A tákosi templom után a következő célpontunk a csarodai templom volt.
Nem voltunk annyira felkészültek sajnos, hogy előre egyeztessünk látogatási időpontot, így amikor megérkeztünk a faluba, a templomkertben olvastuk csak, hogy ha meg szeretnénk nézni a templomot, akkor hívjuk fel a papíron lévő számon a nénit. Felhívtuk.
Aztán kicsit zavarba is jöttünk, mert épp amíg kicsörögött a telefon, akkor harangozták a delet. Illetlenségnek éreztük délben, ebédidőben telefonálni, de ha már így történt, akkor így történt. A néni nagyon kedves volt, és mondta, hogy kb. negyed óra múlva tud jönni. Kicsit erősködtünk, hogy ne siessen ám, mert elsétálgatunk, meg elpihengetünk ott a parton, de mondta, hogy semmi gond.
Szóval vártunk egy kicsit a templomkertben és nézelődtünk.
A templom fából ácsolt harangtornya. A templom kecses, hegyes, magas tornyában sosem volt harang.
A 13. században a Csaronda-patak kanyarulatában lévő kis dombocskára épült a templom, égetett téglából, és ekkor készültek az eredeti freskók. A 16. században a templom és a falu a reformátusok birtokába jutott, akik levakolták a templom freskóit, és népi stílusú életfás, virágos mintázatúra festették a falat, és az ajtó- és ablakkereteket is. Kívülről láthatjuk az ablak körüli festéseket.
A hegyes, fazsindelyes harangnélküli torony.
Míg mi nézelődtünk a néni közben befutott. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy a patak felől egy kisebb társaság is a templom felé vette az irányt, és kiderült, hogy őket ismeri is a néni, egykori falubeli lány hozta az ismerőseit, és ahogy kivettük a beszélgetésükből ők már korábban hívták a nénit. Na de mindegy is.
A templom belülről is gyönyörű.
Balra a karzat oszlopai és lépcsői szívvirágos, tulipános díszítéssel.
A templomhajót és a szentélyt egy diadalív választja el egymástól.
Mennyezethez erősített dobozban őrzik a templom építésével kapcsolatos fontos dokumentumokat.
A karzat alulról nézve.
A templom 1970-es évekbeli konzerválás és restaurálás során tették újra láthatóvá az egész alakos freskókat.
A szószék mellett sorrendben János apostol, Kozma és Damján orvosszentek, Szent Péter és Pál apostolok, majd Szűz Mária, és a szószék mellett a szent család látható. Az alakok mindegyike mosolyog a képeken, ezért mosolygó szenteknek is szokták őket " becézni".
A szentély falán, és a diadalíven az apostolok képei láthatóak.
A hajó síkmennyezetéről lekopott az eredeti kék festés, és már csak nyomokban látható, ezért barna a mennyezet. Egyelőre nincs pénz az újrafestésre.
Lépcső a karzatra. Lentről sem tűnik nagyon bizalomgerjesztőnek, de fentről még annyira sem. A látszat ellenére viszont stabil, még ha nyikorog is.
A néni mesélt még a faluról, a fényes múltjáról,amikor még ő gyerek volt, és még a patakban is lehetett fürdeni. Ma már nemigen lehet.
Nagy bánatára a falu kezd elöregedni, sajnos már inkább csak temetéseket tartanak a gyülekezetben, nem keresztelőket, bár akkor örömmel újságolta, hogy az idén, ( vagyis 2019-ben) készülnek egy keresztelőre, és talán 2020-ra is jut egy. Nagy boldogság ez a falunak, és úgy várják a kisbaba születését, mintha a sajátjuk lenne. És hát pici faluban egy kicsit mindenki kisbabája is lesz az a csöppség. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése