Róka-hegyi minikirándulás

(2020. május)

Egy szép májusi hétvégén, miután már hetek óta itthon nyomultunk a koronívírus korlátozások miatt, amin épp lazítottak valamicsét, miután nem látogattuk meg a vidéki rokonainkat, szüleinket a húsvéti szünetben, nem mentünk haza anyák napján sem, és a Papa 80. születésnapját is csak virtuális ünnepeltük meg, és iskola sem volt már vagy két hónapja, akkor úgy alakult, hogy a 3. kerületben lett egy kis elintéznivalónk. Amikor kikerestem a címet, ahová mennünk kellett, akkor megakadt a szemem azon, hogy onnan már csak egy köpésnyirere van a Rókahegy, így gyorsan rá is kerestem, hogy van-e ott valami kényelmes sétaútvonal, amit esetleg végigjárhatnánk, és szerencsére van, úgyhogy szombat délután, miután 8 hétig becsülettel tartottuk a korlátozásokat, és gyakorlatilag még a kerületet sem hagytuk el, most kicsit kimozdultunk, de továbbra is városhatáron belül maradtunk.

A hely, ahová mennünk kellett Békásmegyer Ófaluban volt, és engem teljesen meglepett, hogy ilyen része is létezik ennek a városrésznek, én eddig csak a tízemeletes panellakótelepét ismertem, hogy azt gondoltam, hogy az egész városrész abban a korban létesült. Persze ez az én tudatlanságom. Mentségemre, vidékiként felnőve, csak felnőtt fejjel kerültem a fővárosba, így nem egy ilyen általam ismeretlen része van még mindig. De egalább mindig van mire rácsodálkozni. 

Szóval olyan kis ékszerdoboz volt ez az Ófalu, a sok helyen macskaköves utcácskákkal, és hagyományos, de szépen gondozott régebbi típusú házacskákkal, amiket én annyira szeretek.  Húúú, nagyon tetszett.

Aztán mikor a Rókahegy felé kanyarodtunk, akkor már olyan kacsalábon forgó kastélyokat láttunk ám, hogy tyűha...

Nem kellett sokáig autóznunk, és gyorsan le is parkoltunk egy jónak tűnő helyen, és hamar meg is találtuk a piros △ útvonalat, amin haladni szerettünk volna. 

Marci végigböngészte a táblákat, és megbeszéltük, hogy mit jelent a természetvédelmi terület.

Budapest egykori legnagyobb mészkőbányájának falai magasodnak fölénk. Az összesen 9 hektáros védett terület nemcsak a  geológiája miatt érdekes, dea növény - és állatvilága is figyelemreméltó. 

Nem volt megerőltető túra, néhol volt egy kis meredekebb rész, sok helyen fa lépcsősor könnyítette vagy nehezítette a haladásunkat.

A bánya három udvarra osztható fel, melyek  magasságkülönbségükből adódóan  jól elkülöníthetők, és nagyszerű a kilátás a város északi részére. A szintek között korláttal védett lépcsősor vezet, amiről nem érdemes letérni, erre több helyen is táblákkal figyelmeztetnek, mert a talaj nagyon morzsálódó, zúzalékos, és balesetveszélyes lehet. 

Békásmegyer, és távolban a Megyeri-híd.

Az információs táblákról rengeteg érdekességet olvashatunk, pl. innen tudtuk meg, hogy a Rókahegy barlangjaiban hollók is szoktak költeni, de amúgy meg denevérek lakják. 

A lyukacsos, meredek sziklafalon sziklamászók edzettek. 

Az egyik nagyobb barlangba bemerészkedtek a fiúk, amíg mertek. 

Nagyon jóleső délutáni séta volt. Nem volt több 3 km-nél, de olyan jó volt kimozdulni, hogy még sokáig emlegettük, hogy milyen jó volt :-)

Tarcal- Áldó Krisztus szobor

 ( 2020. március)

A Zemplénből való hazautazásunk napján nagyon nem akaródzott Budapest felé indulni. Tudtuk, hogy az iskolabezárás meg a víruspara miatt totál káosz lesz itthon minden, és nem akartunk visszatérni a valóságba. 

Hogy egy kicsit kinyújtsuk még a "nyaralást" gondoltuk még belefér egy rövidke kis séta valahol, és a tarcali Áldó Krisztus szobor megtekintésére esett a választásunk, amiről már sok képet láttunk, de a valóságban még nem ismertük. Tokaj is egy darabig versenyben volt, de úgy gondoltuk, hogy ott egy röpke kis sétánál több időt is szívesen eltöltenénk, így lett végül Tarcal. 

A tarcali bányató melletti kis domb tetején magasodik a lélegzetelállító méretű Áldó Krisztus szobor, amit 2015-ben állítottak, és ez az ország legnagyobb Krisztus szobra. A szobrászművészek 5 gránitdarabból faragták ki a 8, 5 méter magas és 50 tonnás szobrot, ami már messziről látszik. 

A katolikus és a református templom közötti kis parkolóban hagytuk az autót, és innen indultunk fel a jelölt sétányon a dombra. 

Lent a falu mellett több helyen  avart égettek, és akkora volt a füst, hogy egészen elhomályosította a panorámát. 

Út közben az amfiteátrumot is meglestük. 

Aztán  szoborhoz közeledve alatt egy hosszú lépcsősoron érünk fel a közvetlenül a szobor lábához. De választhatjuk kis kerülővel  az ösvényt is. 

A jobb kezével áldást adó Jézus. 

A szobor háta mögül felülről tekinthetjük meg a bányatavat. Az ösvény elágazásánál, ha a másik utat válsztjuk, le lehet sétálni a partjára. Mi most nem mentünk le, megelégedtünk a fentről megcsodálással. 

Előttünk az Alföld messzessége.

A tarcali templomtornyok, és a domboldalon fekvő szőlőülttvények. 

A szomszéd dombtetőn lévő Szent Teréz-kápolna. A kápolnát 1749-50-ben építtette Gróf Grassalkovich Antal, uralkodójának Mária Teréziának, hálából adományaiért

Lassan lesétáltunk a hegyről, és Zemplénnel  a szívünkben indultunk Budapest felé. Nem is tudtuk még akkor, hogy milyen sokat fognak jelenteni majd ezek a napok, hogy milyen jó lesz a kirándulásokkal teli napokra gondolni. A 2020-as tavaszi karantén idején ezekből a napokból töltekeztünk.