Csobánka, Mackó-barlang

( 2021. március) 

Amikor nincs egy egész napunk arra, hogy kirándulni menjünk, de mégiscsak jó lenne egy kicsit kimozdulni, akkor megközelítés szempontjából nekünk a Pilis Csobánka feletti része a legkönnyebben megközelíthető. 

Már amikor az Oszoly-csúcsnál jártunk, akkor is néztük, hogy van még errefelé lehetőség, érdemes lesz majd még visszatérni. És így is történt... legközelebb a Mackó-barlangot vettük célba. Hivatalos nevén  Kis-kevélyi-barlang, és  Magyarország fokozottan védett barlangjai közül ez az egyik. Régészeti- és őslénytani leletek kerültek elő belőle. Egy 1868-as kutatás során barlangi medve, gyapjas orszarvú, őstulok maradványaira és régészeti leletre bukkantak ,amelyek azt bizonyítják hogy valaha ősember is élt itt.

A barlang a sárga sáv túristaútvonal mentén érhető el, ez a jelzés Pomáztól Pilisborosjenőig tart, mi Csobánkán csatlakoztunk bele, és itt ezen a szakaszon együtt fut a Csobánkai Tanösvénnyel. 

Az autónkat, mint legutóbb, most is a főtéren hagytuk, innen indultunk el fölfelé. Előttünk ott magasodott az Oszoly-csúcs, amit már korábban megmásztunk. 

A barlanghoz vezető útnak csak a legeslegvége volt egy kissé kaptató- jellegű, de alapvetően könnyen járható erdei ösvényen haladtunk. 

Kora tavasszal még átláttunk a fák ágai között a szemközti Oszoly-ra. 

A barlang előtt információs táblán is elolvashatjuk a barlang történetét, és hogy milyen leleteket találtak itt a régészek. 

A barlang bejárata. A barlang hossza 65-70 méter, magassága 14 méter. 

A fiúk a barlang előtti pihenőpadon elfogyasztották az uszonnájukat. 

A barlang tágas előtere két szűkebb járatban folytatódik. Mi csak kicsit mertünk lemerészkedni. Sem felszerelésünk, se világításunk nem volt, hogy lássuk mi van lejjebb, és én a denevérektől is eléggé tartottam. 

Az uzsonna és egy kis pihenő után nem is időztünk itt túl sokat, hanem visszafelé indultunk. 

A visszaúton tettünk egy pillanatnyi kitérőt a Kevély oldalában lévő régi kőbánya felé. 

Egy jól járható földútra tértünk aztán rá, ami visszavitt minket a faluba. 

Zebegény, Remete-barlang, Julianus -kilátó

( 2021. március) 

2021. tavaszán belecsaptunk lecsóba, és mivel sok lehetőségünk nem volt, a gyerekek hétvégi focitornái sem voltak megtartva, így hacsak tehettük a hegyek felé vettük az irányt, hogy élvezzük a friss tavaszi levegőt, hogy gyönyörködjünk az éledő természetben, és hogy testileg és lelkileg is feltöltődjünk. Nem mellesleg öröm volt ürömben, hogy jónéhány bakancslistás kirándulóhelyet kipipálhattunk, persze nem mindet, és ahogy ilyenkor lenni szokott, újak is felkerültek a képzeletbeli listára, sőt... régiek is maradtak fenn, hogy vissza kell majd menni. 

Az egyik legnagyobb ilyen tavaszi kalandunk mindenképpen a zebegényi kirándulásunk volt. Azóta is sokszor emlegetjük, ha eszünkbe jut valaminek a kapcsán. 

Az internetről egy, a múltkorinál kicsit rövidebb körtúrát néztem ki, ami Zebegényből indul, és érintve a Remete-barlangot és a Julianus- kilátót visszatér oda. 

Azt gondoltuk, hogy ezen az úton azért biztos lesznek még rajtunk kívül, nem lesz olyan kihalt, mint a hegy túloldalán, ezért próbáltunk időben indulni, ami részben sikerült is. Korábban indultunk itthonról, mint szoktunk, de már így is voltak azért, akik még nálunk is fittebbek voltak. 

