Horvátországi nyaralás- Zambratija

(2021. augusztus)

A covid utáni első nyáron nem utaztunk külföldre, de a következő évben már nagyon szerettünk volna újra a tengerparton pihenni. Volt némi varia, mert először Olaszországba foglaltunk még a tavasz folyamán egy szállást, amit  vissza kellett mondanunk, mert nem tudtuk teljesíteni  az  érvényben lévő beutazási szabályokat. Villámgyorsan kellett döntenünk, hogy akkor mi legyen, és végül extra gyorsan kerestünk egy hasonló árban és távolságban lévő apartmant Horvátországban.

Nem ismertük Horvátországot, fura módon nekünk egész eddig kimaradt Horváűtország, annak ellenére, hogy a magyarok többsége ott tölti a nyári vakációt, a mi utunk valahogy mindig másfelé vitt. Úgyhogy jó lehetőségnek tűnt, hogy végre Horvátországba is elmenjünk. Ennek ellenére nem előzték meg a foglalást hosszas képnézegetések, keresgélések, nem volt erre akkor időnk. Végül az Isztriai félsziget legészaknyugatibb csücskében, közel a szlovén határhoz találtunk egy megfelelő szállást, ami minden fő kritériumot megugrott, ár/menetidő/tengertávolság/min 2 szoba, és gyorsan le is foglaltuk. 

De ezek után sem adtuk át magunkat az önfeledt várakozásnak, mert hétről-hétre változtak a dolgok, mindig olvastunk ilyet is olyat is, aztán jöttek a visszamondott szállásfoglalálos bejegyzések... szóval nem igazán mertük teljesen beleélni magunkat. De ahogy közeledett az idő, már éreztük, hogy erről most már nem mondunk le, lesz ami lesz, csak a határon jussunk át, utána már minden mindegy. :-) 

Végül minden nagyon szuper volt! Egy hetet töltöttünk a csodálatos Adria partján, az Umaghoz közeli Zambratijában, és végül olyan mázlink volt, hogy sikerült egy kevésbé zsúfolt helyet kifogni, ott ahol mi nap mint strandoltunk mindig kellemesen szellősen lehetett a parton feküdni, a vízben 10-nél több ember ritkán volt, a tenger csodaszép volt, a naplemente mesés, az apartman tökéletes. 

Az utazást megelőzően minden papírt beszereztünk, feltöltöttünk, regisztráltunk, kinyomtattunk. 

Abból a szempontból is sikerült jó helyet találnunk, hogy így Szlovénián keresztül tudtunk menni, és nem kellett a szombati turnusváltáskor a horvát autópályán araszolnunk.  

Szép nagy, emeleti apartmanunk volt, légkondival, két terasszal, és a teraszról láttuk a tengert.

Egy kis utcán lesétálva már ott is voltunk a strandon, ahol mindig volt árnyékos helyünk, és sosem voltak sokan. 

A parton jobbra-balra remek sétaút vezetett. 

Gyorsan felvettük a nyaralós ritmust, délelőtt fürdés, délben pihi, délután fürdés, este séta a naplementében. minden nap máshol néztük, ahogy a nap lebukik a tengerszint alá, és minden nap gyönyörű volt. 

A hozzánk legközelebbi partszakaszon a hatalmas kövekre kiülve néztük a naplementét. 

A közelben volt egy homokos partszakasz is, de a fiúknak nem jött igazán be, mert a nagy köves parton vígan tudtak búvárkodni, és tengerfeneket nézni, a homokos részen pedig nem, úgyhogy egy próba után visszatértünk a nagy köves partra. Aztán egész nyaralás alatt, még ha el is mentünk máshová napközben, este biztos, hogy a "mi strandunkra" mentünk fürdeni, levezetni. " 

Salföldi pálos kolostorrom

 (2016. augusztus) 

A Salföld melletti pálos kolostorromhoz a majorságból is el lehet menin lovaskocsival. De mi vakmerőek és bátrak voltunk, és úgy gondoltuk, hogy ahová lovaskocsival el lehet jutni, oda galog is biztos, és éreztünk még magunkban kellő erőt és aktivitást, hogy nekivágjunk. 

Mondjuk már induláskor is hiányzott az irányjelző tábláról nekem egy távolság, hogy mégis mire számítsunk, de azt gondoltuk, biztos nincs annyira messze. 

Kényelmesen átsétáltunk a falun, és gyönyörködtünk a szebbnél szebb házakban. 

A Csöngő-hegyi kilátó, amit éppen akkortájt adtak át, de ekkor nem mentünk oda fel. 

A faluból kiérve elhaladtunk a salföldi kőtenger mellett. A vulkanikus működés következtében feltörő forró víz összecementálta az itt lévő fehér homokot, így keletkeztek a kisebb nagyobb képződmények. 

Távolban a Hegyestű csúcsa is jól látszott. 

