A brnoi katedrális a város egyik szimbóluma. " Igazi" nevén Szent Péter és Pál- székesegyház. A 11. században épült, egy egykori szláv erőd helyén, a Petrov-dombon. Innen magasodik a város fölé, tornyai még jó messziről is kivehetőek. A templom a 30 éves háború során
súlyosan megrongálódott. A gótikus katedrálist többször is felújították,
a kettős tornya a 20.század elején épült. Az északi falon lévő külső
szószék különösen egyedi, és innen lelkesítette az összegyűlt tömeget a
15.században Kapisztrán János.
A városháza felől kis macskaköves utcákon át jutottunk a templom apró terére.
A "jellegzetesen" cseh fényképezhetetlen homlokzat. A templom előtti kis utcácska olyan szűk, és olyan közel van a szemközti épület, hogy nem lehet kellően eltávolodni a templomtól egy jó fotó érdekében.
A templomban éppen a vasárnapi mise folyt, így belülről nem tudtuk megnézni, és a tornyot is kihagytuk, pedig fel lehet menni.
Távolabbról. |
Csak egy érdekes falfestmény |
A város másik fő látnivalója a Kapucinus templom kriptája, avagy a zsugorított barátok kriptája, ahol eredetileg 123
barát kiszáradt, mumifikálódott holtteste feküdt. Jelenleg ebből 24
látható, üvegkoporsóban. A jelenséget a kripta mikroklímája és
szellőzése okozta. Az egyik ilyen koporsóban Trenck Frigyes nyugszik,
egy Jókai regényhős.
Mi kihagytuk ezt a látványosságot. Nem gyerekszemeknek való az ilyen, de lehet, hogy felnőttszemnek sem.
Mi kihagytuk ezt a látványosságot. Nem gyerekszemeknek való az ilyen, de lehet, hogy felnőttszemnek sem.
A Spilberk vár felé igyekezve még tettünk egy kis kitérőt a régi Városháza felé, melynek előcsarnokában van kiállítva Brno két jelképe, a brnoi sárkány, és a brnoi kerék.
A kapun betérve ott lóg a plafonról a híres brnói sárkány, ami
valójában csak egy kitömött aligátor, és amely a legenda szerint a
város össze szüzét felfalta, de igazából egy török vándorcirkusz
ajándékozta Mátyás főhercegnek. Mellette van a brnói fakerék, amit
fogadásból Lednicétől gyalog gurított a bodnár Brnóba.
Az Óvárosháza gótikus bejárata |
A belső udvara |
Csak egy kiskocsma a piactér mellett |
Innen követtük az útirányjelző táblákat, a Spilberk-vár felé indultunk. Rövid séta után már ott is voltunk a várdomb lábánál. Már csak fel kellett sétálni, ami egyáltalán nem volt megerőltető, és még a nap is kisütött. ű
Folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése