Pécsi Tv-torony, Flóra -pihenő

( 2022. június) 

Néhány napos pécsi pihenésünk nem fejeződhetett be anélkül, hogy legalább egy kicsit ne szippantsunk magunkba a Mecsekből. Úgyhogy hétfőn, miután alaposan bereggeliztünk és összecsomagoltunk, a pécsi tévétorony felé vettük az irányt. 

Az volt a tervem, hogy a tévétorony után átsétálunk az interneten méltán híres és felkapott Flóra-pihenőhöz, ami úgy tűnt, nincs túl messze a toronytól. 

A torony környéke ottjártunkkor még nagy területrendezés közepette volt, csak egy kis bódé állt rendelkezésre, ahol a jegyet meg tdutuk váltani, és ez volt egyben a büfé is. Azóta, aha minden igaz elkészült a felújított park a torony lábánál. 

A 197 méter magas pécsi tévétorony a Mecsekben, az 535 méter magas Misina csúcsán áll. 1973. április 4-én nyílt meg. Eredetileg 191 méteres volt, de egy 1995-ben antennát cseréltek, és ezt követően 6 méterrel lett magasabb, 197 méteres magasságával jelenleg is hazánk legmagasabb épülete. A torony kilengése a csúcsánál akár fél méteres is lehet

Viszonylag borsos belépődíj ellenében lifttel röpítenek fel a kilátóteraszra, vagyis az étteremszintig, és onnan még 1 emeletet kell gyalogolni . A terasz 80 méter magasan van. A kilátórészen iszonyat nagy szél fújt, ami eléggé megnehezítette a gondtalan körbekémlelést, de nem adtuk fel, megküzdöttünk a panorámáért. :-) 

Délre a város terült el alattunk. Szép időben a horvátországi hegyekig is ellátni. 

A torony 1973-as megépüléséig a helyén a Kiss József -kilátó állt. Emlékét a Zsolnay-porcelénból készült mázas pirogránit emléktábla jelzi a tévétorony falán. 

A Tubes

Innen a Flóra-pihenőhöz szertetünk volna átsétálni. Az oda vezető sárga sávot kicsit nehezen találtuk meg, de miután meglett, már kényelmes, egyáltalán nem megerőltető sétával átjutottunk a kilátóval és hintával rendelkező pihenőhöz. Út közben elhaladtunk az állatkert mellett, és kereszteztük a Mecseki kisvasút vonalát, de 1 megállóért nem lett volna érdemes felszállni rá, bármennyire is erősködtek a gyerekek. 

A híres hinta:-)

A Bertalan-szikla tetején 1894-ben állt egy menedékház,  de az 1909-ben egy vihar következtében tönkrement. Két évvel később Hamerli József helyreállította a romokat: terméskőből rakatott szilárd alapot, amivel időtállóvá tette az épületet, a régi forma megőrzésével pedig kilátóvá formálta a fatetős építményt - amit elkészülte után az édesanyja tiszteletére Flóra-pihenőnek keresztelt.

Mivel a tévétoronynál hagytuka z autónkat, egy rövidebb, de kicsit megerőltetőbb kaptatón mentünk vissza érte. 

Visszatérős vidék lett Pécs és környéke, és nem olyan sokára vissza is tértünk :-) 

Pécs, Tettye, Havihegy, Niké-szobor

 Míg a fiúk a Zsolnay-negyed ingeri után csendes pihenőt tartottak a hűvös szobában, addig én futottam egy rövid kört a város felett, és a Tettyei-romokat vettem célba. 

Meredek emelkedőn kellett felfutnom, ami nekem kissé megerőltető volt, de mibel már út közben is olyan szép volt a házakk között ki-kibukkanó városi látkép, nagyon hajtott a lendület. 

Felérve konstatáltam, hogy ide a fiúkkal is fel kell majd jönnünk alkalomadtán ( és ez meg is történt, egy bő évvel később :-) ) merthogy nekik is nagyon tetszene, mert volt palotarom, szökőkút, kisebbeknek játszótér, árnyék és napsütés, sok zöld és virág, szóval tényleg nagyon tetszetős és jó volt minden. 

A Tettyei romok az egykori, 1500-as években épült püspöki palota romjai. A törökök idején dervisek éltek a palotában, az elnevezése is innen származik, mert a derviskolostor törökül "tekke". A palota a 18. században vált lakatlanná, és a romokat a 20. század elején konzerválták. Jelenleg szabadtéri színjátékokat tartanak a tövében. 

Innen tovább futottam a szemközti Havihegyre, ahol a híres mandulafás kiskápolna áll. A mandulafa ekkor már elvirágzott, de a kistemplom és a környéke még így is szép, és remek a rálátás a városra, és a  fölé magasodó Mecsekre a tévétoronnyal. 

A Havi-hegy felé egy remek deszkapallós híd vezetett át a völgyön, ott fenn pedig egy szinteúj sétány vezetett végig csupa vakító térkővel kirakva.  Nekem mondjuk ez térkövezés nem a szivem csücske, egyáltalán nem autentikus, jobban szeretem a természetközelibbnek tűnő dolgokat, burkolatokat, a csillogó térkő nekem nagyon mű egy hegyoldalon. 

Pécs városát 1690-ben pestisjárvány sújtotta. A város lakói fogadalmat tettek, hogy a járvány elmúltával emlékkápolnát emelnek a dombon. Fogadalmukhoz híven az építőanyagot kézben hordták fel a meredek hegyoldalon.

A templom előtt egy több, mint száz éves, kb. 6 méter magas, csavarodott törzsű mandulafa áll, mely 2018-ban a hazai,2019-ben az európai Év Fája verseny győztese lett.  Az 1880-as években zajlott filoxéra-vész hatására telepítettek számos szőlőültetvény helyére mandulát, valószínűleg ekkor ültethették. Az 1910-es évekből van első írásos említés a havihegyi mandulafákról. 

Estefelé, már vacsora után, még sikerült rábeszélnem a fiúkat, hogy sétáljunk fel a város felett lévő Niké-szoborhoz, ami kb. 20 percnyi sétára volt a belvárostól, igaz erősen meredeken fölfelé. :-) 

A korábban Felszabadulási- emlékműnek nevezett szobrott 1975-ben adták át a felszabadulás 30. évfordulójára. A párizsi szoborhoz hasonlóan hiányzik a győzelem istennőjének, Nikének a feje. A szobor a város felé fordul.Váza acélszerkezet, borítása hegesztett vörösréz. A vörösréz anyaga és formavilága egyaránt a lángot, az örökké tartó tüzet jelképezi, az alakja is a lángot formázza a városból nézve.