Bőségesen bereggeliztünk, bepakoltunk a táskába, és 10.15-kor vágtunk neki a kék turistajelzésnek, mely a hotel mellől indult, és amely szépen végigvitt a Mátra-nyergen. Először nagyon lefelé jöttünk, mert hát ugye le kellett jönni a Galyatető 965 méteréről, majd kisebb-nagyobb emelkedőkkel fölfelé, de egyáltalán nem éreztük megerőltetőnek. Mellettünk ott volt a Mátra völgye, Parádsasvár, a kastély, előttünk ott magasodott a cél. Szóval nagyon jól haladtunk, szépen az Országos Kék mentén.
Szemünk előtt lebegett a cél:
A nyereg. A Csór-hegy felé haladva.
Lent a völgyben, alattunk a parádsasvári Károlyi- kastély. Még innen messziről is gyönyörű. Nehét tőle elszakadni, és menni tovább.
A Csór-hegyre kis kaptató vezet fel.
A Mátra lankái, Parádsasvár távolról, igazi panoráma út, tényleg.
A Csór-hegyre érkezve kicsit megpihentünk. A következő pont a Vörösmarty-turistaház volt, ahol biztos ami biztos alapon azért megnéztük, hogy mikor megy Galyatetőre busz, ha bármi történne, vagy ha nagyon elidőznénk valahol.
A Csór-hegyről nem volt olyan kellemes lejönni, kavicsos, meredek lejtő vezetett lefelé.
A hegy lábánál át kell vágni a bonyolult aszfaltúton, ami nem kis kihívás volt, mivel egyfolytában és szédítő gyorsasággal jöttek az autósok és a motorosok. Főleg a motorosok.
De amikor átértünk, akkor egy rövidebb pihentető szakasz következett.
A recepciós tanácsára a Kékesre fölfelé nem a rövidebb, ámde meredekebb útvonalat követtük, mert az állítása szerint embertelen, és bár mondhattuk volna, hogy lárifári, mint Marci, de nem voltunk azért annyira bátrak még mi sem, hogy nekivágjunk, hanem elkerültünk Mátraháza felé, és a sípálya nyílegyenes, árnyékmentes sávján mentünk egészen a tetőig.
Mátraházáig egy sötétebb, időjárás tépázta erdőrészen haladtunk.
A sípályáig egy darabon a főút mellett kellett haladni, de csak pár száz métert, és már ott is volt előttünk, a Hegy. 💪
A terep itt valóban jól járható volt, viszont a fejünkre tűző déli napsütés akkor nem esett olyan jól. De mindig néztük a kiírásokat, hogy a következő úticél mennyire van, és ezek alapján 2-kor már a tetőről kellett integetnünk 😜
Amúgy nagyon jól föl vannak festve a jelzések, az elágazásokban információs tábla, útmutató nyilak, szóval nagyon profi, nem volt hiányérzetünk.
A Mátrihazái Edzőtábor az ország egyetlen magashegyi edzőkomplexuma, 800 méter magasan fekszik. Az 1968-as mexikói olimpia előtt készült, hogy segítse a sportolók felkészülését.
Előttünk a sípálya.
És ott már látszik a cél!
Végre egy kis árnyék.
Visszanézve.
Hát fölértünk. Jól elfáradtunk, de 2-kor már valóban fentről integethettünk lefelé. :-) Kicsit kifújtuk magunkat, és elindultunk körbenézni, és valami ebédet is akartunk enni.
Folytatódik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése