A Kisvárda környéki felfedező napunkat a nyírkarászi földvárnál fejeztük be.
Első megközelítésben a szabolcsi földvár volt felírva a noteszomba, de azt nem nagyon tudtuk volna jól beilleszteni a napunkba, mert szinte Tokajig el kellett volna mennünk, így esett a választásunk Nyírkarászra, ami viszont Vajáról Kisvárda felé haladva éppen útba esett.
Nem gondoltunk nagy wasistdasra, nagyjából azt is kaptuk, amit vártunk, aztán mikor már nyugodt körülmények között itthon utánaolvastam, hogy merre is jártunk, akkor kiderült, hogy nem is akármilyen földvár ez a nyírkarászi, hiszen hazánkban nagyon kevés emlék maradt fenn a 13. százaból, és ez a földvár igazi különlegesség.
A földvár maradványait ma Gara-halomnak is nevezik.
A földvárról a legenda azt tartja, hogy Garay nádor megyegyűléseket tartott itt, Árpád-házi királyaink idején pedig igazságszolgáltató- és ítélkező létesítmény is volt, továbbá a megye legfontosabb honfoglaláskori sírmezőjeként tartják számon. ( link) 1894-ben, amikor feltárták a földvár dombját, egy honfoglaláskori magyar vitéz sírjára bukkantak, akit Thass honfoglaló vezérnek tartanak, aki a Nyírség meghódításában is részt vett.
Hazafelé még elkerültünk Szabolcsveresmart felé, mert gondoltuk, hogy milyen klassz lenne a Tisza parton a naplementében megenni a kakaóscsigánkat, de a faluban egyáltalán nem találtuk meg a vízhez levezető utat, és túl fáradtak voltunk már, hogy keresgéljünk, úgyhogy visszamentünk Kisvárdára, és ott vacsoráztunk.
Tartalmas napon voltunk túl. Sajnos nem jutott most több időnk a környékre, de mivel maradtak még a listánkon megnézetlen helyek és érdekességek, így remélem, hogy vissza fogunk még térni az országnak eme szegletébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése