( 2020. október)
Még a tavalyi őszi szünetben, Ózd felé haladva lekanyarodtunk a hollókői vár felé. Gyönyörűszép őszi idő volt, ragyogott a nap, színesek voltak a fák, kár lett volna kihagyni.
Évekkel korábban jártunk már Hollókőn, de akkor is csak épphogy beugrottunk, és csak az Ófaluban sétáltunk egy kicsit. De akkor is már sok-sok éve vágytam arra, hogy megnézzük Hollókőt. Babakocsival voltunk, úgyhogy nem volt egy leányálom, de a falu persze szépséges volt.
A falu, Magyarországon egyedüliként, 1987 óta az UNESCO Világörökség része. Ma, a település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport 67 épületet foglal magába. Ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős, faragásos fatornácos parasztházak.
A falu a népi építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni, és máig élő, lakott falu, nem szabadtéri múzeumként működik.
2013-as képek:
Most direkt a vár miatt mentünk, úgyhogy legeslegelőször, parkolás után rögtön arrafelé indultunk. A parkoló mellett klassz játszótér is van, kisebb gyerekekkel ez is egy opció lehet.
A falu szélén egy holló üdvözli a látogatókat.
A várkapun belépve, egy enyhe kanyar után olyan katicabogár invázió rontott ránk, amilyet én még soha az életben nem láttam. Már-már elviselhetetlenül támadtak ránk, és bár nem félünk a katicáktól, de amikor hemzsegtek a fejünk körül, meg a szemünkbe, szánkba, orrunkba is belerepültek, az azért nem volt olyan kellemes. Mindenki csak hadonászott maga körül, hogy kiérjen a katica-csapdából.
Minden, de minden csupa katica volt. És nem csak 1 féle, hanem egy csomó féle-fajta.
Innen már nem mentünk vissza a főútra, hanem a "felső" úton mentünk Ózd felé. Ó ez a felső út nekem maga a csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése