2020. május 30.

Tákos, református templom

( 2019. augusztus)
Mivel csak egyetlen egy napuk volt a kisvárdai esküvő előtt, hogy körbenézzünk a térségben, ezért este lefekvés előtt egy szép kis körtúrát terveztünk meg, hogy mi mindent nézhetnénk meg lőtávolon belül. Végül az összes célpont közül csak 1 maradt ki, Nyírbátor,  de arról tudtuk is, hogy nem fog beleférni, mert messzebb is esik a csapásvonalunktól, és a látnivalók is több időt vennének igénybe, és nem akartuk elkapkodni.
Szóval kész útitervvel indultunk neki másnap reggel.

Első megállónk Tákos volt. Itt található a Mezítlábas Notre-Dame -nak is nevezett református templom, amit minenképp látni akartunk.
Számomra az idegen vidéken való autózás is már maga a csoda. És mivel ebben a megyében még sosem jártunk, annyira más volt, és annyira tetszett.
Út közben pl. láttunk egy ilyen gyönyörű faszerkezetes templomot.




Tákosra érkezve rögtön szembetűnt a falu rendezettsége, ami annak is köszönhető, hogy a 2001-es árvizet követően szinte nulláról kellett újjáépíteni a falut, és ha már így kellett történnie, akkor egy egységesen szép falusias hangulatot alakítottak ki.

Templom melletti kis utcán parkoltunk egy szép kis park mellett.



A templomot egy kedves néni mutatja be az érdeklődőknek. Egy másik család már korábban szólt a néninek, mi pedig így csöppentünk ide.

A néni részletesen beszél a templomról kezdetektől-napjainkig, a festett táblákról, az érdekességekről, a nehézségekről.

Amilyen picike a templom maga, annyira gyönyörűséges a belső kialakítás, a kazettás mennyezet, a faragványok, az egész miliő annyira meghitt, hogy szinte marasztal, hogy üljünk még egy kicsit a sorok között. Annyira elvarázsolt, hogy bár minden apró részlet fényképezésért kiáltott ( volna), mégis alig lőttünk pár fotót. Inkább a szemünkkel próbáltuk bevenni azt a rengeteg csodát, amit ez a pici templom adhat.

A templom 1766-ban épült, ezt az egyik kazettán is olvashatjuk. 
Azt tartják róla, hogy: "a nép emelte magának fából és sárból", abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sából, mint a fecske a fészkét.
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. ( takos.hu)

Ebből a malomkőből a bejáratnál és a szószék alatt is látható egy. 

A favázas templom fala sárral tapasztott vesszőből állt, és mivel ezt mezítláb kellett dagasztani, ezért hívják mezítlábas Notre-Dame-nak. 

A mennyezeten 58 kézzel festett kazetta látható. mindegyik külön-külön is csodálatos és nincs köztük két egyforma. 
A templomot a beregi keresztszemes hímzés  növénymotívumaival hímzett terítők díszítik. 




A templom másik különlegessége, hogy az ablakok kelettől déli irányban úgy helyezkednek el a falon, hogy a fény körbejár, a lemenő nap pedig az egészen keresztülvilágít. A templom december 24-én új életre kel, ilyenkor a fény pontosan az első sorban lévő magyar jelképére, a turulra esik. 


A kazettákon meg van örökítve a templom építésének a története, a csillagjegyek és ezek is különleges megvilágításban vannak elhelyezve.






A néni nagyon lelkesen mesélt a templomról, a faluról, érdemes meghallgatni.
Kívülről még megcsodáltuk kicsit a templomot, a templomkertet, aztán tovább haladtunk az útvonalunkon.





2020. május 1.

Kisvárda-vár

( 2019. augusztus) 
A Tisza-tótól már nem álltunk meg egyszer sem, hanem egészen Kisvárdáig hasítottunk. Ott gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat a központi Bástya panzóban, ami szó-szó... nem vártunk sokat, de azt meg is kaptuk. Végülis csak aludni jártunk haza. De mindenki nagyon kedves és segítőkész volt és a célnak éppen megfelelt. Két külön szobát kaptunk, egy fürdőszobásat és egy nem fürdőset, és szerencsére meleg nyár volt, így nyitva hagyhattuk éjjelre az ablakot, mert különben valami csatornaszag-szerű szag terjengett a szobában. De nyitott ablaknál teljesen jó volt.



