Milánó- Sforza-kastély

Milánó azért a dómon kívül is bővelkedik látnivalókban. 

A Castello Sforzesco (Sforza-kastély) a 15.században épült, eredetileg védelmi céllal, és a város egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A kastély egykor a milánói hercegek rezidenciája volt, majd Európa egyik jelentős erődjévé vált, ma pedig számos múzeumnak ad otthont. A múzeumokba mi sajnos nem mentünk be, az kastély udvara így is megér egy sétát. Belsejében 3 udvar található, a kastélyt pedig várárok és meredek várfal veszi körül. A várfal egy részen a régi városfalhoz csatlakozik.

A kastély a főbejárat felől egy70 méter magas toronnyal néz a város felé. A torony hivatalosa  a Torre Umberto I. névre hallgat, de a köznyelv csak Óratoronynak hívja. (Torre del Orologio). A tornyon Szent Ambrus, a város védőszentjének a domborműve mellett mind a hat Sforza-címer is látható. 

2009. július

2011.március

 A kastély előtti szökőkutat csak az 1990-es években építették, amikor a metróépítés miatt lebontották a korábban itt álló kutat.

A torony alatti bejáraton átkelve a kastély udvarán találjuk magunkat. Innen nyílnak a földszinti kiállítótermek is. A kastély felújítási munkálatain több akkoriban híres művész mellett Leonardo da Vinci ( Salle della Asse  freskója, Saletta Negra ) és Bramante (Ponticella di Lodovico, Cortile della Rochetta) is dolgozott.

A torony az udvar felől

Corte Principale

A Corte Ducale, a lakóhelységek udvara

A Castello Sforzesco az alábbi múzeumoknak ad otthont:

Museo d'Arte Antica - a Milánói Hercegség idejéből származó műalkotásokat valamint ókeresztény tárgyakat és relikviákat mutat be
Museo degli strumenti musicali - hangszermúzeum
Museo della Preistoria e Protostoria - Milánó őskori emlékeit mutatja be
Museo di Storia Contemporanea - Milánó modernkori történetét mutatja be
Museo Egizio di Milano - ókori egyiptomi tárgyakat mutat be

A kastély háta a hatalmas Parko Sempione felé néz, ahol a minividámparktól elkezdve a sütödékig, kis tó halakkal,  minden van, ami egy laza délutáni kis pihenéshez kellhet. A parkban található az Aréna és Akvárium is. A park érdekessége, hogy az egyik sétány Petőfi Sándorról van elnevezve.

A kastély a park felől:

Távolabbról, egy Garibaldi szoborral.

Milánó- A dóm tetején

Már az első milánói utazásunkkor is olvastam arról, hogy a dóm tetejére fel lehet menni, sőt, fel kell menni minden valamire való turistának, mert onnan fentről valami egészen más megvilágításba kerül az egész. Ennek ellenére mégis csak jó sokára, a harmadik milánói utunkkor sikerült felmennem. 

A feljáró nem a templom belsejéből nyílik, hanem a dóm oldalából. Fel lehet jutni lifttel, ez akkor (2011-ben) 8 euro volt, vagy fel lehet menni lépcsőn, ez 5 euróba került. Én lépcsőn mentem fel, nem volt semmi extra, jól járható, cseppet sem megerőltető lépcsőzés volt ez. Egyedül mentem fel, a fiúk addig lent vártak a téren.

A Dóm tetejére érve nem csak egy szimpla toronykörbejárásban lehet részünk,  hanem végig lehet sétálni a dóm egész hosszán, majd egy kicsit feljebb a dóm tetején lévő hatalmas teraszon meg lehet pihenni, gyönyörködni lehet a városban felülről, le lehet nézni az alattunk nyüzsgő hatalmas Dóm térre, testközelből meg lehet csodálni a dóm kisebb-nagyobb szobrocskáit, tornyait, rózsaablakait. Az emberek, mint pl. egy parkban szépen kifeküdtek odafent a napra, volt aki uzsonnázott, voltak akik beszélgettek, még papok is voltak odafent. Olyan piknikhangulat volt mintha nem is egy templom tetején lennénk.

Valóban páratlan élmény ott fenn lenni. Olyan furcsa, kiváltságos érzés lett úrrá rajtam, hogy ott lehetek azok között a tornyok között amik lentről olyan elérhetetlenül távol vannak, és itt akár meg is érinthetném őket ha akarnám. Bár szép idő volt, az Alpokig mégsem láttam el, (állítólag tiszta időben egészen addig el lehet látni), de a város jól látszott, a templomtornyaival, a háztetőivel, a Sforza-kastéllyal.

A Galleria Victorio Emanulle II. üvegkupolája, és balra a Sforza-kastély vörös tornya

Távolban a kastély

A Galleria bejárata

A templom hátánál

A tér bal oldala felé

 Nagyon jó élmény volt, mindenképpen ajánlom :)

Milánói Dóm

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, az ország legnagyobb ipari központja, Lombardia régió székhelye. Ha Milánóról beszélünk mégsem a fejlett iparváros jut legeslegelőször az eszünkbe, hanem a Milánói Scala, a fenséges Dóm, no és persze a divat. A divat sokaknak mindenek előtt :)

A várost nem tartják különösebben szépnek, legalább egyéb híres és kevésbé híres olasz városokhoz képest. Legnagyobb turistavonzereje egyértelműen a Dóm tér, és annak környéke. A hatalmas teret a dóm káprázatos, minden tekintetet vonzó épülete uralja. A tér nyüzsög a turistáktól, a mutatványosoktól és a galamboktól. Mégis van benne valami fenséges, valami ami odavonzza az embert, és el nem ereszti. A dóm látványa a tér túloldaláról szinte magába szippant. Emlékszem arra a pillanatra, amikor a Viale Dante végén megálltunk, és egyszer csak ott volt a tér, a tér túloldalán pedig a dóm, amelyen megcsillant a lemenő nap sárgás fénye. Ha nem lenne millió meg egy turista körülöttem, akik mindig belemásznak a képbe, akkor csak állnék ott, és nézném az idők végezetéig. 

A tér túloldaláról, balra a Galleria Vittorio Emanuele II.bejáratával

A Dóm a római Szent Péter- bazilika után az ország második legnagyobb temploma, és a világ 4. legnagyobb székesegyháza. Gótikus mestermű. Építése az 1396-ban Visconti herceg utasítására kezdődött, és 600 évig tartott mire elkészült. Építéséhez a Lago Maggiore környékéről szállították a rózsaszínű árnyalatú márványt.

A templomhoz egyre közelebb érve láthatjuk, hogy mennyire kidolgozott, mennyire pontos és aprólékos munka kellett ahhoz, hogy egy ilyen templom, így ahogy van, megépüljön. Minden kis apró részlete szemetgyönyörködtető. Az egész épület tele van a legminiatűrebb faragványokkal. Teljesen ámulatba ejtő.

A dóm ingyenesen látogatható. A,kapunál egy nem túl hosszú sort kell végigállni, a nagyobb táskákat a bejárat mellett posztoló őrök átnézik, de gyakorlatilag fennakadás nélkül lehet bejutni. A templom  benti nagyságát nem igazán tudom fényképen visszaadni. Hatalmas, és visszhangos. Mivel Máté elég szenvedélyesen tesztelte a hely akusztikáját, és vidáman kurjongatott, ezért a benti látogatásunk nem tartott olyan hosszú ideig.