Jósvafői tengerszem

 Egy őszi szünetes napsütéses napon, amikor otthon voltunk Ózdon, Jósvafőre mentünk kirándulni családilag, azaz kisebb és nagyobb gyerekek is voltak velünk, meg anyukám, így egy könnyű mindenki által járható útvonalat kerestünk. 

A Baradla- barlang parkolójában parkoltunk, és mikor megérkeztünk, akkor még bőven volt hely, mikor indultunk haza, akkor viszont már tömve volt a parkoló. 

Az odaút is nagyon szép őszi színekben pompázott. 

A piros Tanösvény jelzésen sétáltunk végig, ami elmegy a tengerszem mellett, a falu szélén visszakanyaradik az erdőbe, és úgy vissza a barlangparkolóhoz. Néhány kilométer csupán, és egyetlen kisebb emelkedőt leszámítva, ( a visszakanyaradás a hegyre) teljesen jól járható, és megerőltetésmentes. 

Jósvafő neve a tóhoz közeli Jósva-forrásból ered - ez pedig szláv nyelven égerfákkal szegélyezett vízfolyást jelöl. Kezdetben tó nem volt itt, csak a mai ország területének legnagyobb vízhozamú forrására épített malom az 1840-es évektől, a Klein család jóvoltából. A tengerszemet 1942-ben a Baradla-barlangból kibukkanó Jósva-forrás felduzzasztásával hozták létre áramtermelés céljából. 

Smaragdzöld színét a közeli források hűs, tiszta vizének köszönheti. 

Ez Magyarország legnagyobb vízhozamú hideg vizű forrása.

Két ágból, másodpercenként 7-8000 liter vízzel táplálja a Jósva-patakot. Nyáron egészen kellemes a  10°C hőmérséklete.

A falu egyik jellegzetessége a külön harangtoronnyal rendelkező templom. Errefelé ez egyáltalán mem szokványos. 

A település 1999. óta műemlékvédelem alatt áll. Már csak emiatt is érdemes egy kört tenni a faluban. 

A temető mellett tértünk vissza az erdőbe, és innen a temető tetejéről nagyon szép kilátás nyílik a falura, és a környező hegyekre. 

Ahogy az ösvényen haladtunk a tengerszem felé, a szembejövő család férfitagja felhívta a figyelmünket, hogy ha akarunk foltos szalamandrát látni, akkor hol keressük.Hát hogyne akarnánk :-)  pláne, hogy a foltos szalamandra az Aggteleki Nemzeti Park címerállata.

Érdemes a környéken hosszabb túrákat is betervezni, mert rengeteg a lehetőség, és az útvonalak szépséges tájakon vezetnek keresztül. Nekünk ezúttal csak erre  a kis rövid túrára volt lehetőségünk, amolyan kedvcsinálónak. De talán egyszer hosszabb időt is el tudunk majd ezen a vidéken tölteni. 

Turul-szobor, Szelim-barlang, Ranzinger-kilátó

 Egy korábbi októberi ünnepi hétvégén, kihasználva az őszi napsütés utolsó sugarait a Gerecse felé vettük az irányt. Méltatlanul ismeretlen nekünk a Gerecse valamiért, ritkán, szinte soha nem indulunk csak úgy arra, pedig igazán megérdemelne egy kicsit nagyobb figyelmet tőlünk. Ezzel a kis kirándulásocskával próbáltunk kicsit törleszteni magunk felé, meg amolyan kedvcsinálóként is gondoltunk rá, hogy máskor hamarabb eszünkbe jusson, hogy jöjjünk erre. 

A Tatabánya fölötti Turul-szobornál kezdtünk, onnan sétáltunk tovább a Szelim-barlanghoz, amiről már sok szép képet láttam, és innen felmentünk az egykori bányafelvonóból átalakított kilátóba, ami egy bányamérnökről Razninger Vincéről kapta a nevét.

Elég sokan voltak, lenn a turulnál viaferrátázók csoportjai gyülekeztek, a barlangnál és a kilátónál gyerekcsoportok és nagyobb társaságok kirándultak, piknikeztek. Szép idő volt, igazi kirándulásra, feltöltődésre való. 

A barlang nagyon szuper volt, sok időt el lehetne ott tölteni bámészkodással. Nagyon különleges, hogy több bejárati nyílása és kürtője is van. Igazi instamágnes :-) 
Viszonylag későn, csak az 1930-as években kezdték meg itt az ásatásokat, és miután 12 méternyi üledéket távolítottak el, és vizsgáltak meg, a  legmélyebb rétegekből előkerült csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt is ismerte és használta a barlangot a neandervölgyi ősember. De nemcsak az általa használt kő és kovaeszközök kerültek innen elő, hanem a vadászatok során elejtett nagyemlősök, pl.   mamut és  ősbölény csontmaradványai is.
A barlang őslénytani jelentősége és tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett. 

A Razinger Vilmos-kilátó eredetileg bányászati felvonóként működött. Az egykori XII/A akna felvonójából átalakított kilátót 1980-ban adták át a Tatabánya felett magasodó Csúcsos-hegyen. Ekkor még Bányász-kilátóként volt ismert, csak később, 2008-ban egy felújítás után nevezték el Razinger Vilmos bányamérnökről.  A kilátó csak igazán bátraknak ajánlott, mert bár végig a lépcső mentén be van rácsozva,gyakorlatilag egy fémketrecben van az egész építmény,  a keskeny lemezlépcső felkanyarogása eléggé gyomorforgató is tud lenni. 

Elég félelmetes. 

De a kilátás Tatabánya és Tata felé nagyon látványos. 

A Turul-szobornál egy látogatóközpont is volt/van. Hogy nyitva volt-e, és hogy mi van benne, azt meg sem néztük, inkább a jó levegőn töltöttük el az időt. 

Fóti-Somlyó

 ( 2022. október)

Ha csak egy rövid Budapest környéki kis kirándulásra jut csak idő, akkor a Fóti-Somlyó pont remek célpont lehet. Ha jól időzít az ember, nem októberben megy, akkor a Lepkés-tanösvényen végigsétálva még lepkéket is lehet találni, hiszen 1500 lepkefaj él itt,  de októberben is csodás volt. Egy órányi séta csupán, mégis olyan feltöltő ereje van a szabadban levésnek, és alig pár kilométer egyáltalán nem megerőltető séta, de fák voltak, meg zöld, meg kellemes napsütés, kicsit kiszabadulva a városi hajtásból. 

A tanösvény jelölése is a fóti boglárkalepke, ezt kell követni. 

A Fáy-présház mellől indultunk, ahol állítólag Deák, Kossuth és Vörösmarty is rendre megfordult. 

Applikáción lehet követni a megállókat. 

A kis dombra felcaplatva láthatjuk a a közeli Budapestet . 

A tanösvényen molyhos tölgyek is nőnek szép számmal. 

A területen több fokozottan védett növény él, amelyek helyenként elkerített területen fekszenek, hogy megóvják őket. Vigyázzunk rájuk, ha erre járunk.