( 2021. november)
Egy utolsónak mondható szép őszi napon mindenképpen szerettünk volna még egy kicsit a színes természetben lenni. Nem volt sok időnk, minden gyereknek volt valamikor valami programja, csak-csak sikerült beszorítanunk egy szombat délelőttbe egy kis városi kirándulást, és az Ördögoromra esett a választásunk, ami nem tűnt olyan megközelíthetetlennek, hiszen városon belül van, és akár bkv-val is könnyedén megközelíthető. Ennek ellenére szöttyögtünk egy ideig a belvárosban, de aztán a Dunán túl már jól haladtunk.
A Farkasréti temető mellett parkoltunk, innen indultunk a zöld háromszögön fölfelé.
Az Ördög-orom a 12. kerület sziklaképződménye, Természetvédelmi Terület. A dolomithegy belsejébe a 2. vh. során egy járatrendszert vájtak, ennek bejáratait ma már vaskapuk védik, nem lehet bemenni.
Néhány percnyi kapaszkodó után felérünk a korláttal védett tetőre, ahonnan remek kilátás nyilik a városra, a környező hegyekre, alattunk a Farkas-völgyre.
Helyenként lépcsősor segíti a feljutást az egyébként porladós hegyoldalon.
Szemben a Széchenyi-hegy, az adótoronnyal. Körben az alaposan beépített hegyoldal.
Itt, a természetvédelmi tábla mellett közvetlenül épülő lakóépületek helyén áll régen az Ördögorom csárda, ami a múlt század elejének egyik híres és népszerű vendéglátó helye volt. A környék akkoriban még üdülőtelepként volt nyilvántartva, és sok művészembernek, írónak, költőnek volt itt vagy a környéken törzshelye.
Félő, hogy azok az üres zöld foltok sem maradnak sokáig ilyen üresek és zöldek.
A város felé a látképet köd és pára borította, de az erdő még szép volt, bár látszott már, hogy az utolsókat rúgja, már nagyon a végét járja a napsütéses ősz, és közeledik a szürke kopárság.
Az Oromról a völgybe ereszkedtünk, átkeltünk a vashídon a Széchenyi-hegy felé. Mehettünk volna egészen a Normafáig és úgy vissza, de kicsit levágtuk itt az utat, és csak a Széchenyi-hegyet érintettük.
A Széchenyi-hegyről már szépen lecsorogtunk a házak közé, és visszasétáltunk az autónkhoz.
