( 2020. december)
Egy eseménytelen őszi időszak közben láttam az interneten egy utazós csoprotban, hogy a hegyekben gyönyörűszép zúzmarás a táj. Úgyhogy ez jó indoknak tűnt, hogy kicsit kimozduljunk a lakásból, és megmozgassuk magunkat és a gyerekeket is.
Így kerültünk hát Dobogókőre vasárnap délután, még elég korán ahhoz, hogy a délutáni tömegek ne induljanak el, de a délelőttiek már induljanak haza. Ez csak a parkolás miatt szempont, és végül jól is jött ki, mert könnyen találtunk parkolóhelyet.
Engem már az odaút is elvarázsolt. De mindig ez van, amikor télen, vagy tél felé közeledve erre autózunk, mert van egy ponta, mikor a városi tavasz átvált hegyi télbe, és a fák elkezdenek fehéredni, az utak havasodni, és mintha egy egészen más világba csöppennénk. És más világba is csöppenünk :-) Egy téli mesevilágba.
Én teljesen odavoltam. Csak hűűű meg hááá-ztam volna egész úton. A gyerekek eleinte nem voltak túl lelkesek, kevésbé érintette meg őket a természet szépsége. De mire elértük a kilátópontot, és kinéztek, na az már nekik is tetszett. Kicsit ködös volt az idő, így nem volt annyira tiszta a láthatár, de például remekül szemmel tudtuk követni, ahogy a köd vonul a hegyek között, és hol teljesen élesen láttuk a Duna kanyarulatát, hol teljesen befedte a ködtenger. Nagyon érdekes volt. Jóóóó sokáig elbámészkodtunk volna még itt, de egyben álldogálva azért nem volt annyira kellemes a hőmérséklet, így inkább továbbálltunk, hogy járjunk még egy kicsit.
Eddigre Marciba annyira belejött a bugi, hogy vérig volt sértődve, amikor nem vágtunk neki a Thirring-körútnak. Nagyon le volt jegesedve az ösvény, és már az első két méteren csak csúszkáltunk, én pedig nagyon paráztam, hogy megcsúszunk, és leesünk. Nem erdei téli túrához öltöztünk, hanem csak egy kis sétához.
De hogy ne csak egy rövid oda-vissza séta legyen, visszafelé a piros karika útvonalon indultunk el a parkoló felé.
Egyszer Marcival valamiért lemaradtunk a többiektől, és hogy, hogynem, a Zsivány-szikláknál kötöttünk. És ha már ott voltak, akkor Marci meg is mászta őket.
Két részen volt egy rövidebb-hosszabba sárosabb szakasz, az mondjuk elég dzsuvás volt, de túlélhető, egyébként nagyon szuper kis körsétát tettünk.
Óóóó annyira jó volt!!! Úgy örültem, hogy elmentünk.
Végül a fiúknak is tetszett azért. És úgy aludtak este, mint a bunda.
