2018. november 22.

Csopak, Csákány-hegyi kilátó

Az örvényesi strandolás, majd az ebéd után rábeszéltem a fiúkat, hogy menjünk még fel a csopaki kilátóba, amit mindig csak az útról nézünk az autóból, és ami már ugyancsak évek óta várólistás, de mindig elmarad. Ha már ilyen minitrip napot tartunk, akkor pont itt a lehetőség, hogy még oda is felmenjünk.
Kétféle véleményt is olvastam korábban az oda vezető útról, az egyik azt mondja, hogy kihívásokkal teli, a másik azt, hogy sima liba, de hogy melyik oldali megközelítésre melyik vonatkozott azt már elfelejtettem, és nem volt idő utánanézni.
Mi Csopakról mentünk fel. A Nosztori kalandpark felől is fel lehet menni amúgy, de nekünk Csopak esik útba.
Csopakon, a temető mellett parkoltunk le. Itt láttunk egy irányjelző táblát, hogy merre kell indulni. A betonút tovább is vezet fölfelé, de nem tudtuk meddig járható, és hogy föntebb mikor vált át földútba, és hogy le tudjuk-e tenni föntebb az autót, így ez tűnt a legbiztonságosabb megoldásnak. 




Nem sokkal később szembetaláltuk magunkat egy táblával, hogy vagy a betonúton keringünk még 3 km-t, vagy elindulunk meredeken fölfelé a földúton, de akkor csak 1 km az út. Hát persze, hogy a rövidebb utat választottuk :-)




A Csákány-hegyi kilátó a 327 méter magas Csákány-hegyen épület 2015-ben, az egykori Endrődi Sándor kilátó helyén, melyet sajnos az idő olyannyira megviselt, és balesetveszélyessé tett, hogy jobbnak látták elbontani, és helyére új kilátót építeni.

Eleinte valóban meredekebb, kövesebb, mászósabb volt az út, de aztán ennek kábé az út felénél vége szakadt, és onnan már jól járható erdei út vezetett föl a kilátóig. Mondanom sem kell, hogy a fiúknak a meredekebb rész tetszett jobban, addig hangjuk sem volt, de mihelyst laposabb részhez értünk, akkor egyből elkezdtek kínlódni, hogy mikor érünk már oda. 



a kék csíkon kell haladtunk végig fölfelé.






Mi kb. 20 perc alatt értünk fel a kilátó lábához. Ott viszont nagy meglepetésünkre akkora szélvihar fogadott bennünket, hogy szinte csak körbeszaladtunk a kilátóteraszon, és már jöttünk is le, mert ha szembe kerültünk a széllel, akkor szinte levegőt sem kaptunk. A fiúk meg nem is álltak fel, csak gubbasztottak a lépcső tetején.


De azért a kilátás még szélben is nagyon szép!
Füred felé, a Tihanyi-félsziget








Indulnak még innen tovább kellemesnek tűnő túrautak, és a kilátó Paloznak felől is kényelmesen megközelíthető. Mi lefelé is a meredekebbik utat választottuk.



2018. november 15.

Örvényesi vízimalom és szabadstrand

Aszófő után Örvényesre hajtottunk át. A nap igazi célpontja a gyerekek szerint az örvényesi strand volt. Azért pont ez, mert ez szabadstrand, és mivel nem volt annyira kánikula, épp hogy csak kellemesen sütött a nap, az előző napokban pedig meglehetősen hideg volt, tudtuk, hogy jéghideg lesz a víz kábé, és úgysem tudunk igazán sokáig fürdeni, úgyhogy kár lett volna befizetni magunkat a füredi strandra azért a fél óra lubickolásért. De ide sem akartunk olyan korán menni, hogy had melegedjen még a víz, így kapóra jött, hogy megnézzük és kipipálhassam az örvényesi vízimalmot, mert ezt is emlegetem már egy ideje.
Szóval itt kezdtünk.
A vízimalom rögtön a falu szélén van, (Füred felől jőve), és ez az ország egyik legrégebbi, és  máig működőképes vízimalma. Már 1055-ben állt itt egy vízimalom, akkor még a tihanyi bencések tulajdonát képezte, a ma itt álló épület, amiben egy malommúzeum van,  csak 1748-ban épült a Pécsely-patak partjára.
Az udvarra lépve egy kedves, barátságos bácsi fogad bennünket. Épp "végzett"  az előttünk lévő családdal, szinte azonnal mehettünk is be az épületbe, ahol megnézhettük a malom működését. A bácsi részletesen, de a gyerekeknek is érthető módon mesélte el, hogyan működik egy vizimalom, mi hajtja, hogy őrlődik benne a búza, végigkövettük a magok útját, a gyerekek is szórhattak a malomkövek közé búzát, majd megnéztük, hogy hol jön ki a liszt. Szóval a maga módján egész interaktív volt a dolog, mert a bácsi folyton kérdezgette a fiúkat mindenféléről, meg bevonta őket a munkába.

Nekem a korabeli plakátok, figyelmeztető táblák tetszettek a legjobban.



Két kis külön helyiségben korabeli népművészeti kiállítás volt. Mindenféle régi konyhai dolgok, amik még a nagymamáink konyhájában is előfordultak.

Az udvarról a másik pajtaszerű épületbe is be lehetett menni, ott pedig mindenféle régi  kéziszerszámok voltak kiállítva.







Egy kis temetőkápolna magasodik a vízimalom fölötti kis dombon.


A délelőttöt végül a megbeszéltek szerint a strandon zártuk. Keskeny kis földúton jutunk le a strandhoz, és mivel nincs igazából strandidő simán találunk parkolóhelyet. Csúcsidőben nem biztos, hogy ennyire sima lett volna a dolog, elég kicsinek tűnik a parkolásra kijelölt hely.  A strand nem túl nagy, a füredihez képest mondhatni kicsi, de tényleg minden van, amit  róla olvastunk. 



Hattyúcsalád.


Ami nincs, az az élvezhetően langyos víz. Hiába a napsütés, a víz az jéghideg. Szerintem. Én aztán bele nem megyek, a gyerekek persze be vannak zsongva. Egyetlen probléma van csak, hogy itt bizony nincs kiépített homokos gyerekpancsoló, ( amihez hozzá vagyunk szokva) ahol szépen el lehet lubickolni a sekélyesben, hanem csak a hagyományos lépcsős lejáró, ahonnan putty, beletoccsansz rögtön derékig. Vagy a gyerekek hónaljig. Marcinak nem is ér le a lába. De azért bátran merülnek, és úszkálnak egy kört, de fogvacogva rongyolnak ki a vízből.
De hogy ne teljen eseménytelenül a nap kibérelünk egy kajakot, és egy bő fél órát kalimpálnak eveznek a fiúk. Remek kölcsönzőstand van egyébként, mindent lehet kölcsönözni, kajakot, vizibiciklit, sup-ot, és még sporteszközöket is. Az árnyas strandterületen tényleg minden van, játszótér, focipálya, pingpongasztal, és nagy fák, amik hőségben bizonyára kellemes árnyékot adnak. Mi mikor ott jártunk, inkább kerestük a napot :-)




A büfét nem próbáltuk. Arról olvastunk hideget-meleget egyaránt. Viszont remek öltöző és vécé volt, ami pipa. 

Állítólag, és ezt egy tábla is hirdette a bejáratnál,  eu-s pénzből fog történni itt a közeljövőben valami fejlesztés, renoválás, akármi. Azt mondta a büfés fiú, hogy meg is szűnik majd szabadstrandnak lenni. :-( Pedig olyan jó lehetőség volt, hogy tényleg a hűvösebb napokon, amikor nem lehet egész nap strandolni, pláne gyerekekkel, akkor csak egy kicsit be lehetett ugrani pancsolni. Eléggé sajnálatos.