Örvényesi vízimalom és szabadstrand

Aszófő után Örvényesre hajtottunk át. A nap igazi célpontja a gyerekek szerint az örvényesi strand volt. Azért pont ez, mert ez szabadstrand, és mivel nem volt annyira kánikula, épp hogy csak kellemesen sütött a nap, az előző napokban pedig meglehetősen hideg volt, tudtuk, hogy jéghideg lesz a víz kábé, és úgysem tudunk igazán sokáig fürdeni, úgyhogy kár lett volna befizetni magunkat a füredi strandra azért a fél óra lubickolásért. De ide sem akartunk olyan korán menni, hogy had melegedjen még a víz, így kapóra jött, hogy megnézzük és kipipálhassam az örvényesi vízimalmot, mert ezt is emlegetem már egy ideje.
Szóval itt kezdtünk.
A vízimalom rögtön a falu szélén van, (Füred felől jőve), és ez az ország egyik legrégebbi, és  máig működőképes vízimalma. Már 1055-ben állt itt egy vízimalom, akkor még a tihanyi bencések tulajdonát képezte, a ma itt álló épület, amiben egy malommúzeum van,  csak 1748-ban épült a Pécsely-patak partjára.
Az udvarra lépve egy kedves, barátságos bácsi fogad bennünket. Épp "végzett"  az előttünk lévő családdal, szinte azonnal mehettünk is be az épületbe, ahol megnézhettük a malom működését. A bácsi részletesen, de a gyerekeknek is érthető módon mesélte el, hogyan működik egy vizimalom, mi hajtja, hogy őrlődik benne a búza, végigkövettük a magok útját, a gyerekek is szórhattak a malomkövek közé búzát, majd megnéztük, hogy hol jön ki a liszt. Szóval a maga módján egész interaktív volt a dolog, mert a bácsi folyton kérdezgette a fiúkat mindenféléről, meg bevonta őket a munkába.

Nekem a korabeli plakátok, figyelmeztető táblák tetszettek a legjobban.

Két kis külön helyiségben korabeli népművészeti kiállítás volt. Mindenféle régi konyhai dolgok, amik még a nagymamáink konyhájában is előfordultak.

Az udvarról a másik pajtaszerű épületbe is be lehetett menni, ott pedig mindenféle régi  kéziszerszámok voltak kiállítva.

Egy kis temetőkápolna magasodik a vízimalom fölötti kis dombon.

A délelőttöt végül a megbeszéltek szerint a strandon zártuk. Keskeny kis földúton jutunk le a strandhoz, és mivel nincs igazából strandidő simán találunk parkolóhelyet. Csúcsidőben nem biztos, hogy ennyire sima lett volna a dolog, elég kicsinek tűnik a parkolásra kijelölt hely.  A strand nem túl nagy, a füredihez képest mondhatni kicsi, de tényleg minden van, amit  róla olvastunk. 

Hattyúcsalád.

Ami nincs, az az élvezhetően langyos víz. Hiába a napsütés, a víz az jéghideg. Szerintem. Én aztán bele nem megyek, a gyerekek persze be vannak zsongva. Egyetlen probléma van csak, hogy itt bizony nincs kiépített homokos gyerekpancsoló, ( amihez hozzá vagyunk szokva) ahol szépen el lehet lubickolni a sekélyesben, hanem csak a hagyományos lépcsős lejáró, ahonnan putty, beletoccsansz rögtön derékig. Vagy a gyerekek hónaljig. Marcinak nem is ér le a lába. De azért bátran merülnek, és úszkálnak egy kört, de fogvacogva rongyolnak ki a vízből.
De hogy ne teljen eseménytelenül a nap kibérelünk egy kajakot, és egy bő fél órát kalimpálnak eveznek a fiúk. Remek kölcsönzőstand van egyébként, mindent lehet kölcsönözni, kajakot, vizibiciklit, sup-ot, és még sporteszközöket is. Az árnyas strandterületen tényleg minden van, játszótér, focipálya, pingpongasztal, és nagy fák, amik hőségben bizonyára kellemes árnyékot adnak. Mi mikor ott jártunk, inkább kerestük a napot :-)

A büfét nem próbáltuk. Arról olvastunk hideget-meleget egyaránt. Viszont remek öltöző és vécé volt, ami pipa. 

Állítólag, és ezt egy tábla is hirdette a bejáratnál,  eu-s pénzből fog történni itt a közeljövőben valami fejlesztés, renoválás, akármi. Azt mondta a büfés fiú, hogy meg is szűnik majd szabadstrandnak lenni. :-( Pedig olyan jó lehetőség volt, hogy tényleg a hűvösebb napokon, amikor nem lehet egész nap strandolni, pláne gyerekekkel, akkor csak egy kicsit be lehetett ugrani pancsolni. Eléggé sajnálatos.