Telč

Magunk mögött hagyva Trebicet Telc felé kanyarodtunk, ami nagyjából fél órányi autóutat jelent a cseh vidéken. 

A város első írásos emléke a 1315-ből származik, történelmi belvárosa 1992-től az Unesco Világörökség része. A főtér házai eredetileg fából készültek, de egy 14.századi tűzvész után egységes  stílusban építették újjá őket. Az épületek alatt hangulatos árkádsor húzódik, kávézókkal, éttermekkel, és persze ajándékboltokkal. (az ajándékboltok többsége viszont kínai. )

A háromszög alakú teret 58 ilyen lábasház öleli körbe. 

 

 

A térre egy nagyon kellemes és ápolt "kacsás"tó mellett elhaladva, a várkapun keresztül jutottunk be.  A város a 12. századig halászfaluként létezett, majd a 13.században egy vízivárat építettek itt, amit a 16.században alakítottak át fenséges kastéllyá. Állítólag érdemes bemenni, mert van itt Kék Terem, Lovag terem, Színház terem, stb... de mi ha akartunk volna sem tudtunk volna bemenni, mert októberben sajnos már téli időszámítás van a turizmust illetően, így a legtöbb vár, torony, múzeum csak hétvégén van nyitva, és akkor is csak néhány órát délelőtt, és néhányat délután. Ottjártunkkor éppen zárva volt, de nem is terveztük, hogy bemegyünk. Túl sok volt hozzá a gyerekünk.

A vár melletti Szent Jakab templom tornyába fel lehet menni, és fentről is meg lehet nézni a mesés főteret és a környéket.  Mi nem mentünk fel. 

Torony helyett kényelmesen körbesétáltunk a téren. Az egyik szuveníres bácsitól kaptak a fiúk egy papírcsíkot, amire rá voltak rajzolva a főtér házai, és menet közben ezt nézegettük. Közben még a nap is kisütött, igazi meleg lett, és ha fiúk nem lettek volna már  túlpörögve, akkor akár sütkérezhettünk is volna valamelyik kávézó teraszán, de nem tettük, csak élveztük a napot. 

 

 

Telc-et évente 200ezer turista keresi fel.  Most épp nem volt nagy tolongás. Néhány motoros társaságon kívül nemigen volt más a főtéren. Minket mondjuk nem zavart, csak fura volt. 

Mi is nagyon rövid időt  tudtunk csak itt tölteni, ha tehettük volna, akkor bementünk volna a várkastélyba is, amit szép park és hangulatos udvar vesz körül, belső termei pedig különösen szép állapotban maradtak fenn. De erről most le kellett mondanunk, mint ahogy arról is, hogy tegyünk egy kört a tó partján. De talán majd egyszer máskor....

 

 

Érdekesség: Itt forgatták a Mikszáth Kálmán regénye alapján készült Fekete város film egyes részleteit. 

Třebíč

A szombati érkezésünk után vasárnapra egy Trebic-Telc Jihlava körutat terveztünk, és mivel az útikönyvek egyike se tér ki nagyon részletesen egyik városra sem, gondoltuk simán belefér majd egy délelőttbe mind a három. Mellékesen megjegyezve, és  Útikönyveket értékelve, sajnos nincs túl jó véleményem egyik kezembe akadóról sem, mert a nagyvárosokon kívül (Prága-Brno-Karlovy vary- Plzen), és az újabban felkapott Chesky Krumlovon, és Cheske Budejovicén kívül nemigen tér ki még említés szintjén sem a vidék városaira.  Egyedül talán azt az 1978-as kiadású panoráma útikönyvet tudnám csak pozitívan értékelni, ami viszont a rég átnevezett utcák miatt gyakorlatban használhatatlan, de az infótartalma az korrekt, és mindenre kiterjedő.

Szóval van itt egy kis fekete lyuk az útikönyvek piacán.

A következő kirándulásokról mind írtam már a Kópécsirkéken is, de azt gondoltam, hogy itt is helyük van, próbálok kicsit több infót összegyűjteni ide, és mutatok olyan képeket is, amiket ott nem, hiszen a kópécsirke elsősorban gyerekblog. 

No de. Trebic.

A trebici bazilika és a város zsidónegyede 2003 óta a világörökség része.

A város története az 1100-as évekig vezethető vissza, ekkor építették a kolostort,  majd a  Szent Procopius  bazilikát a benedek rendi kolostor részeként építették a 13.század elején. A kolostor később vallási központ és katonai erődítmény is volt, egészen a huszita háborúkig, majd 1468-ban magyar kézre került.

A várost egy 1277-es irat már városként említi, majd ezután évszázadokig sújtja háború, tűzvész, kolerajárvány, és árvizek, mely katasztrófákból a városnak szinte a nulláról kell újraépítkeznie. a városban jelenleg is nagy az építkezési kedv, és törekednek egy korhű városkép kialakítására, a régi megmaradt házak rekonstruálására, és felújítására. 

Érkezés és parkolás után rögtön a fölénk magasodó Bazilika felé vettük az irányt, és néhány perces sétával már fenn is voltunk. 

 A templomkertből  jó rálátás van a városra.

 A templom belsejét nem tudtuk megnézni, épp csak bekukkantottunk, mert éppen mise volt.

 A kolostor ma a Vysočiny Múzeum otthona. 

A templomot és az egykori kolostor épületét egy kellemes, nem túl nagy park övezi. Az őszi fák, a hulló falevelek és gesztenyék között sétáltunk egy kicsit, alattunk pedig a Jihlava folyó csordogált. 

A dombról lejőve a zsidó negyed felé indultunk. Első elképzelésünk az volt, hogy megnézzük a zsidó temetőt. de aztán csak mentünk, mentünk felfelé, amerre a nyíl mutatta, de még mindig nem volt sehol semmi, az út viszont egyre csak rosszabb, egyre csak macskakövesebb lett, így végül a temetőig nem caplattunk fel, inkább még a zsidónegyed kis szűk sikátoraiban sétálgattunk egy kicsit, és kerestük az utat a főtér felé. 

a trebici zsidónegyed Európa egyik legnagyobb egybefüggő zsidónegyede. 

Kialakulása 12. század körüli. A negyedben ma is az eredeti házak állnak, jelentős részüket már felújították. Összesen 123 különböző stílusú ház, két zsinagóga és a temető maradt fenn.

A 18.században ez volt az egyik legnépesebb zsidó település Morvaországban. A II. vh. alatt a zsidó lakosság csaknem kihalt, és a háború után csak 10 lakó tért vissza.

A zsidónegyedből a folyón átkelve elérjük a város főterét, a Károly teret, amely méretében alig tér el a prágai Vencel tértől, így az ország egyik legnagyobb tere. A 19.század elején a tér reneszánsz és barokk épülettek volt körbevéve, de 1822-ben, tűzvészben ezek mind elpusztultak. A tér melletti dombon áll a Szent Márton templom, melynek 75 méter magas tornya a város szinte minden pontjáról látható. 

Érdekesség: A Jihlava  folyó partján lévő strandon zajlottak 1992-ben a Játék határok nélkül vetélkedői, amit a helyi csapat meg is nyert.