Szatmárcseke után Túristvándi felé haladtunk tovább, ahol a műemlék jellegű 18. századbeli, ám ma is működő vízimalmot akartuk megnézni.
Népi, a Felső-Tisza vidékének építészetére jellemző szerkezetével és a három vizikerekével Közép-Európában is ritkaságnak számít a malom.
A mai malmot Mária Terizia korabelinek tekintik, bár valószínű korábban épült ez is, és a mai malom előtt is állt itt már egy malom.
A 20. század elején korszerűsítették, gépesítették.
A 2. világháborúban súlyosan megsérült, szinte összedőlt, de a 60-as, 70-es években rendbehozták, és a tetőszerkezetét is az eredeti stílusúra cserélték.
A malomhoz egy hangulatos ősfás parkon keresztül jutottunk el.
A malomban szabadon körbesétálhattunk az alsó- és a felső szinten is.
A malomépületet körülölelő teraszra nem lehetett kimenni.
A 3 malomkerék lapátokkal együtt 6m 20 cm.
Az épület kisebbik része a folyóparton támaszkodik, a nagyobbik része cölöpökön áll.
A hídon átkelve egy kis ösvényen még sétáltunk egy darabon.
A malom melletti kempingnél találtunk egy nyitvatartó büfét, és ott ettünk egy felejthető kenyérlángost. De a napunknak még nem volt vége, úgyhogy haladtunk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése