2016. augusztus 24.

Gubalowka

Mivel eléggé utolsó pillanatos szervezés volt ez az utazás, így nem nagyon készültem fel előre, hogy mit is nézzünk meg, vagy mit csináljunk, és amit olvastam, javarészt azt is elfelejtettem, mert számomra megjegyezhetetlenek ezek a lengyel nevek. De annyi azért megmaradt, hogy a sétálóutca végéből indul a várossal szemközti hegyre, a Gubalowkára egy sikló, amit minden Zakopaneba látogató turistának ajánlanak. 
A Gubalowka-hegy, a maga 1123 méteres magasságával kedvelt kirándulóhely.( a helyiek gyakran hívják dombnak is. :) Hát kinek mi a hegy, ugyebár. )  Az innen induló sípályákon Zakopanéig lehet lecsúszni, de vannak turistaútvonalak a környező hegyekre, völgyekbe, és bobpálya, mármint olyan nyáribob, és van kalandpálya is.  Fönt a hegytetőn éttermek, kávézók sora, lovaskocsik várják a turistákat, akik érkeznek szép számmal, hiszen még ha a sportolási, kirándulási lehetőségekkel nem is élnek, a kilátásért, a Tátrára való rálátásért mindenképpen érdemes felmenni. 
A városban egyébként egész sűrűn vannak jegyautomaták, ahol meg lehet váltani a jegyet a siklóra, (és a Kasprowy Wierchre ( Gáspár-csúcs) felmenő kabinos felvonóra is, ahol iszonyú sor szokott lenni. ) de mivel egészen a bejáratig nem tudtuk, hogy felmenjünk-e, mi nem vettünk automatás jegyet, hanem sorban álltunk. Szerencsénkre csak páran álltak előttünk, nem volt semmi fennakadás, és már fenn is voltunk a siklón. 
A siklózásról nagyon jó emlékeink vannak, bár nem mostanában utaztunk rajta utoljára, hanem évekkel ezelőtt még Bergamoban, meg az előtt Nápolyban. Majdnem Barcelonában is siklóval mentünk fel a Montjuicra, de éppen siklópótló busz járt helyette. Szóval Bergamo, még 2009-ben. Szégyen, nem szégyen, de a Budavári Siklón még nem ültünk sosem. :(



 A siklóval pár perc alatt fenn voltunk a hegyen, és már a fölfelé vezető úton is végig szép rálátásunk volt a szemközti hegyvonulatra, de fenn még jobb, még szebb, még nagyobb volt minden. Még úgy is, hogy sajnos megint ködös és felhős lett a hegyek teteje, így igazi magasságukban nem láttuk őket. Az őket körülvevő felhőktől és tejföltől viszont nagyon kísérteties látvány volt, olyan borzongató, de jó értelemben. Ha nem fúj volna odafönn a szél, és nem fáztam volna annyira, akkor lehet, hogy sosem jövök le onnan, csak ülök, és nézem a hegyeket, amire számtalan kilátóterasz, büféterasz, és ilyen-olyan kiszökellés áll rendelkezésre.









A Lengyelország megújulását jelképező szobor. Az 1939-es  Északisí-világbajnokságra készülés inspirálta a szobor készítőjét. A nő kezében lévő egyfejű koronás sas Lengyelország címerállata. 




A bazársoron véges-végig terjengtek mindenféle finom illatok. Sült kolbász, grillezett húsok illata vegyült a forralt boréval. De mivel nekünk félpanziónk volt a hotelben nem akartuk itt teleenni magunkat, meg nagyon fáztunk is, borzasztó erős szél fújt odafönn. Így nem időztünk fönt sokat, csak megcsodáltuk a panorámát, és már indultunk is lefelé. Lefelé mindig gyalog megyünk, most is így tettünk. 


A lefelé út nem lett volna nagyon megerőltető, de mivel a megelőző napokban itt is sokat esett, csupa merő sár volt az egész út, íyg azért elcsúszkáltunk egy darabig. Szerencsére a kiálló fagyökerek nagy segítségünkre voltak a haladásban. Meg hát gyerekek nélkül azért könnyebb volt. Bár ez az út még egész gyerekbarát is lett volna sár nélkül, de sárral együtt már nem annyira. Néhol én is eléggé féltem, hogy eltanyálok, a gyerekek biztos csak csetlettek-botlottak volna. 





Egy fölfelé jövő és egy lefelé menő sikló találkozása a pálya közepén. Eléggé félelmetes látvány, amikor közeledik egymás felé a  két szerelvény, de ki van ez okosan találva.


Közben a hegyek fölött kezdett tisztulni az ég.




A Giewont csúcsa a kereszttel.

A felhők fölött pedig mindig kék az ég. :)

A városba leérve már csak egy finom forralt borra és meleg sörre álltunk meg. Jól átfagytunk. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése