A tavalyi nyarunk családi okok miatt sajnos nem úgy alakult, ahogy azt terveztük, és ez az ősz elejére is rányomta a bélyegét. Hiába kaptunk szép meleg, napsütéses őszt, sokáig nem tudtuk kihasználni. Mígnem már igencsak októberben jártunk, amikor megembereltük magunkat, hogy nem múlhat el úgy ősz, hogy legalább egyszer ne menjünk fel a hegyekbe, ne gyönyörködjünk a színes hegyoldalakban, ne szippantsuk be még utoljára a természet friss illatát, ne érezzük a bőrünkön anap melegét.
Igazából az volt a fejünkbe, hogy ne menjünk nagyon messze, és csak egy kis túrát csináljunk, mert még annyi a dolog itthon délutánra, de végül csak sikerült belecsúsznunk egy nagy túrába. Persze nem bántuk meg, csak jól elfáradtunk :-)
végül mégiscsak a Pilis mellett döntöttünk, mert hát a Pilis, az mégiscsak Pilis, igazi hegy, igazi túra, igazi flow.
A tavasszal, amikor a Piliscsaba fölötti Dévényi Antal-kilátóhoz mentünk fel, akkor láttuk a szomszéd hegyen a Boldog Özséb-kilátót, ami a Pilis legmagasabb csúcsán áll. Egy mellettünk lévő pár férfitagja mutogatta akkor körbe, hogy mi micsoda körülöttünk, én meg füleltem, innen jött az infó, és az ihlet, hogy legközelebb majd oda menjünk fel.
Ez a legközelebb pedig most jött el.
 |
| Át a Megyeri-hídon |
 |
| Pilisszentkereszt |
Pilisszentkereszten parkoltunk, és innen indultunk föl a hegyre a zöld jelzésen. Hogy mennyi fölfelé az út, azt akkor nem tudtuk, elfelejtettem megnézni, kiírva pedig már csak jóval feljebb volt egy kereszteződésben, hogy onnan még 2.5 km. Hát mentünk. Eleinte nagyon ráérősen, aztán kicsit kiléptünk, amikor rájöttünk, hogy ez hosszabb lesz, mint gondoltuk, majd megint lassan, amikor már fáradtunk.
Az út eleje igazán kellemes sétaút volt, kevéssé volt megerőltető. Csak később kezdett el kövesedni, és meredekebbé válni.
A László-kúpnál tartottunk egy kis pihenőt. Megcsodáltuk a tájat. Majd mentünk tovább.
Innen kezdett el a hegy jobban emelkedni, és pont ekkortájt kezdett a nap is előbújni a felhők közül, és nyáriasan meleg lett.
És mivel a fiúk egyre gyakrabban kérdezték, hogy mikor érünk már oda, a térképen pedig még elég hosszan kacskaringózott felfelé az ösvény, így ahol csak tudtunk levágtunk egy-egy kanyart. Ez persze tetszett a fiúknak! Ha kapaszkodni, csúszni-mászni kell, az mindig bejön nekik.
Ezen a szakaszon már nagyon közel voltunk. Ezt onnan tudtuk, hogy a közeli siklóernyős felszállópályáról már egyre-másra szálltak fel a repülők.
kilátó 2014 óta ékesíti a 756 méter magas Pilis tetejét, és páratlan körpanorámában gyönyörködhetünk a tetejéről. Sajnos elég párás volt a levegő, így nagyon-nagyon messzire pont nem láttunk, de azért így is elég szép volt.
A 17 méter magas kilátó egy korábban itt álló földmérési célokat szolgáló torony átépítésével jött létre. A pálos rend alapító atyjáról, az ezen a vidéken remeteként élő Boldog Özsébről nevezték el a borovi fenyővel borított vasbeton tornyot. A kilátó tetején időjárásfigyelő műszerek működnek.
A kilátó mellett egy egykori rakétabázis betonbunkerei vannak. A katonai bázist az 1980-as években hozták létre, és 1996-ig működött, titokban. A hegy tetejéről remekül szemmel lehetett tartani a főváros légterét.
