Ha Szatmárcseke, akkor két dolog jut az ember eszébe, Kölcsey és a csónakfejfás temető.
Ebben, az ország legészakkeletibb csücskében lévő kis faluban élt és alkotott 1815-től haláláig Kölcsey Ferenc. Itt fejezte be a Himnuszt, de emellett még számos egyéb művén is a falubeli kúriájában dolgozott.
Sajnos az akkori kúriát a halála után örököse elbontotta, és helyére egy akkori korhű úriházat épített, de 1962-ben ezt is el kellett bontani. Jelenleg az egykori kúria helyén aművelődési ház áll, melyben emlékszobát rendeztek be Kölcsey tiszteletére. A kertjében áll Kölcsey egész alakos szobra. Sajnos ezt csak autóból csodáltuk meg. Már nem emlékszem pontosan miért, de nem tudtunk ott megállni, a gyerekek meg türelmetlenek voltak már. ( de majd legközelebb :-) )
A híres csekei csónakos temetőt viszont megnéztük, és itt Kölcsey síremléke előtt is tisztelettel adóztunk.
Az embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert különleges és megnyugtató látvány.
A temetőben éppen zajlott egy temetés, úgyhogy nem sokat időztünk, és nem is jártuk teljesen körbe.
A kiírás szerint a fejfák egyformára készülnek kezdetektől fogva, a hagyományos csekei mintázattól máig nem térnek el a fafaragók.
Minden fejfa az A-B-F-R-A betűkkel kezdődnek, azaz A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, majd egy kis versikével emlékeznek, emlékezhetnek az elhunytra, majd a B-P, Boke Poraira betűkkel végződnek.
Kölcsey fehérmárvány, klasszicista stílusú síremléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése