(2022.november)
Pár éve egy megelehetősen ködös november elejei délutánon tettünk egy kört a dobogókői Thirring-körúton. Hogy mennyire megéri felkeresni, arra jó példa az, hogy még most is nagyszerű emlékként él a fejünkben. Igaz, hogy a dobogókői tömeg abban az időjárásban nem volt jellemző, gyakorlatilag egyedül voltunk a hegyoldalban, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy igazán meg utdtuk élni a táj misztikus szépségét.
Fenn a parkolónál nem volt tolongás, néhány autó áll csupán a parkolóba, de azért a parkolóőr legombolta rólunk a parkolási díjat becsülettel. ( Mire 40 perc múlva visszaértünk már az őr sem volt sehol...)
A rövid kis körút bárki által könnyen teljesíthető, mégis, a magasba meredő meredek sziklafalak és sziklatömbök által szegélyezett ösvény mindenkinek nagy élmény lehet.
Dobogókő környékre rengeteg hitbeli mondának, mesének, hiedelemnek ad otthont. Nincs ezzel másként a Thirring-körút sem, kezdve onnan, hogy a térképen nézve az útvonal egy kitárt szárnyú madárhoz hasonlít, ráadásul turulmadárhoz. Egyesek szerint nagy királyaink koronázásuk előtt ezen útvonalon végigjárva kaptak beavatást a nép vezetéséhez.
Az útvonalat Thirring Gusztávról (1861–1941) nevezték el, aki a fővárosi turistaság egyik megalapítója volt.
Az Eötvös turistaház melletti kilátópontról semmit nem láttunk, csak a masszív ködtakarót.
A sárga körön haladtunk szépen, és szépen követték is egymást a jelölések, nem volt vész, hogy esetleg eltévedhetnénk, és maga a körút is csupán 2 km hosszú nagyjából, szóval nem volt bennünk para, hogy esetleg nem találnánk vissza, alig távolodtunk el a hegytetőtől.
