Velence- Sétálva a Basilica di Santa Maria della Salute-hoz

Mikor már elég sokat kóboroltunk teljesen elveszve, (na jó nem)  akkor úgy gondoltuk, megérett az idő és a hely arra, hogy leüljünk valahová enni. Egy ponton direkt egyre kijjebb meneteltünk a centrumtól, mert nem akartunk egy túlzsúfolt futószalagos helyen enni, ahol már a nyakunkon toporognak, hogy mikor állunk már fel az asztaltól, hanem inkább egy távolabbi, de nyugalmasabb helyet kerestünk, egy békés terasszal, ahol nemcsak enni tudunk, hanem kicsit meg is pihenni, szusszanni is. Végül találtunk is egy ilyet.

Evés után, aztán kicsit el is lustultunk, és egy alkalommal pont ott pihentünk meg, ahol szemben egy Leonardo Da Vinci kiállítás volt. Gondolkodtunk is erősen, hogy jó lenne bemenni, ráadásul ez pont a találmányairól szólt, és biztos érdekes lett volna, és ha kicsit korábban vetődünk erre, bizonyára be is mentünk volna. De már eléggé el voltunk fáradva ahhoz, hogy félő volt, hogy a fiúk már nem tudták volna kellőképpen értékelni. Na de sebaj, mert jól elraktároztam magamban ezt a múzeumot, hogyha majd legközelebb jövünk, akkor mindenképpen megnézzük! :-)

Basilica dei Frari

A Da Vinci múzeummal átellenben, a Tiziano múzeum tövében hűsölnek, és itt a múzeum tövében döntöttünk úgy, hogy van még annyi időnk a hajó indulásáig, hogy átsétáljunk ahhoz a nagy fehér  templomhoz, amit mindig látunk a hajóból, a Szent Márk térről, bárhonnan, azaz a Basilica di Santa Maria della Salute-hoz. Csakhogy a térképet nézve jártunk már hozzá közelebb is, úgyhogy kicsit ki kellett lépnünk. Mert hát hiába volt az nemolyanmessze, ha a csatornán nem lehet csak úgy átmenni akárhol, és jókora darabon kerülnünk kellett.

A Canale Grande az Akadémia-hídról.Innen már csak pár perc sétányira volt a templom.

Basilica di Santa Maria della Salute-t 1630-ban építették a pestisjárvány után. A templom helyét a Szent Márk-öböllel szemben lévő területen jelölték ki, így a templom a Canal Grande partjára épített palotasor lezárásának tekinthető, és uralja a csatorna torkolatát.

A templomhoz vezető  tizenöt lépcsőfok arra utal, hogy a hagyomány szerint Salamon jeruzsálemi templomát is egy ilyen lépcsőn át lehetett megközelíteni. Előtte egy szintén tizenöt fokból álló lépcső vezet a Canale Grande vizébe, ami azt az illúziót kelti, mintha a templom egyenesen a vízből emelkedne ki.

 A templom szabadon látogatható.

A templom után visszaindultunk a Szent Márk térre, hiszen onnan indult a hajónk hazafelé.

Búcsúképek :-)

Szent Teodor szobra a gránitoszlopon 

A velencei szárnyas oroszlán

A bazilika a Szent Márk térről nézve.

Még várnunk kellett a hajóra, közben volt idő fagyizni is. 
hullafáradtan ültünk fel a hajóra. 

Remélem, hogy viszontlátjuk még Velencét, mert annyi felfedezetlen kincset rejt még magában.