Biztonságos, csúszásmentes lépcső vezet fel a torony tetejére.
A rakétabázis felülről.
Kicsit megpihentünk még a kilátó lábánál. Megettük az elemózsiánkat, aztán visszaindultunk, hiszen elég messze állt az autónk. :-)
Visszafelé felmásztak a fiúk a László-kúpra.
Rengeteg siklóernyős.
Gondoltuk, nem ugyanazon az útvonalon megyünk vissza az autóhoz, amin jöttünk, hanem egy másikon, gondolván, hogy majd sikerül egy kicsit levágnunk egy nagy kanyart. Végül lehet, hogy azt a kanyart levágtuk, de valahogy nem oda érkeztünk,. ahová számítottuk, és baromi sokat kellett visszagyalogolni a főút mentén az autóhoz. Ez már nem volt annyira kellemes, de végül épségben autóba szállt mindenki.
Végül a kis túrából egy majdnem 9.5 kilométeres nagy túra lett. Alaposan el is fáradtunk, mondhatom.
Az út eleje igazán kellemes sétaút volt, kevéssé volt megerőltető. Csak később kezdett el kövesedni, és meredekebbé válni.
A László-kúpnál tartottunk egy kis pihenőt. Megcsodáltuk a tájat. Majd mentünk tovább.
Innen kezdett el a hegy jobban emelkedni, és pont ekkortájt kezdett a nap is előbújni a felhők közül, és nyáriasan meleg lett.
És mivel a fiúk egyre gyakrabban kérdezték, hogy mikor érünk már oda, a térképen pedig még elég hosszan kacskaringózott felfelé az ösvény, így ahol csak tudtunk levágtunk egy-egy kanyart. Ez persze tetszett a fiúknak! Ha kapaszkodni, csúszni-mászni kell, az mindig bejön nekik.
Ezen a szakaszon már nagyon közel voltunk. Ezt onnan tudtuk, hogy a közeli siklóernyős felszállópályáról már egyre-másra szálltak fel a repülők.
kilátó 2014 óta ékesíti a 756 méter magas Pilis tetejét, és páratlan körpanorámában gyönyörködhetünk a tetejéről. Sajnos elég párás volt a levegő, így nagyon-nagyon messzire pont nem láttunk, de azért így is elég szép volt.
A 17 méter magas kilátó egy korábban itt álló földmérési célokat szolgáló torony átépítésével jött létre. A pálos rend alapító atyjáról, az ezen a vidéken remeteként élő Boldog Özsébről nevezték el a borovi fenyővel borított vasbeton tornyot. A kilátó tetején időjárásfigyelő műszerek működnek.
A kilátó mellett egy egykori rakétabázis betonbunkerei vannak. A katonai bázist az 1980-as években hozták létre, és 1996-ig működött, titokban. A hegy tetejéről remekül szemmel lehetett tartani a főváros légterét.
Biztonságos, csúszásmentes lépcső vezet fel a torony tetejére.
A rakétabázis felülről.
Kicsit megpihentünk még a kilátó lábánál. Megettük az elemózsiánkat, aztán visszaindultunk, hiszen elég messze állt az autónk. :-)
Visszafelé felmásztak a fiúk a László-kúpra.
Rengeteg siklóernyős.
Gondoltuk, nem ugyanazon az útvonalon megyünk vissza az autóhoz, amin jöttünk, hanem egy másikon, gondolván, hogy majd sikerül egy kicsit levágnunk egy nagy kanyart. Végül lehet, hogy azt a kanyart levágtuk, de valahogy nem oda érkeztünk,. ahová számítottuk, és baromi sokat kellett visszagyalogolni a főút mentén az autóhoz. Ez már nem volt annyira kellemes, de végül épségben autóba szállt mindenki.
Végül a kis túrából egy majdnem 9.5 kilométeres nagy túra lett. Alaposan el is fáradtunk, mondhatom.
