Egri vár a Pilisben

Néhány hete az interneten olvastam arról, hogy a Pilisben, Pilisborosjenőtől néhány percre még ma is megtalálható az egri vár makettje, amit a film 1968-as forgatásához építettek. A díszlet ugyan eléggé lepusztult azóta, köszönhetően annak, hogy a forgatás után senki nem vette gondozásába, és hagyták lepusztulni az egyébként vasbeton alapra épült igazi kővárat.

A mű-várra azért volt szükség, mert az igazi egriben egy ilyen kaliberű film forgatása lehetetlen lett volna, mivel a várat mára már teljesen körbevette a város. Itt a Pilis közepén viszont minden adott volt ahhoz, hogy a csatajeleneteket valósághűen tudják visszaadni, ráadásul aegy közeli laktanya katonáiból egykettőre összeverbuválták a ellenséges török csapatot. A várat nem építették fel teljesen, hanem csak néhány jellegzetes részletét, a kamerabeállítások miatt viszont egy komplett várnak tűnik a filmen.

A vár könnyen megközelíthető, Pilisborosjenőtől 2 km-re fekszik, közvetlenül a kék túraútvonal mellett, a Nagy-Kevély, Kis-Kevély, és a Teve-szikla szomszédságában. 

A vár remek kiinduló- vagy végpontja lehet egy kellemes pilisi sétának. A gyerekek egy rövidebb bevezető után (mert álmosak voltak), nagyon élvezték hogy szabadon mászkálhatnak föl meg le a falakon. Egy nagyobb társaság pl. bújócskásat játszott  a romok között.  

A vár alapos körbejárása után nekünk már csak arra maradt időnk, hogy egy gyors pillantást vessünk a közeli Teve-sziklára, mert a fiúk éhesek voltak, álmosak voltak, és baromira nem volt már kedvük semmihez, gyalogolni meg pláne nem. 

Jó kis vasárnap délelőtti program volt:) Ennek hatására kedvem támadt újranézni az Egri csillagokat, pedig már  sokszor láttam. Egy kis részlet belőle, amelyben a vár is jól látható:

Csorba-tó és az Elülső-Szoliszkó csúcs

A Csorba-tó a Magas-Tátra belseje felé vezető túrák kiindulópontja, és télen a környék jelentős síközpontja. 1970-ben itt tartották a sívilágbajnokságot, innen valóak a most is látható sísáncok, és a szállodák nagy része is ekkor épült ide. 

Megérkezés után már alig vártuk, hogy kiszálljunk az autóból, szinte vonzottak magukhoz a sziklás hegycsúcsok, teljesen be voltunk sózva.

Szerencsére még előző este kinéztük, hogy hová menjünk fel, így csak annyi dolgunk volt, hogy megkeressük a felvonót. A kitűzött cél az Elülső-Szoloszkó csúcs volt (2093m), ahová úgy lehetett felmenni, hogy egy darabig felvonóval, aztán a csúcsig egy kábé 1 órás túra. Ami aztán túra volt a javából, kőkemény meredeken felfelé ívelő hegyoldal, becsapós kis kiszökellésekkel. Amikor már lógott a nyelvünk és magunk elé néztünk, akkor azt hittük, hogy már csak pár lépés van hátra. Aztán mikor elértük a szerintünkcsúcsot, akkor kiderült, hogy még közel sem vagyunk a végéhez. 

De a panoráma már út közben is kárpótolt mindenért, hát még fölérve a legtetejére. Onnan aztán szépen körbe lehetett nézni, csodálatos volt a rálátás a különleges alakú Csorba-tóra, kicsit arrébb a Poprádi-tóra, a síkságra, és a szomszédos sziklás hegyekre. Fantasztikus volt!!!! Imádtuk:)

Miután jól kifújtuk és kigyönyörködtük magunkat nekivágtunk a lefelé vezető útnak, ami könnyebb volt ugyan, mint felfelé, de a nagy köveken, szikladarabokon azért nem volt annyira egyszerű lejönni, de végül sikerült. Hogy kipihenjük a fáradalmakat a tó felé vettük az irányt, ami kellemes levezetése volt a hegymenetnek. A tó körül remek sétaútvonal van, tele padokkal, piknikezőhelyekkel, és persze leágazó túraútvonalakkal, amelyeken 2-3 óra alatt át lehet menni a közeli Poprádi-tóhoz, vagy a szomszédos falvakba. Sajnos nekünk ez kimaradt, mert innen már hazafelé kellett indulnunk. 

De a tó körül búcsúzásképp még sétáltunk egy nagyot:)

Hazafelé pedig kaptunk még egy adagot a letarolt Tátrából is. Szomorú látvány volt, szívszaggató. 

Azóta sem jártunk arra. De fogunk!  Ellenben kíváncsi lennék, hogy azóta sikerült e helyreállítani azt a hatalmas pusztítást. Nem tudja valaki?

 Itt a vihar előtt erdő volt.

Kutna Hora-Csontkápolna

Olvasok most egy könyvet (John Connolly: A Fekete Angyal), ami elég nehezen indult nekem, hosszú oldalakon keresztül egyszerűen nem tudtam azonosulni a történettel, nem értettem dolgokat, de legalábbis nem tudtam eléggé a földtől elrugaszkodni ahhoz, hogy értsem. Már ott tartottam, hogy abbahagyom, de legalábbis félreteszem, hátha máskor jobban magával fog ragadni, amikor elkezdett a történet kicsit más irányt venni és rátért a jelenből a múltra, a miértekre, az okokra, és itt lett számomra igazán érdekes a dolog, mert a történet Amerikából hirtelen Csehországba került, és az író hosszasan írt a Kutna Hora melletti Csontkápolnáról, ahol mi jártunk anno régesrégen, még 2003-ban. 

Buszos hosszú hétvégés kiránduláson vettünk részt Prágába, (az első és az egyetlen buszos utunk volt, hogy miért az egy másik történet) és hazafelé ejtettük útba a kápolnát.

Egy temető közepén álló kívülről számomra jellegtelen kistemplom előtt ácsorogva nem sejtettük, hogy miért vagyunk itt, elképzelésünk sem volt, hogy mi vár ránk odabent. Majd amikor bementünk leesett az állunk, és hirtelen megszólalni sem tudtunk. A megdöbbenés, a csodálkozás, a hitetlenkedés mind ott volt bennünk egyszerre, és én nemigen akartam hinni a szememnek, majd abban is kételkedni akartam, hogy mindaz amit látunk igazi emberi csontokból vannak elkészítve. 

A templom belseje csupa-csupa csontokkal volt díszítve, a négy sarokban 4 piramis, ami koponyatalapzaton állt és lábszárcsontokból épült fel a plafonig, koponyagúlák, csontokból épített gyertyatartók, címerek, még a fejünk felett lógó csillár is emberi csontokból készült. Félelmetes és sokkoló volt egyszerre, de egyben volt benne valami fantasztikusan művészi is.

Mi nem sok képet készítettünk (azok sem a legjobbak), talán azért mert akkor még sima filmes analóg gépünk volt, vagy mert el is feledkeztünk róla, annyira a hatása alá kerültünk a helynek. De ITT lehet több képet látni. Állítólag a templomban minden egyes csont megtalálható, ami az emberben van. Aki ért hozzá, meg is keresheti mind a 206-ot:)

A csontok eredetére kétféle  magyarázatot is kaptunk, az egyik az volt, hogy a huszita felkelések- és a pestisjárvány áldozatainak a csontjaiból készült a templombelső, másik elképzelés, hogy egykoron a templom melletti temető földjét jeruzsálemi földdel pótolták, és a szent föld idevonzotta a tehetősebb embereket, akik mindenképpen itt szerettek volna végső megnyugvást találni, de mivel kicsi volt  a hely, így ki kellett ásni a régi csontokat.

Bármelyik is a valóság, az eredményt ez nem befolyásolja. Akinek elég erős a gyomra, vagy jól el tud vonatkoztatni, annak mindenképp érdemes megnéznie, ha arra jár. 

Naplás-tó

A Naplás-tó egy  mesterségesen, árvízvédelmi céllal kialakított víztározó amit a Szilas-patak felduzzasztásával hoztak létre a 70-es években. A tó kedvelt horgászhely, és a szomszédos Cinkotai parkerdővel egyetemben a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye.

 

 

A tó és a környező láprétek ökológiai szempontból igen jelentősek,1997 óta tájvédelmi körzet, számos védett növényfaj található meg itt, több orchideaféle, sásféle, szibériai nőszirom, és borzas füzike. Sajnos én egyáltalán nem vagyok otthon a botanikában, és valószínű meg sem ismerném ezeket a növényeket, de itt vannak, és védettek. Mondjuk mi elvből nem szedünk le semmilyen virágot, növényt, leveleket, botokat is csak a földről szedünk, nem a fáról.

A tó az élőhelye a barna ásóbékának, és a Magyarországon egyetlen őshonos teknősbékafajnak a mocsári teknősnek.  A WWF-Magyarország néhány itt élő egyedet rádióadóval szerelt fel, hogy követhessék a mozgásukat.

  

Forrás innen.

