Hollókő - Ófalu, vár

 ( 2020. október) 

Még a tavalyi őszi szünetben, Ózd felé haladva lekanyarodtunk a hollókői vár felé. Gyönyörűszép őszi idő volt, ragyogott a nap, színesek voltak a fák, kár lett volna kihagyni. 

Évekkel korábban jártunk már Hollókőn, de akkor is csak épphogy beugrottunk, és csak az Ófaluban sétáltunk egy kicsit. De akkor is már sok-sok éve vágytam arra, hogy megnézzük Hollókőt. Babakocsival voltunk, úgyhogy nem volt egy leányálom, de a falu persze szépséges volt. 

A falu, Magyarországon egyedüliként, 1987 óta az UNESCO Világörökség része. Ma, a település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport 67 épületet foglal magába. Ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős, faragásos fatornácos parasztházak.

A falu a népi építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni, és máig élő, lakott falu, nem szabadtéri múzeumként működik. 

2013-as képek:

Most direkt a vár miatt mentünk, úgyhogy legeslegelőször, parkolás után rögtön arrafelé indultunk. A parkoló mellett klassz játszótér is van, kisebb gyerekekkel ez is egy opció lehet. 

A falu szélén egy holló üdvözli a látogatókat. 

Alig párszáz métert kell csak sétálni a nagy parkolótól a várig. Persze, ha lett volna egy hétvégénk itt, akkor találhattunk volna hosszabb túraútvonalakat is a környéken hegyein, de most nem volt erre lehetőségünk. De annyira szép idő volt, főleg déltájban, amikor odaértünk, hogy a fiúk kabát nélkül jöttek fel a várig. 

A várkapun belépve, egy enyhe kanyar után olyan katicabogár invázió rontott ránk, amilyet én még soha az életben nem láttam. Már-már elviselhetetlenül támadtak ránk, és bár nem félünk a katicáktól, de amikor hemzsegtek a fejünk körül, meg a szemünkbe, szánkba, orrunkba is belerepültek, az azért nem volt olyan kellemes. Mindenki csak hadonászott maga körül, hogy kiérjen a katica-csapdából. 

Minden, de minden csupa katica volt. És nem csak 1 féle, hanem egy csomó féle-fajta. 

Amikor megvívtuk a csatánkat és  kikeveredtünk a katicák közül,  és az árnyékosabbik oldalra értünk, akkor végre körbe is tudtunk nézni. Hát az valami gyönyörűséges volt. 

Nógrád megye egyébként is a szívem egyik csücske, a lágy lankáival. Ilyen színesben pedig még annál is szebb. 

A várat könnyen és gyorsan körbe lehet járni, van néhány kiállítóterem, makettek, fegyverek, berendezési tárgyak,  de a vár igazi különlegessége a minden oldalóról megcsodálható panoráma, a teraszokon én akár órákig is el tudtam volna ácsorogni. 

A színpompás Cserhát lankái

Miután jól elidőztünk a várban, és mindent (leginkább a panorámát) alaposan megnéztünk, akkor még a vár melletti domboldalról is gyönyörödtünk a várban, majd az erdőn keresztül indultunk le a faluba, hogy ha már végre újra itt vagyunk, akkor nézzük meg újra. 

A parkolónál találtuk ezt a makettet. A turistairodában egyébként mindenféle vezetett túrákra lehet benevezni, kombinált múzeumjegyet és hasonlókat is lehet vásárolni. 

Innen már nem mentünk vissza a főútra, hanem a "felső" úton mentünk Ózd felé. Ó ez a felső út nekem maga a csoda. 

Salgó vára messziről, az útról.