Minden kellemetlenséget leszámítva amúgy nagyon jó helyen volt a panzió, a város közepén, szemben a templommal, ( ez mondjuk akkor nem volt szerencsés, amikor egymás után harangoztak reggel a templomok :-) ) a sétálóutca végében, és rövid sétányira a vártól.


A város története Szent László királyhoz  kapcsolódik, aki 1085-ben a környéken győztes csatát vívott a kunok ellen. A győzelem emlékére Szent László a csata helyén templomot emeltetett. A tatárjárás kori templom alapjait csak régészeti úton tudnák megtalálni. Valószínű, hogy a templom a 14. században jelentős bővítésen és átalakításon esett át.  Itt voltunk az esküvőn is. De sajnos méltatlanul aluldokumentáltam fényképileg a templomot.






A régi zsinagóga ma a Rétközi Múzeumnak ad otthont. 

A fiúk teljesen be voltak zsongva, hogy meg kell nézni a stadiont, úgyhogy rögtön arrafelé indultunk. Nem lehet eltéveszteni, mert közvetlenül a kisvárdai vár mellé van felhúzva az egész sportkomplexum.


A vár felé menet nagyon szép rendezett utcán haladtunk, telistele gyönyörű új házakkal, az utca végén egy kis parkkal, tóval, várral, és stadionokkal.








A kisvárdai várból sajnos nem sok maradt.  Gyakorlatilag egy torony, és egy oldalfal. Már a toronyba sem lehet felmenni, és már az udvar is le van zárva. De biztató, hogy most, hogy már megépült a stadion és elkészült az élményfürdő, talán most már jut egy kis pénz a várfelújításra is. Legalábbis egy kis táblán az volt kiírva, hogy teljeskörű felújítás és konzerválás fog megkezdődni. A kiírás szerint ennek már 2016-ban meg kellett volna kezdődnie, az udvar régészeti feltárása 2017-ben megtörtént, de 2019 augusztusában érdemi felújító munkát mi nem láttunk. Mindenesetre a kapuk már zárva voltak, csak a réseken tudtunk belesni az udvarra, ahol korábban a szabadtéri színház is működött.

A vár területén talált leletek alapján azt feltételezik, hogy az őskorban a jelenlegi vár helyén egy földvár lehetett, de a Várday családot és a birtokait csak  180-ban említi oklevél. Magát a várat csak az 1400-as években kezdték építeni, és egy belső lakóvárat egy külsővár ölelte körbe, melyet egy vizesárokkal is védtek. Gyula után a kisvárdai vár volt a második legnagyobb téglából épült vár az Alföldön.
A 16. században többször is gazdát cserélt, majd a Rákóczi szabadságharc idején ide húzódtak vissza a szabolcsi kurucok, és itt volt az utánpótlás központ, illetve ide vonultak vissza pihenni a harcosok. Maga Rákóczi is megfordult a várban, utoljára 1711-ben.
Az ezt követő évszázadokban a lakosság széthordta a vár értékes téglaanyagát, és csak egy fal és egy torony maradt épen.



 A kis körbástyákat a korabeli emlékek alapján állították helyre.


A vár déli oldalán megmaradt 4 emeletes fal, és torony.




Balassi Bálint, miután feleségül vette Várday Mihány özvegyét, Dobó Katicát, aki az unokahúga is volt egyben, házassága idején sokat tartózkodott Kisvárdán. Egészen addig, míg nem érvénytelenítették a házasságot.



A kapurésen belesve.



A vár mellett egy újhullámos hotel épült. Nekem elég tájidegen, de biztos nagyon modern.



Ez alatt a rövid Szabolcsban töltött idő alatt is rengeteg szépséget láttunk, de sok mindenre viszont nem volt idő, így remélhetőleg visszatérünk majd akkor is, amikor majd elkészül a vár rehabilitációja.