Bakonynánai Római-fürdő

( 2020. július) 

Egy esősebbnek ígérkező napon felkerekedtünk, és egy másik bakancslistás helyemet kerestük fel, Bakonynánán a Római-fürdőt. A Bakony gyönyörű! Közelről és távol is, benne lenni pedig különösen vadregényes. 

Mikor alaposabban utánanéztem, hogy hogyan közelíthető meg a szurdok, akkor kiderült, hogy a falutól csupán 2 km-nyi gyaloglásra van, ami igazán nem megerőltető, mondhatni semmi, de mégiscsak valami. Végülis nyaralunk, nem teljesítménytúrázunk :-) 

Az autóban néhol csepegett az eső, de mikor elértük Bakonynánán a parkolót, akkor nyoma sem volt esőnek, így bátran indultunk neki az útnak. Nem volt nehéz dolgunk, csak az Országos Kék útvonalat kell követni. Eleinte szép műúton, majd erdei ösvényen. Egyetlen hibája volt csak a túravonalnak, hogy nem a Gaja-patak mentén haladt, hanem jóval feljebb, a hegy oldalába vájt mesterséges ösvényen. Gondolom a biztonságosság miatt alakították így. De le lehet menni a patakmeder mellé, és ott is lehet haladni ( valameddig). Mi is lementünk, és egy darabon ott mentünk, mert ott sokkal izgibb volt. Igaz, ottjárttunkkor nem volt túl bőséges a Gaja patak vize, mire elértük a szurdokot, addigra el is fogyott, és vízesést így nem láttunk, csak a hatalmas sziklatömböket, és néhány medencét.  Esős időszakban a  zúgó vízesések a függőleges sziklafalak aljába medencéket vágtak ki, melyek állítólag már a rómaiak idejében is fürdőhelyül szolgáltak. De így víz nélkül is fantasztikus volt a látvány! 

A fenti ösvényről nézve az alattunk csordogáló patak. 

Az ösvény néhol egészen összeszűkül, ha szembeforgalom is van, akkor itt-ott izgalmas a lehúzódás, de semmiképp nem megoldhatatlan. 

Ezeknek a hatalmas fáknak az összeölelkező gyökérrendszere mindenkit nagyon megihlettek, és fényképezésre sarkalltak. Szinte sort kellett állni, hogy lőhessünk pár képet, amin csak mi vagyunk. 

A pihenőtisztástól már alig kellett menni valamicskét, de azért megpihentünk, és kicsit csemegéztünk is. Itt van fedett beálló is, amit jó fejben tartani. 

A pihenőnél már csak a száraz patakmederrel találkozunk :-(

Alig pár perc a pihenőtől, és már ott is vagyunk a sziklafalaknál. Még így szárazon is elképesztő látvány. A fiúk rögtön nekiestek a sziklatömböknek, de azért csak óvatosan lehet őket megmászni, mert nagyon sima és csúszós a felületük. 

Egy darabon még mentünk a szurdok felett, és felülről is belenéztünk, de a Savanyú Jóska-féle betyárbarlanghoz vezető utat lezárták, mert túl balesetveszélyesnek ítélték, így nem mentünk tovább. A kiírásból nem derült ki, hogy csak átmeneti-e a lezárás, vagy más útvonalat jelölnek majd ki. 

Visszafelé egy másik úton mentünk a tisztásról, ami egy murvás szervízútra vezetett minket, ami már nem volt igazán látványos, ellenben gyorsan és megerőltetés nélkül  lehetett rajta haladni, ami ebédidő elmúltával nem volt utolsó szempont a fiúknál. 

Vannak még a környéken látnivalók,  vagy akár a másik irányból, Jásd felől is megközelíthető a szurdok, nekem is vannak még a tarsolyomban bakonyi kirándulások, úgyhogy remélem fogunk még erre járni. 

Szent György-hegyi Bazaltorgonák

( 2020. július) 

Van nekem egy kis fekete noteszem, meg egy kiegészítő excel táblám, amibe gyűjtöm azokat a helyeket, látnivalókat, kirándulóútvonalakat, ahová el szeretnék egyszer menni, meg szeretnék nézni. Ez a lista egy folyton bővülő lista. Szerencsére. Vannak rajta egész régi pontok, amikre még nem került sor valamilyen oknál fogva, és vannak frissebbek, amikre viszont gyorsan sor kerül. 

A Szent György-hegyi Bazaltorgonák már elég régóta rajta van, és tavaly nyáron végre sor került arra, hogy megnézzük ezt a különleges természeti képződményt. A nyaraláunk első pár napjára hűvösebb időt jósoltak, így ezen napok egyikére időzítettük a kirándulós terveinket, többek között a bazaltorgonákat. 

Kisapátiban, a temető melletti parkolóban parkoltunk, és innen indultunk el a hegy felé, itt van a Bazaltorgonák tanösvény kezdő pontja is. ( piros T)

Sokszor mondtam már, hogy a Balaton-felvidék eme része, amikor az út a Tapolcai-medencén hasít keresztül, és jobbról-balról a tanúhegyek látványa övezei, na ez a kedvenc útvonalam. 

A Tapolcai-medence  a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A tanúhegyek ma is hűen mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, és a forró láva szétterülését. A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Szent György-hegyen található oszlopok  helyenként 30-40 méter magasba emelkednek és  orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett.

Az út kezdetén kis hétvégiházak, szőlőföldek között vezettek a hegyoldal felé.

Jó úton járunk :-)

Egy szakaszon  annyi szöcskével találkoztunk, hogy nem győztük kerülgetni őket.

Már nagyon közeledünk. A szőlőtőkék  fölött kilesve már látjuk, hová tartunk.

Kb. félúton elérünk egy turistaházat, és itt megpihenünk. A ház kulcsosházként működik, hátsó részén klassz tornácos, és az ablakon belesve sima emeletes vaságyas szobák és egy nagy asztalos-székes étkezőrész van benne.

Innen kezd aztán izgalmassá válni a túra, mert itt kezdődik az igazi hegymászás. Köves, szűk ösvények, majd magas lépcsősorok várnak ránk, az út szélén ledőlt bazalttömbökben gyönyörködhetünk, és itt már a fiúknak sincs egy szavuk sem. :-)

Ahogy a természet utat tör magának...

Az orgonák lábához érve kicsit feldúsúlnak az emberek, de türelmesen várunk, nem sietünk sehová, mi is csodáljuk a fölénk magasodó sziklatömböket, és borzasztó kicsinek érezzük magunkat. 

Innen a kőoszlopok tetejét megmászva egy kilátóteraszra érkezünk. Innen kicsit távolabbról is megszemlélhettük a bazaltorgonákat és azok tetejét.

A kilátás Tapolca felé. A Somló és a Haláp a háttérben.

A Csobánc, tetéjén a várrommal. 

A tanösvény további része felvisz a hegy lapos tetejére, és még két kilátóponton csodálhatjuk meg a tanúhegyeket. 

Szigligeti vár

Megint a Szigligeti vár, ráközelítve. 

A Tóti-hegy és a Gulács

Az út aztán visszavezetett az orgonákhoz, és lefelé menet is megcsodálhattuk őket.

Kellemesen elfáradva, megszomjazva és megéhezve értünk vissza az autónkhoz. Tavaly találtuk ki, hogy ilyenkor előretelefonálunk egy előre kinézett pizzériába, most épp Tapolcán, megrendeljük a pizzákat, és mire odaérünk már át is vehetjük, és vagy ott helyben, vagy a strandon meg tudjuk enni.