Gellért-hegyi séta

A Gellért-hegyre időről-időre ellátogatunk, talán írtam is már itt a blogon egy-egy idelátogatásunkról, de biztos olyan is van még, amiről nem, de talán egyszer majd minden sorra kerül.
( egyelőre most próbálok naprakész lenni, kicsi sikerrel, és előrevettem az idei kalandjainkat, és ha lesz még kapacitásom, akkor jöhetnek a régebbiek. )
Szóval egy tavaszi napsütéses napon, a tavaszi szünet egyik utolsó napján gondoltam, hogy menjünk el a gellért-hegyi csúszdás játszótérre a fiúkkal. A játszóteret, ha jól emlékszem, akkor tavaly újították fel, és azóta szerepel a listámon, hogy meg kellene nézni, ki kellene próbálni, mert azt mondják, hogy nagyon klassz.
Praktikussági szempontokból, hogy ne kelljen annyi zebrán átmenni, hátulról, egy kis utcán át közelítettük meg a hegyet. És milyen jól tettük, mert így a Gellért-fürdő hátuljánál kötöttünk ki, és így kicsit beleshettünk a kinti strand részre. Én még sosem voltam a Gellért-fürdőben, se kint, se bent, de nyilván azt tudom, hogy egy építészeti remekmű, amire igazán büszkék lehetünk. Ez a csoda kert felől nézve is rögtön átjön.

A játszóteret gyorsan megtaláltuk, kicsit kell csak fölfelé menni a hegyoldalon, pedig nincs kitáblázva.
Alapvetően klassz a játszótér. Mégis vegyes érzéseim vannak a hellyel kapcsolatban, mert volt pár dolog, ami kicsit zavart. Például, hogy nincs egyáltalán körbekerítve. A kétszintes játszótér felső szintjét alulról egyáltalán nem lehet belátni. Hogy ott fenn is vannak játékok, az nekem csak akkor derült ki, amikor valamiért fel kellett mennem, mert Marci kiabált. ( nem tudott felmászni valahová) Tehát ha mondjuk én abban a hiszemben, hogy a fiúk a csúszdánál állnak sorba, lent várom őket, akkor ők ott fenn simán elkóborolhatnának fel a hegy rejtekébe. Persze nem mentek sehová, de ők már nagyok. De még Marciban sem voltam teljesen tutibiztos, hogy ha mondjuk elveszíti a tesóit, akkor nem esik pánikba, és nem indul-e el valamerre. Szóval ez az egyik.
A másik, ami nekem örök vesszőparipám, hogy nincs mosdó a játszótér mellett. Egyszerűen nem is értem, hogy egy felújított hiperszuper, tényleg jó, ráadásul frekventált helyen lévő, teli turistával játszótéren hogyhogy nincs vécé. Akár pénzbedobós is. De nincs. Semmilyen.  Egy ivókút volt csak, de még az sem működött. Ezért én csak 4-est tudnék adni a játszótérre. Pedig egyébként tényleg nagyon szuper lenne. 

Játszóterezés után felsétáltunk a hegyre, hogy megnézzük a kilátást. Ez kihagyhatatlan. 

Hiába van április eleje, a fák többsége még nem zöldül.

A Szabadság-híd és a Corvinus

Kicsit feljebbről. 

A másik irányban az Erzsébet-híd és Pest

 Mindig jó játék megkeresni jellegzetes épületeket, vagy találgatni, hogy hol lehet a mi házunk :-)

A Lánchíd, a Vár, és a Hármashatár-hegy

A Citadella oldala

Lefelé jövet még elkanyarodtunk Gellért püspök szobra felé. 

Szent Gellért 7 méter magas szobrát 1904-ben készítette Jankovics Gyula. A szobor bronzból készült. Lábánál egy megtérített magyar vitéz térdel. Szent Gellértet népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként,  püspökként és vértanúként szolgálja a magyarság krisztusi hitre térését.

