Pannonhalmi Apátság

A Fertő-tótól hazafelé jövet kis kitérővel álltunk meg Pannonhalmán, és megnéztük a Bencés Főapátságot. A Szent Márton hegy tetejére épült hatalmas épületegyüttes már messziről látható. 

Az apátságba csak idegenvezetéssel lehet bemenni. Amikor mi odaértünk, akkor pont elment egy csoport, így várnunk kellett a következőre, nagyjából egy órát. Addig az apátsághoz tartozó arborétumban sétálgattunk, ami azért is volt nagyon jó, mert iszonyat hőség volt akkortájt, és jól esett a hatalmas fák nyújtotta árnyék. 

A tárlatvezetés egy a szerzetességet és az apátság belső életét bemutató filmnézéssel kezdődött, és ennek végeztével együtt mentünk át az apátságba, és megnéztük a templomot, az altemplomot, a kerengőt és a könyvtárat. Az itt élő szerzetesek a mai napig  Szent Benedek reguláját követik, azaz itt minden azt szolgálja, hogy a szerzetesek a csendből és az imádságból táplálkozhassanak,  Az apátság tárgyi emlékeit a szerzetesközösség máig rendeltetésszerűen használja, ezért vannak az épületegyüttesnek olyan részei, amelyet csak a szerzetesek látogathatnak. 

 Mielőtt a templomba bementünk volna, megcsodálhattuk a csodálatos panorámát az apátság udvaráról.

A templom kívülről:

Az 55 méter magas harangtorony:

A templom a szerzetesi lét központja, itt tartják a közös szentmisét és a zsolozsmát. A jelenlegi templom a 13.század elején épült. 

A bencés hagyományokat követő monostorelrendezés  Magyarországon csak Pannonhalmán látható. A kerengő volt a monostor központja.

A kerengő egyik ablaka: A ablakokon Jézus keresztútjának képei láthatóak.

És a kedvencem, a könyvtár!!!! Napjainkban nagyjából 400ezer kötetet tartanak számon.
Már belépni is fantasztikus. Amerre a szem ellát mindenhol könyvek. A legtöbbjük persze szemmel láthatóan igen régi. Egy Szent László korabeli okmány szerint az apátság könyvtára már ekkor is 80ezer körüli kötetet számlált.

A 19.század vége óta itt őrzik az egyik legősibb magyar dokumentumot, a Tihanyi Apátság alapítólevelét.
Az apátság, és az azt körülvevő természeti kincsek 1996 óta az Unesco Világörökség része.

Nagycenk, Széchenyi-kastély

Ha Nagycenk, akkor a Széchényiek. Pedig Nagycenk területén már jóval a magyarok előtt is éltek emberek, kelták, rómaiak, germánok, hunok, avarok. Maga a község két falu egyesülésével jött létre 1906-ban. A Széchényiek birtokába a 18.század elején került, de igazából a 19.század közepén, Széchényi István tevékenységeinek köszönhetően indult igazán fejlődésnek.

Mi kétszer  jártunk  itt, először még 2004-ben egy soproni-bécsi nyaralásból hazafelé jövet tartottunk itt egy kis pihenőt, de ekkor sajnos nem tudtunk a kastélyba bemenni, mert zárva volt, nyilván hétfő volt, már nem emlékszem. Így csak a kertig jutottunk.

Aztán 2007-ben végre sikerült be is jutnunk a kastélyba, ahol főépületben a Széchényi István Emlékmúzeum látható, bútorokkal, berendezett szobákkal, könyvekkel, makettekkel.

 

A kastély parkja mindenképpen megérdemel egy sétát, az óriási platánokat és vadgesztenyefákat még Széchenyi Ferenc ültette. A hársfasort Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepítette, mely eredetileg 645 fát számlált, a fenyők pedig akkor kerültek a parkba, amikor Széchenyi Béla (Sz. István fia) feleségül vette Endrődy Hannát. 

 

Ha erre járunk mindenképpen érdemes még megnézni a Széchenyi-mauzóleumot, és menni egy kört a múzeumvasúton, ami egészen Fertőbozig visz.

A Fertő-tónál

Vannak helyek a világban, és itthon is, amelyekre keveredve rögtön azt érzem, hogy ide még vissza kell jönnünk egyszer, hogy több időt töltsünk ott, hogy jobban megismerjük, hogy úgy igazán elmondhassuk, hogy igen, jártunk itt, nem csak úgy átutaztunk. Sajnos sokkal több ilyen van, mint ahány helyre valóban vissza is fogunk menni, de a Fertő-tó talán nem annyira távoli és elérhetetlen, hogy ez a visszatérés egyszer valósággá ne váljon. Például nagyon el tudnám képzelni, ahogy a gyerekkel körbebiciklizzük  (jó) néhány év múlva.

Egyelőre csak arról a néhány napról tudok beszámolni, amit még 2007-ben töltöttünk ott, vagyis nem is pont ott, csak a közelben Vicánál vendégségben, aki mutatott egy kis ízelítőt nekünk az ország eme szegletéből.
A Fertő-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava, nádasokkal együtt 300km2, ebből 70 km2 tartozik Magyarországhoz, a többi rész Ausztria területén van. Sekély tó, átlagos mélysége 60-70 cm, és a legnagyobb mélysége is csupán 160 cm, így a hőmérséklete meglehetősen meleg, gyakran közel 30 fokos is, ezért kedvelt fürdőhely, de csónakázni és vitorlázni is lehet, télen pedig korcsolyázni.
Mivel ottjártunkkor én pont Mátéval voltam  pocakos, így csupán térdig gázoltunk a vízbe, és nem fürödtünk, meg sétálgattunk a parton, kacsákat és hattyúkat néztünk, no meg megcsodáltuk azokat a jó kis nyaralókat, amik a partot és a stéget szegélyezik.

Így festettünk akkoriban:) Ha jól számolom akkoriban 16-17 hetes pocakos lehettem. 

 A tó déli végétől indul a Hanság-főcsatorna, itt kezdődik a Hansági-síkság, mely nagyon gazdag madárvilággal büszkélkedhet, többféle gém, kócsag, réce, és énekesmadárfaj él és költ ezen a vidéken.

Aztán ellátogattunk Fertőszéplakra, ahol megnéztük a falumúzeumot, ahol 5 eredeti formájában helyreállított falusi ház és annak minden tartozéka tekinthető meg. A házak jól érzékeltetik az egykori fűrészfogas beépítést.