Esztergom

Esztergom, a Duna-kanyar kapuja, az  Árpád-kor óta Magyarország jelentős városa. 972-ben Géza fejedelem ide telepítette át a székhelyét Székesfehérvárról, majd itt született meg fia István, akit később 1001-ben itt koronáztak királlyá. Ő alapította az esztergomi érsekséget, mely máig a magyar katolikus egyház központja. 1950-ig  Komárom-Esztergom megye székhelye volt, ekkor cserélték le Tatabányára.

Mi 2005-ben jártunk itt, (nem számolom a nyolcadikos osztálykirándulásunkat, mert abból nem sok érdemlegesre emlékszem) szégyen és gyalázat hogy azóta sem, de ami késik nem múlik...

Akkori látogatásunk csupán csak a Várhegyre korlátozódott, mentségünkre legyen mondva, hogy elég esős volt az idő, pedig a város rengeteg történelmi emlékhellyel és múzeummal várja a látogatókat, nem beszélve a közeli természeti csodákról, hegyekről, dombokról, kilátókról. 

 

Az Esztergomi Bazilika Magyarország főszékesegyháza, méreteit tekintve is az ország legnagyobb egyházi épülete, magassága  a kriptától 100 méter, hossza 118 méter, a kupolája 71,5 méter magas. A tetején lévő kereszt 7méter. Méretileg Európában a nagyobbak közé tartozik, világviszonyaltban a 18-dik legnagyobb. Oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja mely a legnagyobb egy  vászonra festett oltárkép a világon.( a wikipédia szerint)

A templom belülről valóban hatalmas. Belépve az ember szinte törpének érzi magát a hatalmas tér és belmagasság közepén. Annak ellenére, hogy a 2003-as prágai kirándulásunk során belecsömörlöttem a templomlátogatásokba, és azután valahogy nem vágytam újabb és újabb templomokat meglátogatni, ez mégis magába szippantott a nagyságával, a szépségével.

A templom több kápolnát is magába foglal, melyek közül a Bakócz-kápolna mindenképpen figyelemre méltó, többek között azért is, mert ez része volt a székesegyház 11. századi elődjének, a Szt. Adalbert templomnak.

Kirándulásunk fénypontja, legalábbis nekem, a kupola erkélyén történő séta volt. Azért csak nekem, mert az ilyen tornyokba kizárólag én szoktam felmenni, én imádom a felfelé vezető tekervényes csigalépcsőket, és az az érzés, mikor a szűk folyósóról kilépek a szabadba, és elémtárul a messzeség, az szerintem elmondhatatlan. Szeretek újra és újra körbenézni, találgatni, hogy mi hol lehet, és hogy vajon mi a legmesszibb pont, ameddig még elláthatok.

Innen is fenséges panoráma tárul elénk, ha megmásszuk. Gyönyörű az alattunk hömpölygő Duna, a  Mária Valéria híd, és a környező hegyek, a Pilis , és a város látványa.

A templom kriptája az esztergomi érsékek temetkezési helye, és 1991 óta a kupola alatti térben elhelyezkedő kincstár különtermében található a  Mindszenty-emlékhely. is.

Szent Tamás kápolna a szemben hegyen. 

Természetesen a napot Párkányban fejeztük be, mert innen a legeslegszebb a rálátás a bazilikára és a környékére. Mindenképp megéri innen is megnézni.

És persze most hogy kicsit utánaolvastam a városnak kedvet kaptam egy újabb látogatáshoz, mert van még mit pótolni, amit bizonyára előbb-utóbb meg is fogunk tenni:)

Számomra újdonság volt, de azt mondja a wikipédia, hogy a bazilikában őrzik a Zwack unikum hivatalos receptjét. Hmmm.
2010-ben pedig maga a Pitt-Jolie házaspár is forgatott a városban:)

Santorini

Ez a csöppnyi kis sziget az Égei-tenger közepén, a Kükládok legdélebbi szigete  számomra feledhetetlen élmény volt több szempontból is.

Először is, talán a legfontosabb, hogy ez volt a nászutunk.

Másodszor először utaztam repülővel.

Harmadszor pedig ez volt az első találkozásom a tengerrel.

