Még a tavalyi kovidos-korlátozós télen volt, hogy Milánnak néhányszor a csömöri sportcsarnokba kellett mennie futsal tornára, de a csarnokba a játékosokon kívül nem engedtek be mást. Csömör hozzánk igazán közel van, de ahhoz viszont elég messze, hogy a kivigyünk-hazamenjünk- kimenjünk hazahozzuk kört megtegyük, így inkább míg ők fociztak, addig mi sétálgattunk a környéken. És mondhatom, hogy remek sétákat tettünk.
Csömör rengeteg lehetőséget nyújt túraútvonalakkal, erdővel, tóval, és azt tudom, hogy a bicajosok szeretnek úgymond ŰCsömör-körtúrázni, mert változatos terepen lehet tekerni (is.)
Máténak vannak csömöri osztálytársai, és ő mondta, hogyha Csömörre megyünk, akkor nézzük meg a horgásztavat, mert az állítólag nagyon jó. Így hát azzal kezdtünk.
És valóban szuperül nézett ki. Valamennyire be volt fagyva, és szép érintetlen hóréteg fedte.
Még az Ősláp is fel volt nekem jegyezve, ami nincs messze a tótól, és el is indultunk arrafelé, de mivel már szorított az idő, hogy Milánt kiteszik a tornaterem elé, és mi nem leszünk ott, így azon a területen nem sokat tudtunk időzni. Viszont ígéretesnek tűnő túraútvonalakat láttunk, ahová lehet, hogy még visszatérünk.
Következő alkalommal a Kálvária-hegyen tettünk egy kisebb kört. Nagyon klassz kis erdő, akár futni, akár bringázni is remekül lehet benne, egy terepbringapálya is van. Ha több hó lett volna, akkor egy részen még szánkózni is lehet, a hegy lábánál játszóterezni is lehet.
Azokban a kovidterhes időkben, amikor olyan kevés lehetőség volt, nagyon örültem, hogy felfedeztük Csömör rejtett kincseit. Mindenképp megér egy délutáni sétát, kellemes kikapcsolódás.
