( 2021. január) ( már csak szimpla 1 éves lemaradásban vagyok + a régiek)
Hogy a folytonosságot megtartsuk, és amilyen jól zártuk az évet, olyan jól is kezdjük, ezért 2021. első napján is kirándulni indultunk. Ezúttal a Csobánka feletti Oszoly-sziklára esett a választásunk, ami nincs messze, a körtúra is csak cirka 2 órásra volt írva, ellenben hasonlóan a Remete-szurdokhoz ígért fehér sziklákat, és rövid, de meredek kaptatókat. No meg páratlan panorámát.
A páratlan panorámáról már a Megyeri-hídon suhanva lemondtam, merthogy addigra olyan ködbe burkolózott a város, hogy az orrunkig sem láttunk, nemhogy a hegyekig. De ez nem szegte kedvünk.
Csobánkán gyorsan leparkoltunk a jelölt helyen, a Fő téren, nem is nagyon lehetett volna máshol, úgyhogy el sem lehet téveszteni, és innen indultunk a hegy felé. A hegyből semmit nem láttunk, olyan köd volt.
Feljebb a pihenőnél kicsit vacakoltunk, hogy merre is tovább, minden út olyan egyforma volt, de végül csak elhatároztuk magunkat, és belevetettünk magunkat az erdőbe, ami hol sárosabb, hol nem, de még járható volt, nem volt gáz.
A ködös erdő viszont nagyon félelmetes volt, susosgó fák, sáros utak, huhhhh, nagyon misztikus volt.
A piros sáv jelzésen mentünk, ami a tanösvénnyel vezetett együtt.
Nos igen. voltak ilyen részek. De az avaron oldalt azért sikerült valamennyire megúsznunk a nagy csúszkálásokat.
Kicsit kanyarogtunk, elmentünk a Csúcs-hegyi kőbánya mellett, ott kicsit szétnéztünk, de mivel használaton kívül van már jó ideje, jól benőtte a dzsindzsás.
A kis ösvényeket aztán sziklásabb részek követték, majd megint sár. Nem unatkoztunk egyáltalán. Nagyon kellett figyelni, hogy hová, és hogyan lépünk.
A ködös erdő.
Aztán ahogy haladtunk, a köd szépen eloszlott, és a napsütésben kibukkant előttünk a fő célunk, a fehér szikla teteje, az Oszoly-csúcs.
Itt egy meredekebb kaptatón kellett felküzdenünk magunkat, de nem volt azért annyira vészes, és viszonylag rövid is volt.
a csúcs, alulról.
Alattunk a ködben úszó falu, mögötte a Pilis, és a Budai-hegység hegyei. Tényleg fantasztikus. A látvány szinte a sziklához szögez mindenkit, aki felér a kereszthez.
Rajtunk kívül még két család, vagy társaság volt fenn a csúcson. Út közben pedig 2 párral találkoztunk csupán, ők szembe jöttek. Szóval nem volt zsúfoltság, és örültem, hogy megint sikerült túl-látni a Normafa-Dobogókő vonalon :-)
Egy könnyed sétával elértük először az Őstölgy pihenőt, majd a szikla egy másik oldalán lévő Stiasny -pihenőnél, ami az Kevélyek-láncának a legészakibb kitörésénél, az Oszoly-orron található, még kerekebb lett a panoráma.
A Margitligeti-kastély, melynek a kertjében a kápolna is található. A kastély nem jelenleg látogatható, a Böjte Csaba atya által alapított Dévai Szt Ferenc alapítvány használja. Lelkigyakorlatosházként üzemel.
Na és innen lefelé volt az igazi kaland! Mert hogy a lejtő egyébként is elég meredek volt egy szakaszon. Na de most jól fel is volt sárosodva, úgyhogy igazán technikásnak kellett lenni, hogy tiszta fenékkel megússzuk :-) Milánkának nem is sikerült. Igaz, hogy ő volt a legpartizánabb, aki Tarzan módjára vetődött egyik fától a másikig, csak néha elvétette a fogást.
Visszatérve a faluba pedig nagyon meglepő volt, hogy már arról az útról, amin felfelé is mentünk, már onnan is szépen látszik a csúcs. Fölfelé teljesen vakon tapogatóztunk, mert minden ködbe volt burkolózva.
Nagyon kellemes kis kirándulás volt, nem volt megerőltető, de mégis kalandos volt. Remek évkezdő időtöltés.