Lőcse

Lőcse, az egykori Szepesség központjaként jelentős kereskedelmi város volt, fénykora egészen a 17.századig tartott, amikor is egyik központja lett a Habsburgok elleni felkeléseknek. Aki olvasott már Jókait meg Mikszáthot az biztos, hogy találkozott már Lőcse nevével, én is, bár azóta tervezem, hogy elolvasom a Lőcsei fehér asszonyt és a Fekete várost mióta ott jártunk, de ezt eddig még nem tettem meg.

Aztán azt is észrevettem,. hogy mai szemmel igen hiányosan fényképeztünk ottjártunkkor, és most visszanézve a képeket eléggé hiányzik nekem pár elnemkészült kép.No de sebaj... legalább ha még egyszer majd arra járunk lesz még mit fotóznom:)
A városközpontot a mai is teljesen ép városfal veszi körül.

A város főterét az egykori városháza árkádsoros-erkélyes épülte és a a Felvidék második legnagyobb temploma a Szent Jakab templom uralja.

 

Falát 17.században festett nőalakok díszítik, melyek a város lakóinak számára követendő erényeket ábrázolják, úgy mint mértékletesség, elővigyázatosság, derekasság, türelem és igazságosság. 

Az épületben ma a Szepességi Múzeum várostörténeti kiállítása található. Az emeleti gótikus nagyteremben egy ajtóra festve láthatjuk a lőcsei fehér asszony alakját. A tanácsteremben Habsburg uralkodók és egykori polgármesterek portréi láthatóak. Nem emlékszem, hogy lehetett-e itt fényképezni, mindenesetre 1 darab képünk van belülről, szóval lehet, hogy ez is csak titokban készült.

 

A városháza mellett áll egy eredeti középkori szégyenketrec, amelyben az elítélt bűnözőket illetve a laza erkölcsű nőket tették közszemlére. Utoljára 1850-ben használták erre a célra.

 

A Szent Jakab templom torony kivételével a a 14.században épült, és csaknem az eredeti állapotában maradt meg. Főoltára 18,62 méter magas, a világ egyik legmagasabb szárnyas oltára. A hársfából készült oltáron Lőcsei Pál mester több mint 10 évig dolgozott. 

A templomban idegenvezetővel kísért csoportokban lehet csak bemenni, és a szárnyas oltár messziről el volt kerítve, nem lehet a közelébe menni, és természetesen fotózni sem. 

A téren körben 14-15.századi polgárházak sorakoznak, árkádos belső udvarral, erkélyekkel. Egyik ilyen híres ház a Thurzó-ház, melynek a homlokzati pártázata eredeti, de a díszítés már 20. századi.

 

 Egy, a városhoz közeli hegy tetején áll a Máris templom, ahová nem csak a kilátás miatt érdemes felmenni, hanem a templomi oltás közepén lévő Mária szobor miatt is, amelynek a hívők misztikus jegyeket tulajdonítanak, ezért évszázadok óta zarándokolnak ide a katolikusok. A szocializmus idején az idezarándoklók  a rendszer elleni ellenszenvüket is így akarták kifejezésre juttatni.
Mi nem zarándokoltunk el a templomhoz, csak messziről a házak közül pislantottunk rá. 

 

Lázbérci-víztározó

A Lázbérci-víztározó Uppony és Dédestapolcsány között, a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területén helyezkedik el. A  Bán-patak völgyének elzárásával mesterségesen hozták létre 1967 és 1970 között azzal a céllal, hogy a Sajó völgyét ivóvízzel lássák el. 

A tó része az országos Kéktúrának, ha itt megyünk akkor felülről csodálhatjuk meg az Y alakú hegyek közé beékelődő tavat, de választhatjuk a tó partján húzódó sétautat is, ahonnét testközelből gyönyörködhetünk a tóban és a hegyekben.
De már az oda vezető út is nagyon látványos, pláne ilyenkor ősszel. 

A tó kedvelt horgászhely, rendszeresen telepítenek bele pontyot, amúrt, csukát, süllőt és pisztrángot, de  horgászengedély szükséges.

Madárvándorlás idején madárparadicsommá válik a környék, a tó körül mindenféle vízimadarak fészkelnek, gémek, récék, kócsagok, stb... és környéken állítólag még  fekete gólya is fészkel.

Mi most csak a tó Dédestapolcsány felőli részén sétálgattunk egy röpke egyórásat, élveztük a kellemes őszi levegőt, a csendet (már ezért megérte), a talpunk alatt zörgő faleveleket, de mindenképp megér egy kirándulást a tó upponyi fele is, ahol az Upponyi-hegység sziklafalaról nézhetünk le a tóra, és hegység több csúcsán is várromokkal és őrtorony maradványokkal találkozhatunk, és akadnak még a honfoglalás előtti időkből fennmaradt földvár maradványok is.