Salföldi pálos kolostorrom

 (2016. augusztus) 

A Salföld melletti pálos kolostorromhoz a majorságból is el lehet menin lovaskocsival. De mi vakmerőek és bátrak voltunk, és úgy gondoltuk, hogy ahová lovaskocsival el lehet jutni, oda galog is biztos, és éreztünk még magunkban kellő erőt és aktivitást, hogy nekivágjunk. 

Mondjuk már induláskor is hiányzott az irányjelző tábláról nekem egy távolság, hogy mégis mire számítsunk, de azt gondoltuk, biztos nincs annyira messze. 

Kényelmesen átsétáltunk a falun, és gyönyörködtünk a szebbnél szebb házakban. 

A Csöngő-hegyi kilátó, amit éppen akkortájt adtak át, de ekkor nem mentünk oda fel. 

A faluból kiérve elhaladtunk a salföldi kőtenger mellett. A vulkanikus működés következtében feltörő forró víz összecementálta az itt lévő fehér homokot, így keletkeztek a kisebb nagyobb képződmények. 

Távolban a Hegyestű csúcsa is jól látszott. 

A betonút egyszer csak földúttá vált, és tudtuk, hogy jó felé haladunk, követtük a lovaskocsi nyomát, a pata nyomokat a sárban, és kerülgettük a lócitromokat. :) Ezzel elvoltunk egy darabig. Hogy mennyire vagyunk a templomtól, arról még mindig nem tudtunk semmit. Emlékeimben az élt, hogy azt olvastam valahol, hogy nem túl hosszú sétával megközelíthető. hát csak mentünk, mentünk, és még mindig csak mentünk. Jó ideje mentünk már, amikor elkezdtünk türelmetlenkedni, hogy most már jó lenne odaérni. Főleg a gyerekek unták már a banánt, hogy csak megyünk, de nem jutunk sehová. Ekkor fordult meg először bennünk, hogy lehet, hogy vissza kéne fordulni. De olyan sokat jöttünk már, hogy akartunk dolgunk végezetlenül eljönni.

Az út egyébként nem volt megerőltető egyáltalán, semmi emelkedő, semmi kihívás, sima földút, ami aztán bement az erdőbe. Csak az volt rossz, hogy nem tudtuk, hogy mennyit kell még menni.

Feri ekkor próbálta megnézni a telefonján, hogy hol is vagyunk, és mennyi lehet még hátra,  a romot, magát nem jelölte a térkép, de azt láttuk, hogy 1-2 kanyar után megszűnik az az út, amin vagyunk. Besanszoltuk, hogy ott az út végén lehet a rom, tehát addig mindenképpen elmegyünk. Ha nincs ott semmi akkor visszafordulunk. De szerencsére ott volt!

Egy pihenőpark is ki van a romok tövében alakítva, van néhány asztal padokkal, lehet szusszanni, piknikezni. Nálunk mondjuk nem volt semmi.

A templom a 14. században épült, és rendkívül jó állapotban maradt meg. 2004-2007-ig egyes részein felújítást, állagmegőrzést, megerősítést végeztek, szóval tényleg egész jól élvezhető. Egy klassz információs tábla is van mellette, amin van egy egykori alaprajz, és jól követhető, hogy hol mi volt. Ez a fiúknál mindig kardinális kérdés, hogy abban a 2 nm-ben ahol épp állnak ott mi volt.

Amikor végeztünk a körbejárással pont érkezett egy lovaskocsi. Nem tudom, lehett volna-e csak visszafelé menni vele, valószínű nem, mert nyilván tele volt kifelé jövet, de visszafelé gyalog is sokkal rövidebbnek tűnt az út, mint odafelé. Nyilván sokat segített a haladásban, hogy tudtuk hol vagyunk, és meddig megyünk.

Visszafelé megmértük a távolságot, ami végül tényleg nem volt olyan vészes, oda-vissza kb. 3,5 km-re kell számítani a majorságtól indulva. Nagyjából 45 percet mentünk odafelé, és kicsit kevesebbet vissza. (lábon járó kisgyerekekkel) 

 

Hazafelé Köveskálon hamburgereztünk, és kellemesen elfáradva, de jóllakottan  értünk vissza Füredre.