Třebíč

A szombati érkezésünk után vasárnapra egy Trebic-Telc Jihlava körutat terveztünk, és mivel az útikönyvek egyike se tér ki nagyon részletesen egyik városra sem, gondoltuk simán belefér majd egy délelőttbe mind a három. Mellékesen megjegyezve, és  Útikönyveket értékelve, sajnos nincs túl jó véleményem egyik kezembe akadóról sem, mert a nagyvárosokon kívül (Prága-Brno-Karlovy vary- Plzen), és az újabban felkapott Chesky Krumlovon, és Cheske Budejovicén kívül nemigen tér ki még említés szintjén sem a vidék városaira.  Egyedül talán azt az 1978-as kiadású panoráma útikönyvet tudnám csak pozitívan értékelni, ami viszont a rég átnevezett utcák miatt gyakorlatban használhatatlan, de az infótartalma az korrekt, és mindenre kiterjedő.

Szóval van itt egy kis fekete lyuk az útikönyvek piacán.

A következő kirándulásokról mind írtam már a Kópécsirkéken is, de azt gondoltam, hogy itt is helyük van, próbálok kicsit több infót összegyűjteni ide, és mutatok olyan képeket is, amiket ott nem, hiszen a kópécsirke elsősorban gyerekblog. 

No de. Trebic.

A trebici bazilika és a város zsidónegyede 2003 óta a világörökség része.

A város története az 1100-as évekig vezethető vissza, ekkor építették a kolostort,  majd a  Szent Procopius  bazilikát a benedek rendi kolostor részeként építették a 13.század elején. A kolostor később vallási központ és katonai erődítmény is volt, egészen a huszita háborúkig, majd 1468-ban magyar kézre került.

A várost egy 1277-es irat már városként említi, majd ezután évszázadokig sújtja háború, tűzvész, kolerajárvány, és árvizek, mely katasztrófákból a városnak szinte a nulláról kell újraépítkeznie. a városban jelenleg is nagy az építkezési kedv, és törekednek egy korhű városkép kialakítására, a régi megmaradt házak rekonstruálására, és felújítására. 

Érkezés és parkolás után rögtön a fölénk magasodó Bazilika felé vettük az irányt, és néhány perces sétával már fenn is voltunk. 

 A templomkertből  jó rálátás van a városra.

 A templom belsejét nem tudtuk megnézni, épp csak bekukkantottunk, mert éppen mise volt.

 A kolostor ma a Vysočiny Múzeum otthona. 

A templomot és az egykori kolostor épületét egy kellemes, nem túl nagy park övezi. Az őszi fák, a hulló falevelek és gesztenyék között sétáltunk egy kicsit, alattunk pedig a Jihlava folyó csordogált. 

A dombról lejőve a zsidó negyed felé indultunk. Első elképzelésünk az volt, hogy megnézzük a zsidó temetőt. de aztán csak mentünk, mentünk felfelé, amerre a nyíl mutatta, de még mindig nem volt sehol semmi, az út viszont egyre csak rosszabb, egyre csak macskakövesebb lett, így végül a temetőig nem caplattunk fel, inkább még a zsidónegyed kis szűk sikátoraiban sétálgattunk egy kicsit, és kerestük az utat a főtér felé. 

a trebici zsidónegyed Európa egyik legnagyobb egybefüggő zsidónegyede. 

Kialakulása 12. század körüli. A negyedben ma is az eredeti házak állnak, jelentős részüket már felújították. Összesen 123 különböző stílusú ház, két zsinagóga és a temető maradt fenn.

A 18.században ez volt az egyik legnépesebb zsidó település Morvaországban. A II. vh. alatt a zsidó lakosság csaknem kihalt, és a háború után csak 10 lakó tért vissza.

A zsidónegyedből a folyón átkelve elérjük a város főterét, a Károly teret, amely méretében alig tér el a prágai Vencel tértől, így az ország egyik legnagyobb tere. A 19.század elején a tér reneszánsz és barokk épülettek volt körbevéve, de 1822-ben, tűzvészben ezek mind elpusztultak. A tér melletti dombon áll a Szent Márton templom, melynek 75 méter magas tornya a város szinte minden pontjáról látható. 

Érdekesség: A Jihlava  folyó partján lévő strandon zajlottak 1992-ben a Játék határok nélkül vetélkedői, amit a helyi csapat meg is nyert.

Őszi képek a várparkról

... és a városból.

Velke Mezirici- Vár

Az apartman, ahol lakunk, közvetlenül a várdomb alatt van. A konyhaablakból látom a várkaput, ha kilépünk az ajtón, akkor pedig a kastély épülete magasodik fölénk. 

Az eredeti vár 1230 körül épült, és ez Morvaország egyik legrégibb nemesi kővára. A román-gótikus várat a 16.században reneszánsz kastéllyá alakították, majd amikor 1723-ban tűzvész rongálta meg, akkor barokk stílusban újították fel. Az első ismert tulajdonosai a Meziricik voltak, majd az évszázadok során még 13 család lakott itt. A kastélyt hatalmas park veszi körül, amely szabadon látogatható. Ma a kastélyban működik a városi múzeum.

A múzeumban még nem voltam, októberben már csak hétvégente van nyitva pát órát, szóval előfordulhat, hogy nem is leszek. A honlap alapján viszont van bútorkiállítás, korabeli ruhák, használati tárgyak, egyéb berendezések, egy másik részen pedig a szomszédos völgyhídnak köszönhetően van egy kiállítás Csehország hídjairól, azok építéséről, a környező erdők növény- és állatvilágáról és kőzeteiről, szóval tényleg sok minden. link

Ittlétünk alatt már jónéhányszor felsétáltunk a vár mellette parkba, ami éppen a legszebb őszi arcát mutatta nekünk, bár a hetek teltével szemmel látható a tél közeledte, az múlt héten még aranyló lombkoronák már javarészt lehulltak, és a friss lehullott levelek is már száradásnak indultak, kifakultak. Lassan a színpompa átadja magát a téli szürkeségnek, fehérségnek. 

A várra a város számtalan pontjáról rá lehet látni, és minden oldalról mutat magából valami újat. 

Így magasodik fölénk:

Legutóbb bementem a kastély előcsarnokába, ami mindig nyitva van.

 Ami leginkább afelé hajt, hogy belülről is megnézzem ezt a kastélyt, az az, hogy akkor kinézhetek az ablakain:) no meg a honlap galériájában nagyon szép képek vannak márvány lépcsősorokról, kovácsoltvas rácsokról. Nagyon kedvcsináló. Nem kizárt, hogy még betérek ide, ha tudok, akkor gyerekek nélkül, viszont ha csak vezetett túra van, akkor tuti, hogy kihagyom. Majd elválik.