A sziget eredetileg egy egész kerek formája egy több ezer évvel ezelőtti vulkánrobbanás következtében vált félkör alakúvá, és a félkör közepén egy külön kis szigeten  található a még ma is működő vulkán. Félelmetes látvány, egyszerűen nem lehet megunni, vonzza a szemet.



Vannak kutatók, akik az Atlantisz-mítosszal azonosítják ezt a vulkánrobbanást, melynek hatását az Égei-tenger egész keleti medencéjében érezték, és ennek a robbanásnak tulajdonítják a krétai civilizáció hanyatlását. A sziget déli részén folyó Akrotini-ásatások leletei szolgáltatnak erre bizonyítékot.

No de az elején kezdve....

Az út oda olyan 1óra20perc körüli volt (visszafelé kicsit több, mert tettünk egy kitérőt Kréta felé), aminek én a 90%-át az ablakban csüngve töltöttem, és legszívesebben az összes görög szigetet lefotóztam volna, ha tehettem volna. A repülés fantasztikus volt, teljesen a rabja lettem, azóta sem tudom megunni.

A szállásunk a sziget laposabbik felén volt (Kamari), nem a vulkánra néző sziklás part tetején, ami azért volt jó, mert itt a szigetnek ezen az oldalán remekül lehet strandolni. A strand gyönyörű fekete apró kavicsos, kristálytiszta tenger, napozóágyak, bárokkal-éttermekkel teli parti sétány,  mi más kellhetne még:)))

A sziget nagyon kicsi, kényelmesen felfedezhető. Mi két nap béreltünk robogót (napi 10 euro körül volt 2005-ben), és ez alatt a két nap alatt a sziget minden jelentős szegletét bejártuk. Jártunk a sziget legmagasabb pontján, a Profitisz Iliasz tetején, jártunk illatos olajfaligetekben és szőlőültetvényeken, romantikus parti sétányokon ahol jobbra-balra csak a tenger volt körülöttünk ameddig a szem ellát, és néztünk naplementét a sziget csücskéből(Oia).

Fantasztikus élmény volt nekem a robogózás... csak felültünk és mentünk bele a világba, bőrünket simogatta a meleg tengeri szél. Ha láttunk valami szépet megálltunk, és csak néztük-néztük, addig míg a szemünk bele nem fáradt a csodálatba. A sziklás falak pereméről lenézve a mélybe, a tengerrel körülvett vulkánra olyan, mintha beszippantana a természet, mintha egy elvarázsolt világot látnánk.

A helyi turistairoda természetesen több programot is szervez, amin tetszés szerint részt lehet venni, a buszos szigettúrától kezdve a hajós strandolásig, és persze elmaradhatatlan a vulkántúra, amin természetesen mi is részt vettünk. Busszal mentünk el Vlihada-ba a sziget kikötőjébe. Már a buszút is nagyon izgalmas volt, mert sok helyen olyan szűk hajtűkanyarokat kellett a busznak bevennie, hogy szinte már az orra lelógott a szakadék fölé. Én mondjuk nagyon élveztem:)

Innen hajóval mentünk tovább a vulkánszigetre, ahol tettünk egy jó nagy kört a kráter körül, és néhány helyen bizony látszott, hogy működik még ez a vulkán, hogyisne működne, látszódott a vulkán kénes kipárolgása. Ez volt életem első vulkánja. Hát persze hogy elvarázsolt:)

A kráterből lejőve továbbhajóztunk, és a sziget egyik oldalában meg lehetett mártózni a vulkáni működés miatt kellemesen meleg  és sárgás színű tengervízben.


Majd újra hajóra pattantunk és meg sem álltunk egy másik szigetig.Thirassiáig. Ez a sziget régen egyben volt Santorini szigetével és vulkánnal, csak a nagy robbanás következtében szakadt le róla, és vált külön szigetté. Ennek következtében ennek a szigetnek is hasonlóan meredek a fala, mint Santorinié, és vagy gyalog mássza meg az ember a számtalan lépcsőfokot felfelé a faluba, vagy bérel egy csacsit, aki felviszi. Mi a csacsit választottuk. Na nem azért mert nem bírtunk volna felmenni, hanem azért, hogy elmondhassuk, hogy ültünk csacsin. Háááttttt..... így utólag, és utólag akkor is nagyon vicces volt, de ott és akkor néha elég félelmetes volt, mert ezek a buta szamarak minidg csak a legeslegutolsó pillanatban vették be a kanyart, így a lábam hol a szakadék fölött lóbálózott, hol a sziklafalat dörzsölte. De azért nagyon nagy élmény volt:)

