Meg egy kis Budai Vár
A gyerekek minden évben nagyon lelkesek, amikor közeleg március 15-e. Ahogy egyre nagyobbak, egyre jobban képben is vannak, hogy miről is szól a '48-as szabadságharc, pontosan el tudják mondani, hogy mi hogy történt, és persze ilyenkor Petőfi és Kossuth Lajos lázban égünk napokig.
Ennek ellenére mindig nagy dilemma, hogy hogyan töltsük az ünnepet, mert egyik évben véletlenül belecsúsztunk a Múzeum-kert előtti kiabálásba, és azt még egyszer nagyon nem szeretnénk. Gyerekekkel különösen nem. Az ünnep nem erről szól.
Tavaly kattantak rá először arra, hogy menjünk fel a várba, és nézzük meg Táncsics börtönét. A börtön épülete évtizedekig, egész pontosan 68 évig amerikai tulajdonban volt, mígnem 2014-ben visszakerült a magyar állam tulajdonába, de nyilvánosan csakis március 15-én látogatható, egyébként nem, mert a területen régészeti munkálatok folynak. Feltárás után valószínűleg egy 48-as emlékközpontot fognak itt létesíteni. ( a börtönépület történetéről egy remek írás ITT. )Tavaly nem is tudtunk kapun belülre kerülni, mert nyilván nem 15-én voltunk ott, hanem 14-én, vagy ki tudja...
De idén szerencsénk volt, mert bejutottunk. Legalábbis a kertbe. Mert csak az látogatható.
A budai Várnegyed szinte minden egyes épülete megérne egy-egy bejegyzést, hiszen alig találni olyan házat, amin ne lenne valamilyen emléktábla, vagy ne lenne már önmagában is annyira szép, hogy az ember megáll, és megnézi. Sajnos, ahhoz, hogy behatóbban is tudnám tanulmányozni, és jól körbefényképezni legalább a híres és méltán megcsodált épületeket, mint a Halászbástya, vagy a Mátyás templom, ahhoz sosem töltünk el elég időt itt, és akkor is túl sok az ember, mindig van valami rendezvény, sok turista, kirakodóvásár, hangzavar, zene, és ilyenkor leginkább arra figyelek, hogy el ne vesszenek a gyerekek, és kevesebb idő van fényképezésre.
De azért persze mindig születnek képek, és mindig megcsodáljuk, hogy milyen szép a mi városunk innen fentről. :-)
De hogy visszakanyarodjak Táncsics börtönéhez...
Két évben két irányból közelítettük meg, egyszer jobbról, egyszer balról. Ünnep idején nem olyan egyszerű a városi közlekedés, de a vár minden oldalról lenyűgöző, és mindig nagy élmény.
A Mátyás templomot senkinek sem kell bemutatni. Belülről sajnos még nem volt szerencsém látni, de nagyon tervben van. Pláne mióta a toronyba is fel lehet menni.
És íme, már itt van Táncsics-börtöne! Táncsics utca 9. Kívülről.
Egy különálló romos épület a kert közepén. Igazából ez látszik, börtönnek, de Táncsics nem ebben raboskodott, mint ahogy Kossuth Lajos sem, hanem a főépületben, meglehetősen kényelmes körülmények között, bútorozott, könyvekkel teli szobákban.
Micsoda panoráma :-)
Ünnepi forgatag.