A betonút egyszer csak földúttá vált, és tudtuk, hogy jó felé haladunk, követtük a lovaskocsi nyomát, a pata nyomokat a sárban, és kerülgettük a lócitromokat. :) Ezzel elvoltunk egy darabig. Hogy mennyire vagyunk a templomtól, arról még mindig nem tudtunk semmit. Emlékeimben az élt, hogy azt olvastam valahol, hogy nem túl hosszú sétával megközelíthető. hát csak mentünk, mentünk, és még mindig csak mentünk. Jó ideje mentünk már, amikor elkezdtünk türelmetlenkedni, hogy most már jó lenne odaérni. Főleg a gyerekek unták már a banánt, hogy csak megyünk, de nem jutunk sehová. Ekkor fordult meg először bennünk, hogy lehet, hogy vissza kéne fordulni. De olyan sokat jöttünk már, hogy akartunk dolgunk végezetlenül eljönni.

Az út egyébként nem volt megerőltető egyáltalán, semmi emelkedő, semmi kihívás, sima földút, ami aztán bement az erdőbe. Csak az volt rossz, hogy nem tudtuk, hogy mennyit kell még menni.

Feri ekkor próbálta megnézni a telefonján, hogy hol is vagyunk, és mennyi lehet még hátra,  a romot, magát nem jelölte a térkép, de azt láttuk, hogy 1-2 kanyar után megszűnik az az út, amin vagyunk. Besanszoltuk, hogy ott az út végén lehet a rom, tehát addig mindenképpen elmegyünk. Ha nincs ott semmi akkor visszafordulunk. De szerencsére ott volt!

Egy pihenőpark is ki van a romok tövében alakítva, van néhány asztal padokkal, lehet szusszanni, piknikezni. Nálunk mondjuk nem volt semmi.

A templom a 14. században épült, és rendkívül jó állapotban maradt meg. 2004-2007-ig egyes részein felújítást, állagmegőrzést, megerősítést végeztek, szóval tényleg egész jól élvezhető. Egy klassz információs tábla is van mellette, amin van egy egykori alaprajz, és jól követhető, hogy hol mi volt. Ez a fiúknál mindig kardinális kérdés, hogy abban a 2 nm-ben ahol épp állnak ott mi volt.

Amikor végeztünk a körbejárással pont érkezett egy lovaskocsi. Nem tudom, lehett volna-e csak visszafelé menni vele, valószínű nem, mert nyilván tele volt kifelé jövet, de visszafelé gyalog is sokkal rövidebbnek tűnt az út, mint odafelé. Nyilván sokat segített a haladásban, hogy tudtuk hol vagyunk, és meddig megyünk.

Visszafelé megmértük a távolságot, ami végül tényleg nem volt olyan vészes, oda-vissza kb. 3,5 km-re kell számítani a majorságtól indulva. Nagyjából 45 percet mentünk odafelé, és kicsit kevesebbet vissza. (lábon járó kisgyerekekkel) 

 

Hazafelé Köveskálon hamburgereztünk, és kellemesen elfáradva, de jóllakottan  értünk vissza Füredre. 

Salföld Major

 Már lassan tíz éve, hogy felfedeztük a Salföld Majort, és azóta is azt gondolom, hogy egy Balaton-parti hűvösebb napon a legjobb választás lehet kisgyermekes szülőknek. Mi is akkor jártunk ott, amikor kicsik voltak a gyerekeink, és mindegyiküknek nagyon-nagyon tetszett. 

Azóta persze sok-sok fejlesztést is végrehajtottak a majorságon, azóta a látogatottság is többszörösére nőtt, nyilván. 

A major mindent felvonultat, ami a kisebb korosztály számára vonzó lehet, játszótér, állatsimogató, kisállat etetés, pónilovaglás, lovaskocsikázás, és alkalmanként mindenféle csikósbemutatók és egyéb rendezvények is vannak. 

képek 2014-ből: 

A majorság egyik végében egy gyógynövénykert is helyet kapott. 

A traktorimádók is találnak maguknak csodálnivalót :-)

Mindenféle háztáji állat volt, a baromiktól elkezdve, kutyák,  malacok, juhok, szürkemarhák, szamarak, voltak bivalyok is, de azok nagyon messzire elmentek, csak a sziluettjüket láttuk.

Az egyetlen problémás dolog csak az volt, hogy a legelőkhöz nem vezetett semmilyen ösvény, hanem a réten kellett átvágni, ami bizony telistele volt mindenféle kakival. Nagyon a lábunk elé kellett nézni, hogy ne érjen meglepetés. 

Mikor legközelebb mentünk, pár év elteltével, akkor már volt rendes kiépített parkoló a major előtt. Dugig tele is volt autóval, nehezen találtunk helyet. 

Bent nagyjából ugyanazt a forgatókönyvet követtük, amit korábban, lovaglás, állatsimogatás, nézelődés. Új, szép kerítések is kerültek az állatok köré, a nyulakat például könnyebb volt megsimogatni a kicsiknek, mint a rácson keresztül.És szép új játszótér is épült. 

Bivalyok.

Mi nagyon jól éreztük magunkat, kisgyerekkel egyszer mindenképp megéri eltölteni itt egy napot, vagy felet, vagy visszajönni. :-)