A másik program amin részt vettünk egy úgynevezett beach-túra volt, ami abból állt, hogy hajóval békésen ringatóztunk a tengeren és időnként meg-megálltunk a tenger közepén, és ki lehetett úszni olyan strandokra ami gyalogosan nehezen, vagy egyáltalán nem megközelíthető. Így aztán egy nap alatt fürödtünk vörös parton, fehér parton, medve formájú sziklafalak tövében, és egyik szebb volt mint a másik, nem beszélve a hajóról elénk táruló fenséges panorámáról. Két fürdés között pedig süttettük a hasunkat a fedélzeten.

A  maradék két napon strandoltunk a mifalunkban, sétáltunk a parton, teraszon ücsörögtünk, nagyokat ettünk és aludtunk.

És persze a nyaralás nem csak a világotlátásról szól, nálunk legalábbis nem, hanem gasztotúra is egyben. A szigetre érkezvén első dolgunk volt, hogy együnk egy hamisítatlan görög gyrost, amit aztán többször is megismételtünk. Ettünk isteni finom sült halakat, ettünk polipot, és ittunk helyi bort. A félpanzió keretén belül minden vacsorakor volt valami helyi, amit természetesen meg is kóstoltunk. És persze hogy minden estét görögdinnyével zártunk, ami sehol máshol nem olyan lédús, és nem olyan édes mint Görögországban. 

Mesébe illő hetet töltöttünk Santorinin.   Bármikor visszamennék. Ha eszembe jut, vagy meghallom valahol "Santorini", megdobban a szívem, és újra hallom a tenger morajlását, érzem az olajfák és a szőlőtőkék utánozhatatlan illatát, érzem a számban a dinnye ízét. Tudom, hogy ha visszamennénk, ha visszamegyünk, akkor már nem lesz ugyanolyan. Mert nemcsak a sziget változik addig nagyon sokat, hanem mi magunk is. Hiszen sosem leszünk már olyanok, mint amikor akkor voltunk amikor itt voltunk nászúton.

Térkép

Eddig nem sikerült olyan webtérképet találnom, ahol városokra lebontva tudnám megjelölni, merre jártunk, úgy mint a picasaban. Onnan meg nem tudom lementeni. Úgyhogy egyelőre marad az országos jelölés, ami azért kicsit csalóka, mert eszerint a világ 6%-át már siekrült bejárni, ami azért közel sem igaz. Jó is lenne, ha így lenne:)))) De hát szabad szemmel is látszik, hogy sokkal-sokkal több még a térképen a fehér, felfedezetlen rész, mint a zöld. Egyelőre még igencsak rá kell zoomolni ahhoz, hogy a zöldet is egyáltalán lássuk.

Create your own travel map - TravBuddy

Első

Szeretek utazni és szeretek fényképezni. Utazni ÉS fényképezni pedig egyenesen imádok. Időről-időre papírképekké varázsoljuk a sokezer digitális kép közül a legjobbakat és a kedvenceket. Aztán időnkén fellapozom az albumokat és próbálok újra ott lenni, mint akkor. Érezni az illatokat, hallani a hangokat. Az esetek nagy részében sikerül. Szinte mindegyik képről tudom, hogy hol-mikor-és hogyan készült, szinte látom magamat kívülről, ahogy ott állok géppel a kezemben. 

Régóta gondolkodom azon hogy jó lenne egy külön blog az utiélményeknek. Most megint elkapott egyfajta hév, hogy igen, most megcsinálom. 

Nos.... hát most elkezdem. Az első lépést legalább megtettem, nyitottam egy blogot, és körvonalazódnak a bejegyzések.

Szeretném a régmúltból kezdeni, és időben közeledni a jelen felé, de nem tudom még mennyire lesz ez megvalósítható.De menet közben majd alakul. 

Gyertek, utazzunk együtt:)