Gellért-hegyi séta

A Gellért-hegyre időről-időre ellátogatunk, talán írtam is már itt a blogon egy-egy idelátogatásunkról, de biztos olyan is van még, amiről nem, de talán egyszer majd minden sorra kerül.
( egyelőre most próbálok naprakész lenni, kicsi sikerrel, és előrevettem az idei kalandjainkat, és ha lesz még kapacitásom, akkor jöhetnek a régebbiek. )
Szóval egy tavaszi napsütéses napon, a tavaszi szünet egyik utolsó napján gondoltam, hogy menjünk el a gellért-hegyi csúszdás játszótérre a fiúkkal. A játszóteret, ha jól emlékszem, akkor tavaly újították fel, és azóta szerepel a listámon, hogy meg kellene nézni, ki kellene próbálni, mert azt mondják, hogy nagyon klassz.
Praktikussági szempontokból, hogy ne kelljen annyi zebrán átmenni, hátulról, egy kis utcán át közelítettük meg a hegyet. És milyen jól tettük, mert így a Gellért-fürdő hátuljánál kötöttünk ki, és így kicsit beleshettünk a kinti strand részre. Én még sosem voltam a Gellért-fürdőben, se kint, se bent, de nyilván azt tudom, hogy egy építészeti remekmű, amire igazán büszkék lehetünk. Ez a csoda kert felől nézve is rögtön átjön.

A játszóteret gyorsan megtaláltuk, kicsit kell csak fölfelé menni a hegyoldalon, pedig nincs kitáblázva.
Alapvetően klassz a játszótér. Mégis vegyes érzéseim vannak a hellyel kapcsolatban, mert volt pár dolog, ami kicsit zavart. Például, hogy nincs egyáltalán körbekerítve. A kétszintes játszótér felső szintjét alulról egyáltalán nem lehet belátni. Hogy ott fenn is vannak játékok, az nekem csak akkor derült ki, amikor valamiért fel kellett mennem, mert Marci kiabált. ( nem tudott felmászni valahová) Tehát ha mondjuk én abban a hiszemben, hogy a fiúk a csúszdánál állnak sorba, lent várom őket, akkor ők ott fenn simán elkóborolhatnának fel a hegy rejtekébe. Persze nem mentek sehová, de ők már nagyok. De még Marciban sem voltam teljesen tutibiztos, hogy ha mondjuk elveszíti a tesóit, akkor nem esik pánikba, és nem indul-e el valamerre. Szóval ez az egyik.
A másik, ami nekem örök vesszőparipám, hogy nincs mosdó a játszótér mellett. Egyszerűen nem is értem, hogy egy felújított hiperszuper, tényleg jó, ráadásul frekventált helyen lévő, teli turistával játszótéren hogyhogy nincs vécé. Akár pénzbedobós is. De nincs. Semmilyen.  Egy ivókút volt csak, de még az sem működött. Ezért én csak 4-est tudnék adni a játszótérre. Pedig egyébként tényleg nagyon szuper lenne. 

Játszóterezés után felsétáltunk a hegyre, hogy megnézzük a kilátást. Ez kihagyhatatlan. 

Hiába van április eleje, a fák többsége még nem zöldül.

A Szabadság-híd és a Corvinus

Kicsit feljebbről. 

A másik irányban az Erzsébet-híd és Pest

 Mindig jó játék megkeresni jellegzetes épületeket, vagy találgatni, hogy hol lehet a mi házunk :-)

A Lánchíd, a Vár, és a Hármashatár-hegy

A Citadella oldala

Lefelé jövet még elkanyarodtunk Gellért püspök szobra felé. 

Szent Gellért 7 méter magas szobrát 1904-ben készítette Jankovics Gyula. A szobor bronzból készült. Lábánál egy megtérített magyar vitéz térdel. Szent Gellértet népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként,  püspökként és vértanúként szolgálja a magyarság krisztusi hitre térését.

Csak egy szokásos délutáni budapesti forgalom a hídon.