(2021. március)
A vár után nekiindultunk, hogy megkeressük a már előre kinézett útvonalunk kezdőpontját.
Nógrádból egyébként jelzett turistaösvényen a hegyeken keresztül át lehet gyalogolni Szokolyára. Ez a távolság kb. 20 km lenne. Ez is egy csalogató útvonal, és szerintem bátran teljesíthető is, de mivel mi többnyire autóval jutunk el a kiindulás ponthoz, az ilyen oneway útvonalak nekünk nem praktikusak. Ezért mi körtúrákban gondolkodunk. Egyelőre. Míg elég vagányak nem leszünk ahhoz, hogy mondjuk vonattal vágjunk neki a világnak.
De kiindulási alapnak jó volt a Szokolya felé indulunkk vonal, hogy tudjuk merre induljunk, csak aztán nem mentünk teljesen végig, hanem átvágtunk a hegyen, és úgy kanyarodtunk vissza.
A + jelzésen indultunk a vasútállomás mellől. Egy darabig betonúton haladtunk, ami kicsit veszélyes volt, mert azért jártak autók is, de aztán mikor rátértünk az erdei útra, akkor már szinte csak egyedül voltunk az egész erdőben. És ez így is maradt szinte végig. Alig találkoztunk emberrel, 2-3 néhány főd társaság jött csak velünk szembe. Emberek helyett viszont társunk volt az éledező természet, a csiripelő madarak... ( ha a gyerekek nyafogását nem vesszük. )
A Róka-hegy felé mentünk.
A hegyről leérve, gondolom a Vasbánya-völgybe érkeztünk, legalábbis a korábbi táblán ez volt kiírva, és a kilométer is stimmelt. Itt találkoztunk a Morgó-patakkal és a vasúttal. A nagy réten pedig találtunk egy magaslest, itt fogyasztottuk el az uzsonnánkat.
Itt kerültünk döntéshelyzetbe, hogy vagy itt térünk rá a kékre, és elindulunk visszafelé, vagy bevállunk még egy (nem annyira) kis hurkot. Ferivel önkényesen mi a hurokra szavaztunk, a kiskorúakat pedig nem szavaztattuk meg, szóval nekivágtunk a hosszabb távnak, mert ezideáig egyáltalán nem volt semmi megerőltető a túrában, sőt... laza kis séta volt csupán, és a fiúkban láthatóan volt még szusz.
Szóval továbbmentünk.
És milyen jól tettük! MErt így találkoztunk igazi szurdokokkal, az érintetlen természettel, kidőlt, mohával vastagon benőtt fákkal, keltünk át patakon híd nélkül, sártengeren, majd nekiveselkedtünk a Nagy Kő-hegy olddalának, ami már tartogatott kihívásokat.
A hegytetőre érve hatalmas szél fogadott bennünket. Cserébe viszont mesés panorámát kaptunk. Végig láttuk magunk előtt a Börzsöny vonulatát, visszafordulva pedig egészen Visegrádig elláttunk, láttuk a kanyargós Dunát, a vár sziluettjét, és egy picit meresztve a szemünket még a Zsitvay-kilátót is ki lehetett venni, ahol szánkózni szoktunk.
Innen már csak a kék- sávon vissza kellett mennünk a faluba. :-)
Alaposan elfáradtunk. :-) De minden percét megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése