életéről", a rekonstrukciójáról, és a Festetics család életéről a menekülésük után.

Összességében nagyon tartalmas és szép a kastély, a múzeumban, a kastély termeiben a gyerekek is találtak őket érdeklő szegleteket, úgyhogy mindenképpen megéri egyszer rászánni az időt, és a pénzt, és megtekinteni.

A kastélyból kilépve azért jól esett egy kis friss levegő, és mivel épp nem esett, kicsit kóboroltunk a kertben, és gyönyörködtünk a kastélyban.