Somlói vár

( 2021. július)

Egy-egy balatoni nyaralás során én szinte a legjobban a hűvösebb napokat várom, amikor egy kicsit az én kedvemre is lehet tenni, és lehet menni kirándulni.  Bár a fiúkat semmi nem tartja vissza, ha strandolásról van szó, azért annyira nem vagyunk elvetemültek, hogy huszonpár fokban a víz közelébe merészkedjünk, ellenben ez a hőmérséklet remek kirándulóidő :-) 

A Bakony felé a nagy esőzések miatt nem mertünk elindulni, pedig emlegettük is, hogy most biztos lenne víz a Gaja-patakban a Római-fürdőnél, mert tavaly nem volt, mikor ott jártunk, de a csúszós-sáros Bakonyhoz nincs felszerelésünk, úgyhogy inkább a Somló felé vettük az irányt, ami nekem már réges-régen a várólistámon volt.  Feri járt már itt korábban, és ő tudta, hogy egész sokáig, hacsak nem teljesen végig jól járható betonút vezet, ami gondoltuk eső után sem lesz katasztrófa.

A magányos tanúhegyet Isten itt felejtett kalapjának nevezik a helyiek, és valóban olyan, ahogy már messziről kimagasodik a talajszintről. 

A hegy lábánál fekvő falu végén parkoltunk, és itt csatlakoztunk rá a sárga turistajelzésre, ami a hegyoldal felé vitt minket a szépen gondozott somlói szőlőültetvények között.  Innen jól láthattuk magunk előtt a célt. 

Probléma nélkül haladtunk fel a kiépített úton. 

Ahol csak lehetett, érdemes volt visszatekinteni a panorámára. 

A várat épp elkezdték felújítani, de nem volt teljesen lezárva, egyelőre csak az egyik végén dolgoztak. A várfal simán megkerülhető, és hátulról jártuk körbe. Az elkerített részre nem mentünk, bár épp nem dolgozott senki, ebédidő volt. 

A somlói vár a népnyelv szerint a tatárjárás után emelt kővár volt. Írásos emlék azonban csak 1352-ben említi először. Az évszázadok során több neves nemescsalád tulajdonában is volt a vár, de jelentős szerepe akkor lett, amikor Bakócz Tamás rendbe hozatta, és olasz stílusú reneszánsz várkastéllyá építtette át. 

A mohácsi vész  után a vár  büszkén állta a kisebb török csapatok támadásait. 1543-ban Somló vára alatt nagy török-magyar csata volt, amely 3000 török felkoncolásával ért véget. Nemcsak a környék, de az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő.

A Rákóczi-szabadságharc idején szerepelt utoljára írásos dokumentumokban, ez után állapota romlani kezdett, mivel a térség stratégiai szerepét Sümeg vette át. 

Később az Erdődyek hosszas pereskedés, és pénzráfordítás árán újra megszerezték a vár tulajdonjogát, és egészen 1945-ig azok is voltak, amikoris a megszálló szovjet csapatok vették birtokba. 

Szerintem nagyon impozáns, így romjaiban is, sőt talán még inkább így. Kíváncsi vagyok, milyen lesz majd a felújítás után, hogy mennyire építik újjá, és mennyire hagyják meg romosnak. 

A vár egyik jellegezetessége ez a konyhakürtő. Szerintem furán néz ki, valahogy nekem nem passzol a várhoz. 

Az balaknyílásokból, a kisebb falak mellől, a vár alatti sziklatömbökről fantasztikus a rálátás a környékre. Szinte lábunk alatt terül el a Kisalföld. 

A munkálatok állványzatai a várudvaron. 

Elég sokat elidőztünk itt a várromokon és a sziklákon bámészkodva, olyan volt alattunk a vidék, mint egy terepasztal. Ha nem lett volna búrús, felhős az idő, biztos még jobb lett volna, így csak halványan tudtuk kivenni a távolban a sümegi várhegyet. 

Visszafelé rákanyaradtunk a tanösvény által jelzett útra a kilátó felé. Ez egy körtúra, és ahogy a térképen néztük még csak nem is jelentett releváns kitérőt kilométerben, mintha ugyanazon az úton végigcsorogtunk volna lefelé, amin jöttünk. 

Az eső utáni erdő igazán szép arcát mutatta, élénkzöldben pompázott, és olyan finom illata volt. 

Veszprémi séta, Betekints-völgy és egy kis vár

2021. július

A sok szívünk csücske hely közül Veszprém az egyik ilyen csücsök. A nyaralások alkalmával, ha csak tehetjük járunk egy kört a városban. Mindig van valami új felfedeznivaló, egy hely, ahol még nem jártunk, vagy már nagyon régen. Én már régen el akartam menni a Séd-völgyi  sétányra,mert mi még nem voltunk arra, de egyszer a Gulya-dombról lenézve láttuk, hogy milyen klassz. 

Azzal indítottunk, hogy MArci meg szerete volna nézni a kórházat, ahol pár éve begipszelték a kezét. Így ott kezdtünk, majd magunkhoz vettük az esőkabátjainkat, mert lógott az eső lába, és a könyvtárparkon keresztül indultunk el a Séd felé. 

Út közben több szobor mellett is elhaladtunk, és Marci teljesen lehidalt, hogy minden szobor pucér nős :-)

A színház gyönyörűséges épülete

A vár alatt elhaladva a Benedek-hegyre és a keresztre is jól ráláttunk. 

A börtönépület alulról. 

Ikonikus kép Veszprémről :-)

Áthaladtunk a híres/hírhedt Viadukt alatt. 

És már ott is voltunk a sétányon, melynek egyik oldalán a Séd csörgedezett, a másikon pedig a Gulya-domb sziklás falai magasodtak. 

Egy inkább kisebbeknek való játszótér is van itt a parton, stílusosan az " A part alatt" című versike témájára épült. Nagyon ötletes és klassz játékok, minden verszakhoz passzol egy-egy elem,  el is időztünk itt egy kicsit. 

Kellemes sétáaút vezet végig a Betekints-völgyön. 

A legendák szerint a betekints-völgyi  apácakolostorban készült Gizella királyné hímzett koronázási palástja. 

Itt a völgyben működött régen a veszprémi vidámpark, aminek már csak a bejárata van meg emlékeztetőnek. 

Visszafelé sétálva, még a várnegyedet is útba ejtettük. Igaz, erre már csak egy fagyival voltak a fiúk motiválhatóak. 

A Margit -romok a magasból. A kolostorban élt IV. Béla lánya, Szent MArgit is, mielőtt a Nyulak-szigetére költözött át. 

Veszprém mindenképp megér egy sétát, sőt.. többet is, hiszen annyi csoda dolog van minden sarkon. :-)