Mivel csak egyetlen egy napuk volt a kisvárdai esküvő előtt, hogy körbenézzünk a térségben, ezért este lefekvés előtt egy szép kis körtúrát terveztünk meg, hogy mi mindent nézhetnénk meg lőtávolon belül. Végül az összes célpont közül csak 1 maradt ki, Nyírbátor, de arról tudtuk is, hogy nem fog beleférni, mert messzebb is esik a csapásvonalunktól, és a látnivalók is több időt vennének igénybe, és nem akartuk elkapkodni.
Szóval kész útitervvel indultunk neki másnap reggel.
Első megállónk Tákos volt. Itt található a Mezítlábas Notre-Dame -nak is nevezett református templom, amit minenképp látni akartunk.
Számomra az idegen vidéken való autózás is már maga a csoda. És mivel ebben a megyében még sosem jártunk, annyira más volt, és annyira tetszett.
Út közben pl. láttunk egy ilyen gyönyörű faszerkezetes templomot.
Tákosra érkezve rögtön szembetűnt a falu rendezettsége, ami annak is köszönhető, hogy a 2001-es árvizet követően szinte nulláról kellett újjáépíteni a falut, és ha már így kellett történnie, akkor egy egységesen szép falusias hangulatot alakítottak ki.
Templom melletti kis utcán parkoltunk egy szép kis park mellett.
A templomot egy kedves néni mutatja be az érdeklődőknek. Egy másik család már korábban szólt a néninek, mi pedig így csöppentünk ide.
A néni részletesen beszél a templomról kezdetektől-napjainkig, a festett táblákról, az érdekességekről, a nehézségekről.
Amilyen picike a templom maga, annyira gyönyörűséges a belső kialakítás, a kazettás mennyezet, a faragványok, az egész miliő annyira meghitt, hogy szinte marasztal, hogy üljünk még egy kicsit a sorok között. Annyira elvarázsolt, hogy bár minden apró részlet fényképezésért kiáltott ( volna), mégis alig lőttünk pár fotót. Inkább a szemünkkel próbáltuk bevenni azt a rengeteg csodát, amit ez a pici templom adhat.
A templom 1766-ban épült, ezt az egyik kazettán is olvashatjuk.
Azt tartják róla, hogy: "a nép emelte magának fából és sárból", abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sából, mint a fecske a fészkét.
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. ( takos.hu)
Ebből a malomkőből a bejáratnál és a szószék alatt is látható egy.
A favázas templom fala sárral tapasztott vesszőből állt, és mivel ezt mezítláb kellett dagasztani, ezért hívják mezítlábas Notre-Dame-nak.
A mennyezeten 58 kézzel festett kazetta látható. mindegyik külön-külön is csodálatos és nincs köztük két egyforma.
A templomot a beregi keresztszemes hímzés növénymotívumaival hímzett terítők díszítik.
A templom másik különlegessége, hogy az ablakok kelettől déli irányban úgy helyezkednek el a falon, hogy a fény körbejár, a lemenő nap pedig az egészen keresztülvilágít. A templom december 24-én új életre kel, ilyenkor a fény pontosan az első sorban lévő magyar jelképére, a turulra esik.
A kazettákon meg van örökítve a templom építésének a története, a csillagjegyek és ezek is különleges megvilágításban vannak elhelyezve.
A néni nagyon lelkesen mesélt a templomról, a faluról, érdemes meghallgatni.
Kívülről még megcsodáltuk kicsit a templomot, a templomkertet, aztán tovább haladtunk az útvonalunkon.