Zebegényben a vasúti híd lábánál parkoltunk le, és innen indultunk el a sárga kereszten. Egy darabig a vasút és a főút mentén haladtunk, és a falu végén kanyarodtunk be az erdőbe. Ezen a szakaszon nem voltak sokan, egy-egy túrázó társasággal találkoztunk csupán, 2-3-4 fő együtt. 

A fölső útról  megcsodálhatjuk a Dőry-kastélyt, ami most magántulajdonban van. A duna felől is állítólag nagyon impozáns, hátha egyszer majd onnan is megcsodáljuk... De elölről is nagyon szép, és szép rendezett park öleli körbe. 

Út közben több kilátóteraszon meg lehetett pihenni, és megcsodálhattuk az alattunk kanyargó Dunát. Hát az valami elképesztően gyönyörű volt. 

Rengeteg fekete hunyor virágzott akkortájt. Gyönyörűszépek voltak. 

A barlanghoz a kék barlang jel mentén kellett lemenni. Azt már itthon olvastam, hogy ez a szakasz igencsak technikás. Hát szó mi szó, jobb jelzőt én sem tudnék erre a részre mondani. A hegy oldalán kellett leereszkedni egy morzsás, kapaszkodó nélküli ösvénynek nem nevezhető 30 fokos dőlésszögű csapáson. Hát én úgy féltem, hogy valamelyik gyerek lepartizánkodja magát a hegyoldalon... Szerencsére nem történt semmi, de azért leizzadtam rendesen, mire a barlanghoz értünk. 

Ezen a részen jól fel is dúsultak a kirándulók. Mivel Nagymaros felől is el lehet jutni a barlangoz, így itt a két irányból jövők összeértek. De azért tudtunk távolságot tartani. 

 

A gyönyörűséges Duna sziinte végigkísérte az utunkat a hegyoldalban. 

A barlanghoz leérve szusszantunk egy jó nagyot. Kellett is az idő, hogy kicsit rendeződjön a pulzusunk a kimerítő lejutás után. :-) és persze annyira szép volt innen a panoráma, hogy nehéz is volt a látványtól elszakadni. A Duna, szemben a Pilis vonulatai, Dömös és a Prédikálószék, tényleg lélegzetelállító és megunhatatlan! 

Magasan a sziklafalban fekvő félig mesterséges sziklaüregek első lakói állítólag római légionisták voltak. Ami biztos, hogy később szerzetesek telepedtek le itt, innen a Remete-barlang név is.

Nagyjából a sárga keresztre való visszatéréskor kezdett elszakadni a fiúkban a cérna, és kezdtek nyafogni, hogy mikor érünk már vissza az autóhoz. Ezzel elvoltak egy darabig, főleg Milán. Marci egész hamar regenerálódott, de Milánban tüske maradt. 

A sárgán egészen a Hegyes-tetőn lévő Julianus-kilátóig mentünk. Na itt már annyi ember ember volt, hogy huh....

De azért gyorsan kinéztünk a kilátó tetejéről, és pucoltunk is tovább. 

Nagymaros- visegrád kettőse a Duna két oldalán. Háttérben a Naszállyal. 

A kilátó 1939-ben épült, és 2013-ban újították fel. 

Víznyelő barlangok a Szent Mihály-hegyen. 

Hazafelé fentről jól ráláttunk a hídra. 

A falu felett egy másik kis kilátót találtunk, a Kós Károly- kilátót. De egy ekkora látvanygazdag kirándulás után már nem tudott újat mutatni. De azért mindenképp érdemes innen is megnézni a Dunát, és a kilátó is nagyon szép, stabil építmény. 

A zebegényi Kálvária mellett ereszkedtünk vissza a faluba, és a Malom-völgyi patak mentén térttünk vissza az autónkhoz. 

Remek, kihívásokkal teli, de minden fáradtságot megérő kirándulás volt. Szívből ajánlom. 

Sajnos a faluban már nem tudtunk sétálni, pedig az is megérne egy alapos körbesétát, de a fiúknál nagyon elrúgtuk volna a pöttyöst, ha még tovább keringünk. Így ez máskorra maradt.