Nyírkarászi földvár

( 2019. augusztus)

A Kisvárda környéki felfedező napunkat a nyírkarászi földvárnál fejeztük be.
Első megközelítésben a szabolcsi földvár volt felírva a noteszomba, de azt nem nagyon tudtuk volna jól beilleszteni a napunkba, mert szinte Tokajig el kellett volna mennünk, így esett a választásunk Nyírkarászra, ami viszont Vajáról Kisvárda felé haladva éppen útba esett.
Nem gondoltunk nagy wasistdasra, nagyjából azt is kaptuk, amit vártunk, aztán mikor már nyugodt körülmények között itthon utánaolvastam, hogy merre is jártunk, akkor kiderült, hogy nem is akármilyen földvár ez a nyírkarászi, hiszen hazánkban nagyon kevés emlék maradt fenn a 13. százaból, és ez a földvár igazi különlegesség.
A földvár maradványait ma Gara-halomnak is nevezik.
A földvárról a legenda azt tartja, hogy Garay nádor megyegyűléseket tartott itt, Árpád-házi királyaink idején pedig igazságszolgáltató- és ítélkező létesítmény is volt, továbbá a  megye legfontosabb honfoglaláskori sírmezőjeként tartják számon. ( link) 1894-ben, amikor feltárták a földvár dombját, egy honfoglaláskori magyar vitéz sírjára bukkantak, akit Thass honfoglaló vezérnek tartanak, aki a Nyírség meghódításában is részt vett. 

Hazafelé még elkerültünk Szabolcsveresmart felé, mert gondoltuk, hogy milyen klassz lenne a Tisza parton a naplementében megenni a kakaóscsigánkat, de a faluban egyáltalán nem találtuk meg a vízhez levezető utat, és túl fáradtak voltunk már, hogy keresgéljünk, úgyhogy visszamentünk Kisvárdára, és ott vacsoráztunk.
Tartalmas napon voltunk túl. Sajnos nem jutott most több időnk a környékre, de mivel maradtak még a listánkon megnézetlen helyek és érdekességek, így remélem, hogy vissza fogunk még térni az országnak eme szegletébe.

Vajai várkastély

( 2019. augusztus)
A vízimalom és az ebéd után már láttuk, hogy Nyírbátor már nem fog beleférni a napunkba. Túl nagy kitérő lenne, és nem lenne elég időnk, hogy alaposan megnézzük, így ezt elengedtük, és az alternatív tervünk felé kanyarodtunk, ami a vajai várkastély volt.
Bevallom, korábban nemigen hallottam erről a kastélyról, bár a Vay-család ismerősen csengett, és mint kiderült, valószínű a korábbi sárospataki várlátogatásunk alkalmával találkozhattam már vele.
A kastély a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb reneszánsz stílusú várkastélya. A kastélyban ma a Vay Ádám Múzeum keretein belül ismerhetjük meg a családot és a Rákóczi-szabadságharc korát.

A Vay- család a 13. századtól jelentős szerepet játszott Magyarország történelmében, a kastény több, mint 500 évig a család birtokában volt. A kastélyról  1554-ben vannak az első írásos emlékek, de egyes feltételezés szerint ennél sokkal régebben, még az 1400-as évek elején épülhetett. A jellegzetes, és máig meghatározó reneszánsz részek  a 16. században épültek a kastélyhoz. 
Hadászati szempont igazából sosem volt jelentős a várkastély, bár a Rákóczi-szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc kétszer is járt itt. 

a város egyéb nevezetességeit most nem kerestük fel, bár elautóztunk véletlenül a tó felé, és a kastély mellett, a parkolóból megcsodáltuk a templomot is.

A négyzet alakú kastélyt egy szép park öleli körül, de először a kastélyba igyekeztünk, hogy nehogy bezárjon idő közben.

A belépővásárlás után egy csodszép faragott lépcsőn mentünk fel az emeletre.

A kastély berendezése eredetileg is a Vay családé volt, a 2. vh. alatt az egyik terembe zárták el őket, és így úszták meg sértetlenül.

Egy szép faragott szánkó.

Világóra

A nagyterem mennyezetfreskóját Lohr Ferenc készítette a család előtti tisztelete jeléül,  a Honfoglalás ezredik évfordulójára,  1896-ban. A freskó a nikápolyi csatát örökíti meg, mert a hagyomány szerint Vay Titusz ekkor segítette hozzá Luxemburgi Zsigmondot a csatából való meneküléshez.

A kastély körüli ősfás parkban jeles kuruc személyek mellszobrai is láthatóak.

Óriásplatán

 Ha erre jártok, érdemes megnézni.

Túristvándi vízimalom

( 2019. augusztus)

Szatmárcseke után Túristvándi felé haladtunk tovább, ahol a műemlék jellegű 18. századbeli, ám ma is működő vízimalmot akartuk megnézni.
Népi, a Felső-Tisza vidékének építészetére jellemző szerkezetével és a három vizikerekével Közép-Európában is ritkaságnak számít a malom. 
A mai malmot Mária Terizia korabelinek tekintik, bár valószínű korábban épült ez is, és a mai malom előtt is állt itt már egy malom. 
A 20. század elején korszerűsítették, gépesítették. 
A 2. világháborúban súlyosan megsérült, szinte összedőlt, de a 60-as, 70-es években rendbehozták, és a tetőszerkezetét is az eredeti stílusúra cserélték. 

A malomhoz egy hangulatos ősfás parkon keresztül jutottunk el.

 A malomban egy kis fotókiállítás is megtekinthető a falakon a malom és a környék jelenéről és múltjáról.

 Kilátás a malomablakból az Öreg-Túrra.

A malomban szabadon körbesétálhattunk az alsó- és a felső szinten is.

A malomépületet körülölelő teraszra nem lehetett kimenni.

A 3 malomkerék lapátokkal együtt 6m 20 cm.
Az épület kisebbik része a folyóparton támaszkodik, a nagyobbik része cölöpökön áll.

A hídon átkelve egy kis ösvényen még sétáltunk egy darabon.

A malom melletti kempingnél találtunk egy nyitvatartó büfét, és ott ettünk egy felejthető kenyérlángost. De a napunknak még nem volt vége, úgyhogy haladtunk tovább.