Csak egy szokásos délutáni budapesti forgalom a hídon. 

Gödöllő, kastélykert, Királydombi Pavilon

A hosszú tél után, amikor nem volt kedvünk kimozdulni sem, a húsvéti szünetben arra vetemedtünk, hogy elmenjünk Gödöllőre. A kastélykertben állítólag húsvéti forgataggal várták az ide látogatókat, hát gondoltuk, jó lesz az, jobb, mint itt a nagyvárosban.
Ahogy megérkeztünk már sejtettük, hogy nem biztos, hogy jó döntés volt, mert a kastély körül töméntelen ember kóborolt és parkolóhelyet is alig találtunk. Végül a lakótelepen parkoltunk, legalább ingyen.
A kastély elé érkezve egy viszonylag hosszú sor fogadott bennünket, és ha volt is olyan tervünk, hogy bemenjünk a kastélyba, de nem volt, szóval ha lett volna, akkor is gyorsan lemondtunk volna róla, és csak kertjegyet vettünk. Egyébként nem kell a kertbe fizetni, igazából most sem kellett volna, de mivel le volt kerítve egy minimális rész a kastély előtt, ahol kirakodóvásár és színpad volt felállítva, ezért kellett fizetni.

Maga a húsvéti-forgatagnak nevezett akármi nem nyűgözött le. Igazából semmi nem volt, amiért érdemes volt kifizetni azt az 500 ft-t fejenként, de nyilván nem az összeg nagysága bántotta a csőrömet, hanem az egész... hogy gyakorlatilag a semmiért fizettünk, mert a színpadon éppen szünet volt 2 fellépés között, a vásárosoknál nyilván pluszban kellett fizetni, a kisállatsimogatóról meg inkább nem is mondanék semmit... egy 2x2 méteres elkerített területen volt egy bárány, meg pár nyúl. Nem több. Hát öööö....
Úgyhogy itt gyorsan végeztünk, és kimentünk a kertbe, hogy körbejárjuk, ha már itt vagyunk.

A gödöllői Grassalkovich-kastély Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélya. A kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest az 1730-as években építtették. A kastélynak sok illusztris vendége volt. Járt itt többek között 1751-ben Mária Terézia is, és Windisch-Grätz hercegnek 1849-ben itt volt a főhadiszállása. A kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékként kapta meg Gödöllőt és a kastélyt. Erzsébet királyné, Sissi távol a bécsi etikettől, tavasszal és ősszel pihent itt. A második világháború után a szovjet katonák raktárnak, laktanyának és istállónak használták. 1944-ben a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították.

A kastélypark egykoron 3 részre tagolódott, a főhomlokzattal szemben volt az alsópark, a mostani kastélypark volt a felsőpark, és a mostani Erzsébet-parkot nevezték a herceg mulatókertjének. 

 A kastély a kert felől nézve. Bal oldalon a lovarda épülete még mindig felújítás alatt áll.

Természetesen Mária Terézia is kapott egy szobrot a kertben:

A kert egyik sarkában található egy mesterséges dombon a  Királydombi Pavilon, melyben a honfoglalástól kezdve minden egyes magyar királyról és vezérről láthatunk egy festett portrét. A hatszögletű pavilont Grassalkovich Antal építtette 1760-ban. A festmények egy része az 1848-49-es szabadságharc során megsérült, megsemmisült. A pavilon rekonstrukciója csak 2002-ben kezdődött meg, és 2004-től látogatható. 

A pavilon mellett egy hatalmas mamutfenyő áll. 

Még beugrottunk a Pálmaházba, ahol egy kertészet működik, de a mennyezeten ilyen csillárok lógnak. A kertészethez tartozó boltban pedig nagyon szép levendulás mindenfélét lehet vásárolni. 

És mivel nagyon nagy szél fújt, és egyébként is kihoztunk már mindent a kertből, így búcsút vettünk a kastélytól. Talán egyszer, egy kevésbé felkapott napon majd belülről is megnézzük.